Kiderült, hogy a punk tényleg nem halott

Egervári Zoltán
2010.07.08. 14:47
0 hozzászólás

Műfajkavalkád volt a völgyben. A szerda esti Rockmaraton-fellépők nyilvánosan erőszakolták a skatulyákat, leginkább kinézetükkel, és nem zenéjükkel. Az aperitifnek betervezett komlói Malediction ebből a szempontból nem okozott meglepetést: hozták, amit eddig is, az ipari méretű daráló, amivé a hangfalakat alakították, ismét széttrancsírozta a tömeget és a gyanútlan járókelőket, holott sokan még csak akkor voltak túl aznap esti első szesztartalmú italukon. Na de ami ezután jött.

A korábban meghirdetett Rotting Christ helyett a német Varg ugrott be, jó messze a kivetítőktől, ahol a rockerek ezúttal a spanyol focit imádták, méghozzá olyan méretekben, hogy az amúgy nem kicsi kajás sátorban lépten-nyomon drukkerek ültek, és meredten figyelték a kivetítőt. Persze úgy helyezkedve, hogy azért fél szemmel a nagyszínpadot is lássák. Vargék tüzes szeánsza profin megkomponált viking hadjárat volt a hallójáratok ellen, arcfestéssel, bőrmellénnyel, fáklyákkal és két rasztahajú gitárossal. Imádták a népek. Az első élmény kipipálva.

De mivel a tegnapi taréjos nap volt, mégiscsak a 20 éves PiCsa és a 30 éves Exploited volt a fő fogás. Mohók voltunk, egyből rámentünk a desszertre. Nem kellett volna. A Planet Noir sátor tömve. Mi a rák van itt? Ja, hogy Road. Értem. Hát akkor kóstoljuk meg. Az íze olyan, mintha... De leginkább Tankcsapda, nem? A szövegekkel meg akár a Bravo Szerelem, szex, gyengédség rovatát is meg lehetne tölteni. Kifelé menet egy elégedetlen hang a tömegből kiválóan definiálta a zenét: ez Danubius-metál, bazmeg! Muszáj volt öblíteni, mielőtt terítékre került a kétrészes fő fogás.

Hazai ízek, angolosan fűszerezve. A pécsi HétköznaPI CSAlódások kerek két évtizede bosszantja a hatalmat, most is beszóltak a náciknak, Kínának, Putyinnak, volt riariaanarchia, Közösség elleni izgatás, majd két órányi múltidézés, rengeteg taréj és brutális pogó. A punkot néha felváltotta egy kis ska: két vendégtrombitás fújta a rezet. Biztosíthatunk mindenkit, hogy a ma reggeli gázömlés a Rockmaraton mellett nem az énekes, Megyeri Ferenc ellen indított bosszúhadjárat volt.

A három ikszet maga mögött tudó The Exploited akkora punkikon, hogy ha egy punkon nincs legalább egy Exploited-rajz, -kitűző vagy bármi, az szinte nem is igazi punk. Kötelező darab a punktörténelemben a maga végletekig lecsupaszított zenéjével, ordító egyszerűségével, néha megidézve a belőle táplálkozó hardcore-t is. Wattie is hozta a műfaj minimalizmusát. A számok alatt tapasztalható, arcrángató agresszivitását a számok között halk meditációval, értsd kussban vezette le, talán nem is hiányzott a pogózó tömegnek a felesleges sallang, mindenki rá tudott készülni a következő számra ki tudta fújni magát. Ez így ment majd másfél órán keresztül, majd eltűnt a színpadról, a dobok mögül előjött a pocakos Wullie és heves fuck-ozás közepette felinvitálta az első sort a deszkákra, hogy a Sex&Violence-t lenyomják a raszta basszerossal, a Bon Jovi kinézetű gitárossal és Wullie-val. Sikerült kiválasztani a legelvetemültebb arcokat, ha ez tényleg egy zenekar lenne, rács kéne a közönség és közéjük. Hangulat viszont volt, a csordaszellem bejárta az étert, balhé nélkül lement a projekt, majd Wattie visszajött, és megmutatta, hogyan is csinálják ezt a nagyok. És azt, hogy a punk tényleg nem halott.