A magyar hiphop alázta Roots Manuvát

2010.07.17. 19:06 Módosítva: 2010-07-17 20:23:04
21 hozzászólás

Pénteken kiderült, mennyire lehet életképes a hiphop Tokajban. Izgalmas vállalkozás, hiszen a Hegyalja közönsége sem arról híres, hogy NWA-dalokat ordibálna részegen, és a hiphop színtér sem arról, hogy annyira könnyedén lenne mozgósítható egy olyan sátrazásra, aminek a Motörhead a központi eleme.

akkezdet phiai img 4710

Ehhez képest pláne meglepő volt látni, hogy a természetesen rengeteg embert összegyűjtő Belga után milyen sokan maradnak ott Akkezdet Phiain is. A zenekar ismét bebizonyította, hogy számolni kell velük a hiphop univerzumon túl is, ugyanis az erősen vegyes összetételű közönség minden egyes szavukért rajongott – igaz, egy meglehetősen kurvarészeg tizenéves punk megkérdezte tőlünk, hogy ez akkor most a Belga-e, de gondolom, a többség azért tudta, milyen koncerten van. Az idei Kottazűr lemezük szövegeit kívülről fújták, Saiidék pedig szerintem maguk is meg voltak lepve, milyen lelkesedés fogadja a produkciójukat. A Hisz Sztori (Kiskece) idő közben gyakorlatilag a szomorú bólogatásra hajlamos fiatalság idei slágere lett, a Zenebuddhizmusról meg erős a gyanúm, hogy rengeteg könnyűdrogokkal kísérletező fiatal telefonjáról szólt a parkban az utóbbi időben. Az Akkezdet, ahogy azt sejteni lehetett, tényleg az ország egyik „sztárzenekara” lett, akiket bármilyen körbe be lehet dobni, mindig érdeklődést váltanak ki. Valamivel egészségesebb is, mint a százötvenhatodik bölcsészzenekar koncertjére andalogni.

Az Akkezdet Phiai sikerénél talán csak az volt meglepőbb, hogy milyen kevés embert érdekelt Roots Manuva. Mire elkezdődött a koncert, akár az első sorba is beverekedhettem volna magam túlzott sérülések nélkül. Mint kiderült a távozó embereknek volt igazuk, ugyanis Manuva és zenekara minden sztereotípiát bemutatott, amit az egykoron sikeres, de mára másod-harmadvonalba csúszott zenészekről kialakult. Első körben nem akarta megérteni, hogy kurvára nem Budapesten vagyunk, hanem Tokajban. Így különösen vicces volt az erőltetett köszöngetés a szuperfasza közönségnek, Budapest iz di beszt. Bár lehet, hogy tényleg ott is volt, valami érdeklődést is kiváltó buli keretei között.

A totálisan lélektelen hakni után különösen büszke vagyok hazánk szövegelőire, hiszen az egyszer új lemezét tényleg kiadó NKS, és a szokás szerint nagyon lelkesen hiphoppoló Hősök is sokkal szórakoztatóbb műsort hozott össze, mint az angol sztárocska. Sokan nem voltak ugyan, talán ezért is sikerült igazán családiasra a buli, tonnányi ismerőssel, meg mindennel, ami egy ilyen gettózáshoz kell.

A fesztivál idei legviccesebb pár órája viszont egyértelműen Zomblaze szettjéhez fűződik. Az már ismert tény, hogy nagyszerű dj-ről van szó, istenkirály szettekkel, és egy mellesleg ingyen letölthető, szintén fasza lemezzel. Ez így egyedül is egy kurvajó bólogatást eredményezett volna, de itt mégsem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy spontán jelleggel feltántorgott hozzá a már különlegesen leittasodott Bobakrome, hogy frísztájlozzon egy kicsit. A nyelve természetesen többször is összeakadt, a mozgáskoordinációjával is voltak problémák, de mégiscsak a színtér egyik legendájáról van szó, akinek már egy fingása is annyit ér, mint a wannabe-néger hülyegyerekek egész pályafutása. Pár pislantás, és már bele is kerültünk a hajnalba. Az a kb. 40 ember, aki ott volt, vélhetőleg a 2010-es Hegyalja legjobb mulatságát élte át. A többieknek meg lehet zokogni.