Egyik sem, most már popperek vagyunk

Amikor az interjú készült, még azt hittük, lesz Klaxons-koncert a Balaton Soundon, de kb. másfél órával később kiderült, hogy nem. James Righton billentyűs-énekes valamit összeszedett egy kairói forgatáson, és bár a legutolsó pillanatig bíztak abban, hogy fel tud lépni, kórház lett a vége. Az interjú viszont elkészült Jamie Reynolds énekes-basszusgitárossal, aki kérdezés nélkül bele is kezdett mondandójába.

Képzeld, nemrég érkeztük, és megnéztük a helyet, baromi jó, nagyon tetszik ez a tó. Imádom, hogy itt ilyen jó az idő is. Baromi hangulatos.

Bele is fogsz menni a Balatonba?

Nem. Nem nagyon szeretem a tavakat ilyen szempontból, ki tudja, mire lépsz rá.

A lemezbemutató előtti koncerteken is játszotok dalokat az új lemezről?

Igen, érdemes kipróbálni szerintem. A lemez már készen van, nagyon várjuk, hogy kiderüljön, mit szól hozzá a közönség.

A koncerteken viszont látjátok, hogy tetszik-e nekik.

Pont ez az! Tudod, milyen szórakoztató ez a színpadról nézve? Először játszunk egy új dalt, az emberek meg csak néznek, hogy most ez mi, ezzel még miért nem találkoztak, hiszen nem olyan nagy a mi életművünk, hogy ne lehetne ismerni. Értetlenül néznek egymásra, majd próbálják énekelni, de természetesen nem tudják a szöveget előre kitalálni, viszont ők akkor is énekelni akarnak, ezért csak tátognak össze-vissza. Ez vicces és egyben aranyos is.

Mennyi idő, amíg úgy elterjed a dal a Youtube-on, hogy már a szövegeket is tudják?

Egyelőre még nem tudják, bár már láttam, hogy kint van a Youtube-on, de nem olyan jó a minősége, úgyhogy vagy ezért, vagy azért, mert a mai lesz a nyolcadik koncertünk azóta, hogy bevettük az új dalokat is a repertoárba. Az én kedvencemet, a Same Spacest még nem játsszuk.

Ross Robinsonnal dolgoztatok az új lemezen, aki inkább a metálvilágból ismert producer. Hogy keveredett közétek?

Egyszer találkoztunk, és nagyon kedves volt. Azt mondta, hogy egyelőre nem is érdekli a zenénk, ő inkább úgy akarja megközelíteni a közös munkát, hogy először megismer minket. Úgyhogy a munkamegbeszélésen a zene szóba sem került, el kellett mondanunk az életünket, mesélni a mindennapjainkról, meg ilyenek. Ja, és mindent megengedett nekünk, tök jó volt vele dolgozni.

Belefolyt a dalírásba is?

Nem, mikor elkezdtünk dolgozni, már az összes dal készen volt, szóval abban is szabad kezet kaptunk. Ő kicsit átdolgozta a dalokat, hogy a lehető legjobban elő tudjuk adni őket, és ne bonyolítsuk túl olyan szinten, hogy lemezen csinálunk valamit, aztán elmegyünk játszani élőben, ott pedig égünk, mint a rongy, mert nem tudjuk előadni őket.

Az például az ő érdeme, hogy a Flashover olyan ütős lett, hogy bármelyik metálzenekar megirigyelhetné tőletek?

Az pont nem, mert az kivételesen teljesen készen volt már, mielőtt megismertük.

Úgy tudom, nagy fesztiválrajongó vagy, igaz ez?

Szeretem magam elereszteni. Ez egy fesztiválon nagyon megy, és nem is olyan kínos, mint egy sima koncerten vagy egy kocsmában. Elmentem idén a Glastonbury fesztiválra is szórakozni, baromi jó volt. Nem volt méteres süppedős sár, hanem hasonló idő, mint most itt, három napig a földön ücsörögtem, meg vegyültem a fesztiválarcokkal, nagyon jó volt.

A Balaton Sound egy elektronikus zenei fesztivál. Közel áll ez hozzátok, vagy inkább a rockosabakat bírjátok?

Ha magánemberként megyek ki, akkor mindegy, csak szórakozzak, ha zenekarként, akkor is mindegy, ha a közönség vevő rá. Ha ők jól szórakoznak, az nekünk is jó, és megnyugvást jelent.

Az első lemezetek után bekerültetek a nagy nevek közé egy csomó fesztiválon, nem ijesztő ez?

Sodródunk az árral, és nagyon élvezzük, de egyelőre nem ijesztő, sokkal inkább kihívásként fogjuk fel a dolgokat. Minden koncerten a legjobbat és a legtöbbet hozzuk ki magunkból, és ezzel addig jutunk majd, amíg csak tudunk, és amíg a közönség engedi. Komolyan vesszük a zenélést, és reméljük, hogy ezt ők is érzik.

Beleilletek még a nu-rave kategóriába, vagy inkább indie-zenekar vagytok már?

Egyik sem, most már popperek vagyunk.