Izomtibi fényt ivott

2010.07.03. 14:41
Az Index fesztiválblogja

Sokat gondolkodtam ezen, hogy mi késztet arra egy rocksztárt, hogy mindenféle anomáliákban, hatalmas fény kíséretében, állandóan elrabolják ezek az Ufok. Aztán teljesen véletlenül Tóni rájött a dologra.

Tegnap délután mivel volt meccs, így csak 7-8 körül másztunk ki a Voltra, bár én már ezt is korai időpontnak gondoltam, de a Tóni hajthatatlan volt, merthogy látta, hogy az apafiú Bernáthy fog zenélni, azt az öreget ismeri, és aki amúgyis van akkora forma, hogy megnézzük. Érzed, hogy amikor ezt mondta, mire számítottam, kissrác meg a faterja ülnek egymás ölében és lantozgatnak, a nézők meg dobálják őket baltával, amiket a Nikon Árpinak nem sikerült elkoboznia a bejáratnál. Ehhez képest állt egy kopasz nagyszakállú mikulás, meg a szintén kopasz, de szakállatlan mikulás-tanuló fia a pultban, azt olyan elektronikus szántást végeztek, hogy már éppen kezdtem én is megzavarodni. Ami elnézve a korábban érkezetteknek, már sikerült is. Aztán egyre rosszabb érzésem kezdett lenni, hogy esetleg nem a Drogelhárítási Főparancsnokság Alosztálya rendelte-e meg itten ezt a két djt, hogy egy helyre bűvölje a célcsoportot. Sokat gondolkoztam az öreg mikuláson is, aki láthatóan bekatizott, de nem azért, mert még ilyen korban is nőzik. A kis droidok mindenesetre értékeltek a kordában nem tartott elektromos kisüléseket, amit ők zeneként fogadtak be, hogy eszem a szívüket. Mellettünk is két anorexiás kardozott a szellemekkel, két társuk meg bezárkozótt a napszemüvegük mögé, és nézték a falon úszó nagy gombákat.  Egyikük ráadásul Drogba mezbe volt, pedig aznap tudtommal kurvára a Ghána játszott. Közben a két másik már a cserepes pálmát rázta, lehetett egy flashbackjük úgy egy-két millió évről ezelőttről.

Eddig még nem is nagyon lett volna baj velük, csak az egyikük kitalálta, hogy sajnos mégsem fog szomjan dögleni, így elment egy sörért. Már az se zavart volna, ha megissza, és tovább pusztítja az oxigént, de ehelyett továbbra is inkább kardozott meg suhogtatott, azt lötykölte a sört mindenfelé, de főleg rám. Szóltam neki, hogy vagy tegye le a sört, vagy igya meg, vagy ne kardozzon, vagy menjen máshová. Ez egyből négy lehetőség, és lehet ez volt a baj, mert túl sok volt neki, azt inkább tovább folytatta, amit addig is. Amikor már leredukáltam ezt kettőre, hogy vagy abbahagyja, vagy pofán baszom, akkor bezzeg már egyből tudott dönteni. Közben Tóni mászkált körben a helyen, majd visszajött és bejelentette igen büszkén az ifjú Colombus, hogy talált egy utat, amerre még nem voltunk. Én már úgy voltam vele, hogy néha az ember is hagyja, hogy a kutyája vezesse egy kicsit sétáltatás közben, úgyhogy bólintottam és követtem. Alig mentünk öt lépést, amikor odatoppant elénk egy hostess picsa, és elkezdett valamit magyarázni. Tóninak kocsonyás idüllt tekintete és vigyora támadt, és elkezdte rettenetesen gusztálni a csajt, egyszer mintha még be is hajolt volna mögé. Az meg csak magyarázott valami vodkákról szerencsétlen. Én nem tudom hogy ezeket a kiscsajokat felkészítik-e arra, hogy néhány kretén azt biztatásnak veszi, ha hozzájuk szól,  de láthatóan meglepődött, mikor a Tóni tett egy erős imponálási kísérletet és bejelentette, hogy ő este ráér. Mármint, inni egy vodkát és résztvenni az akcióban? Kérdezte a csaj inkább reménykedve, mint naívan. Ja, résztvenni az akcióban. Vigyorgott rá a Tóni olyan fejjel, aminél rémisztőbbet a hostess csaj még egy koreai horrorfilmben sem nagyon láthatott, mert úgy elballagott, hogy szinte verte maga után a port. Pedig bejöttem neki...nézett utána kissé csalódottan, de azért roppant elégedetten a Tóni. Ez mi ez a sor itt? Fordult meg hirtelen ő is, miután letelt az az idő, amennyit egy nőre tud fordítani. Fasz tudja, mondtam neki, miért kérded? Mert Tibikém, azért, mert ahol sor van, ott van is valami. Itt ennél a dolognál meg nézd meg mennyien állnak, mi van oda írva? Fény? Mi van ott, világítanak? De még nincs is sötét?! Halló, mi van itt? Fordult oda a sor végén álló sráchoz, akinek pont úgy álltak a szemei, mint ahogy a nevét le tudta volna írni. Fénygeci. Mondta amaz és olyat dőlt majdnem, mint a svájci frank hitelesek. És az mi? Fagatta tovább a Tóni. Az meg csak nézte, imbolygott és csücsörített. Majd hirtelen a Tóni vállára baszott, és odanyögte, hogy gyeregeci igyá.

Körülbelül 20 perc múlva Tóni úgy járt, mint egy használhatatlan fotónegatív: túl sok fényt kapott és most olyanokat magyarázott, hogy ő a fény gyermeke, és Illés Béla volt a világon leghatalmasabb labdarúgó. Nem hiszed? Nézett rám fenyegetőnek szánt fejjel, de inkább csak olyan torz volt, mint Samanthaé délután négykor. Akor tuodd mi vagy bzeg? Artikulálta hosszasan, de nem tudtam meg, mert helyette egy másik információval örvendeztetett meg. Engem Tibi bzzeeg elraoblltak a Fuok. Mikor nem reagáltam, azt hitte nem értem, ezért megismételte. Modnom, elrboltak a Fuok. Eccer régen... Sose gondlottam vona...Nézett maga elé letörten, majd elkezdett sírni. Mivel láttam, hogy feldolgozatlan problémái vannak, gondoltam magára hagyom velük, hátha sikerül végre valahogy legyűrnie őket, én meg elsétáltam a Nagyszínpad felé, hogy megnézzem mi a rák van arra. Mikor láttam és főleg sajnos hallottam mi történik, rájöttem hogy kurvára józan vagyok az ott elhangzó magyar szövegek befogadásához, azt inkább elkezdtem kicsit lájtiba piázgatni. De aztán valahogy itt is szóbakerült ez a fény téma, azt ilyeneket magyarázott ez a akosh nevű csóka, hogy fellobant a fény, tüze tiszta és kemény, mint maga a remény. Hogy ezt elfelejtsem, megittam sürgősen négy pálinkát egymás után, azt már csak arra eszméltem, hogy ugrál az egész mező, és fokozatosan egyre kurvára hangosabb van. Ezek a prodidzsájosok erősen megbaszkodták a végén basszussal a parasztokat, akik láthatóan hálásak voltak, hogy az éves termésüket learathatták.

Mikor vége lett, gondoltam visszanézek Tónihoz, feltámadt-e már, de legnagyobb meglepetésemre sehol nem volt. Gondoltam lehet, hogy már megint az ufok baszakodhattak vele, és rabolhatták el elég sok fény kíséretében, azzal én meg sok mindent nem tudok csinálni, úgyhogy inkább szépen hazamentem a faszba.

Ha van eszük az ufoknak, előbb-utóbb úgyis inkább visszahozzák.