A bennünk élő Ákos

2010.07.03. 14:07 Módosítva: 2010-07-04 12:21:37
33 hozzászólás

A pénteki Volt-nap inkább unalmas, mint érdekes volt, de legalább van lehetőség gondolkodni azon, hogyan határozza meg életünket Ákos a Volton és azon kívül. Plusz: 10 meglepetésnek tűnő dolog a fesztiválon.

A kevéssé izgalmasan összeválogatott pénteki nap a Volton egy emberről, Ákosról szólt, aki nem gondol ugyan magára alapvetésként, de csak azért, mert elég, ha mindenki más így gondol rá. Ezt az este folyamán azzal bizonyította, hogy megdöbbenésemre kiderült, Ákos nemcsak megbújik bennem, de egy koncert idejére feltámadt, hogy az összes számból konkrét versszakokat énekeljek, hiába küzdöttem ellene. Például beszélgettem a fröccsözőnél, amikor megszólalt a dal, és vele mozgott a szám: "Látod, nálam a fegyver,/ De reszketned nem kell,/ Mert ez csak gyönyört fakaszt,/ Hát húzd meg a ravaszt,/ Ugye érzed a tavaszt?!?"

De miért él ennyire bennem Ákos?

Játszani is engedd

Nem gonoszkodunk, mert nem tudjuk pontosan mi történt, de amit tudunk, hogy Ákosék szerint a Prodigynek voltak nagy igényei, de olyat is hallottunk, hogy Ákosnak és a Prodigynek is nagy igényei voltak. A szervezők szerint ugyan Ákos készségesen utat engedett a Prodigynek, a Moog mégis úgy kezdte a fellépését, hogy elnézést kér, mert a Művész úr miatt át kellett szervezni két színpad koncertjeit is, és ezt utána mások is megismételték. A Pál Utcai Fiúknak emiatt nem négykor a nagyszínpadon, hanem negyed tízkor a karakterükhöz jobban illeszkedő MR2-n kellett fellépniük, ami miatt sok zenekar kezdési időpontja megváltozott.

Frenk is nézők nélkül játszotta le koncertje jelentős részét, mert az MR2-MOL színpad minden koncertjét előrébb hozták fél órával, hogy szegény, megsajnált PUF-ot beszorítsák valahogy. Ennyi idő alatt nem lehet minden érdeklődőt értesíteni, sok száz ember érezhette megbántva és becsapva magát. A Moognak például így is mázlija volt: nagyjából három lány előtt kezdtek el zenélni, de a szám végére, mint valami klipben, elképesztő mennyiségű lány futott oda, hogy le ne maradjon a koncertről.

Annyit azért megállapíthatunk, hogy sokkal színesebb a fesztivál úgy, hogy soha nem tudom, mikor kezdődik egy engem érdeklő koncert.

Termékbemutató

Az Induljon a banzájjal indítani egy koncertet a leghálásabb dolog, egyben jó ötlet,sokan rohantak is a nagyszínpadhoz emiatt. Soha nem voltam még Ákos-koncerten, de figyeltem, ahogy a Bonanza Banzai-jal befutó énekes előbb szólóba kezdett, majd verselni, hog végül művészi ötletekkel rendelkező popsztár legyen. Valami ügyes trükkel, vagy dallamba csempészett hipnózissal, de megoldotta, hogy a fesztiválon tényleg mindenki ismerje a számait, mintha ezeket a dalokat nem is kellene hallgatni, elég csak tudni, kívülről.

Ákos ügyes vizuális technikát hozott magával, jól is szólt az együttes, és ismert dalaira épülő, erős setlistet állított össze, így történhetett meg, hogy bár soha nem vettem Ákos cd-t, minden dalát vele tudtam énekelni. Ezért tökéletes popsztár Ákos, és ezért nem fricska a fricskának szánt gesztusa, hogy elénekli Lady Gagától a Bad Romance-t, mert az egyik kicsiben, amíg a másik nagyban lett megkerülhetetlen, jól kitalált dalgyártó. Egyiket se kell szeretni, mert azzal, hogy erős a jelenlétük, valójában a kulturális identitásunk részei. Tudjuk a dalszövegeiket, ismerjük őket, bár Ákos engem egyáltalán nem szórakoztat, a szövegei mégis működnek néhány erőltetett rím ellenére is, és talán sokaknak ad is valamit, mert ez a lényeg.

A Helló, az Erő és alázat, a Mindenki táncol, az Ismerj fel is elhangzik, végül az Ilyenek voltunkkal zárul a koncert, amibe belefért egy-két dal az új, Szindbád-albumról is. Néhány éve Krúdy-hangoskönyvvel jelentkező Ákos az Ezeregyéjszakai meséinek hajósához, a magyar irodalom Esti Kornél melletti legjobb karakteréhez nyúlt. Szindbádhoz, aki az alkotó bátor énje, szerelemmel és halállal szembenéző, aki örökké utazik, mert sehol nem találja helyét, de mindenhol boldogan, örömmel zabálja az életet.

Ákossal nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a karaktert, de valószínűleg a mítoszra volt szüksége a szerzőnek, mert ezen a koncerten, ahogy a többin is, inkább profizmus és rend volt, ahogy a dalok is inkább erről a kiszámíthatóságról és pontosan felépítettségről szólnak. Minden jól is működött.

Egyébként az csak most tűnt fel, hogy mennyire szereti saját szövegeit, amiket nem énekel, hanem inkább elénekelt versekként tár elénk, hogy üljenek azok a rímek és költői képek. Ákos túl komolyan veszi magát, nincs helye öniróniának és humornak, és ettől sebezhető az egész termék. Látszik, nagyon komoly dolgokról akar énekelni nagyon okosan és szépen, de ettől pont az ellentétes hatást éri el, és nem lehet komolyan venni, mert mit higgyünk el egy olyan előadónak, aki semmi érzelmet nem mutat.

Ákos, ahogy a valódi, kicsit cizelláltabb, önironikusabb énjét megvilágító quartos interjúból is kiderül, egy elképesztően profi zenész és termékmenedzser, aki mindig tudja, mire van szüksége az Ákos-brandnek. Például most keményebb hangzásra, ezért ügyesen áthangszereltek minden számot. Azok a hol pökhendi, hol sértett félmegjegyzései (Stargardenen játszani a legendák közt, érte nem sikongató tinik a Viva Comeneten), kicsit unalmasak már, és egy ilyen határozottan, bőrdzsekiben és szemüvegben kiálló popsztárnál feleslegesek is.

Még 10 meglepetésnek tűnő dolog a Voltról

1. A foci bizonyította, hogy egy fesztivált simán képes háttérbe szorítani sokak számára a foci-vb. A Hollandia-Brazília meccsen az MTV kivetítőjénél vuvuzelákkal, holland mezekkel felszerelkezett szurkolók bukkantak fel, akiknek a hangulatát az sem lohasztotta le, hogy mondjuk a brazil lesgólról képtelenség volt érdemben beszélni, mert a lesvonalat egy oszlop adta.

2. Hobo 2010-ben a nagyszínpadon maga az anakronizmus, pedig adta a bluest. Ezért okos ötlet a Stargarden.

3. A Védd a mogyoródat elnevezésű játék lényege azt hiszem az, hogy piros ruhás lányok osztogatnak kalapácsokat, amikkel tökön lehet verni egymást. Ha nem értettem félre, akkor kipróbálom.

4. Egymástól 70 méterre játszott éjszaka a sötét-belassulós monotóniával operáló Kruder&Dorfmeister és a brit Yoda, a montázs-dj, aki mindenbe belekapott, erős videókkal és viccekkel érkezett, de engem zavart, hogy mindig újba csapott.

5. Az est legjobb zenekara, a számomra ismeretlenségből feltörő, elképesztő állóképességgel és lendülettel játszó ukrán Haydamaky volt, akik a népzenét keverik a skával, és az egészet úgy felgyorsítják, hogy meg lehet őrülni. Ahogy ez látszott is a sikerükből.

6. A Prodigy-re megtelt a nagyszínpad előtti tér, ugráltak a firestarterek, tényleg lenyomtak mindent, ahogy szoktak a Smack My Bitch Up-tól a Voodoo People-ig, és ez jó dolog. A legjobb élmény persze messziről volt: a jó világításnak köszönhetően csak nagy hullámzó masszának látszott az egész, egyetlen nagy vibráló emberszövet volt a Volt.

7. A legnagyobb siker a Dumaszínház. Az OTP színpadánál egy koncerten sem voltak annyian, mint Beliczai Balázs és Badár Sándor stand up-jain.

8. A Barabás Lőrinc Eklektric erős produkcióvá állt össze, amióta legutóbb láttam őket. Kellene nekik még két-három, a többi számaiktól jól elkülöníthető dal, hogy legyenek igazi tetőpontjai a koncertjeiknek, mert megérdemlik.

9. A szerb hamburgeres a legjobb dolog idén, remélem, lesznek máshol is, frissen sütik a darált húst, de a lényeg még sem ez, hanem a saját gyártású cipó.

10. Kruderék csak úgy adtak interjúkat, hogy kikötötték: négytől nézni akarják a focimeccset. Prodigyék pedig állítólag nagyon szurkoltak este, a hosszabbításban kihagyott tizenegyesnél kezdték el a koncertet, a tizenegyespárbajnál már pörögtek. Suárez kezezése volt egyébként a legtökösebb dolog a fesztiválon.