Egész Tarda a Balaton Soundra ment

2010.07.09. 13:20 Módosítva: 2010-07-09 14:27:44
33 hozzászólás

Soundon alap, hogy az ember becsűri a partról a világító jégkockát, amíg csak tudja. A szőke kisgádzsik meg sikítanak meg vihognak, nem mintha nem csinálnának mást, mióta a faházban leküldték a bólét vilmosból meg almaléből, csak most hangosabbak, mégis egy vödör vodkamojitóért játszanak, amit tőlünk kaptak. Az viszont ritka, hogy a pohárstrobi visszadob. A parti járőrnek persze feltűnt, hogy repkednek vissza a fénygolyók, azt' legalább történik valami alapon elkezdték komolyan sorozni a sötétet a gömböcökkel. Addig ment a csata, míg a partközelbe nem ért a Faja meg a Benőke, a két igazi fasz, akik úgy szöknek be a fesztiválra, hogy krokodilos matracon tolják a hátizsákjukat, közben meg kidobósoznak a szekuritivel.

Csúnyán ki is lettek volna baszva, ha a kijáratnál nincs ott Náthás, aki valami szervező algóré a feszten, cb-vel meg olyan széles passtartóval a nyakában, mint azok a racsnis rögzítők a fakitermelők kamionjain a Discoveryn. Náthás amúgy az arcok emlékei szerint valamilyen Gábor vagy András, pont a szállásuk melletti baszom villában pecózik ilyen hasonló, feszülő kockásinges baltaarcú sráccal meg néhány hosszúcombú csíkszájú sunnerral, azt' onnan ismerik hogy a mínusz egyedik napon a Mad Rich tolatott valami bootleg tracket, azt' a figura odajött a kerítéshez, hogy ez nagyon adja srácok, mi ez. A Mikinek persze lövése nem volt, épp azzal volt elfoglalva, hogy lökjön magán egy full fordulatot a hintaággyal, de úgy, hogy a kiállásnál egy pillanatra megálljon a tetején fejjel lefelé és még a szittyója is a csőpohárban maradjon, szóval csak odaüvöltött a Kockának, hogy itt a szomszéd, adjá' neki gecc, persze annál jasszabb volt a szomszéd, hogy bármit kérjen a Kockától, aki azzal nyitott, hogy Soundra jöttetek, van mindenetek? Inkább elmondta, hogy ő maga a Sound, mármint tudja, hol a főkapcsoló, meg neki jelent kábé ötszáz ember, de a fasza tele van, mert a hét elején szarrá ázott, azt' most baszottul náthás. Na, erre ért oda a többi gyík, mert persze már arra gyanakodtak, hogy a szomszéd rákötött a Kockára, meg a sííjjgecajozva ringlispilező Mikire. Náthás vagyok. Szevasz, én meg Benő, azt' már ment is vissza törkölypörölyt mixelni magának meg a Fajának.

Csütörtökön amúgy be sem mentek volna a fesztre, az mindig a warmup napja, max. kora délután kiklaffognak a bejárathoz dudákat hesszelni, meg a neppereket szopatni, hogy a norvég spanjaiknak kell négy jegy, este nyolcig el ne adjanak el egyet se, Olafék busszal jönnek majd, nagy viking gecik, itt állnak meg, el ne mozduljanak. Persze este, amikor a víz elkezdi vinni a vuffa-vuffa-tikk-tikk-vuffát, meg repkednek be a tóba a partijégkockák, már állna mindegyik a ritmuskockára, kerül amibe kerül. A még mindig a norvégokra váró nepper párocska meg simán elhajtja őket, hogy szopjatok le, elvből nincs jegy, így aztán zsuga nélkül nincs más út, mint a vízi a krokodilos matraccal.

A Náthás persze abban nem segíthetett, hogy maradhassanak, de legalább nem kaptak az arcukra, sőt beöltözhettek a hátizsákban hozott partiszerkóba, meg visszatuszkolhatták a helyére a félig leeresztett matracot. Persze ahogy mentek ki, még fennhangon vagiztak, hogy hallod, full punnyadt az első nap, faszom, nem is volt érdemes bemenni, miközben a gumi krokifej ott bólogatott a válluk fölött. Ettől még befelé állt a sor, meg hazáig hallották a juhúval keveredő vuffa-vuffa-tikk-tikk-vuffát. Mikor hazaértek, a kecókertben a Mad Ricsi töretlenül rakta a törteket, a lábos is még félig volt törkölypöröllyel, pattant a buli, és a többiek nem kérdezték, hogy sikerült a behajózás. Péntekre legalább az egész csapatnak van jegye. Fáraó.