Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Legutóbb még a megboldogult Kultiplexben játszottak, ahová teljesen véletlenül keveredtek. Se plakát, se hírverés, se közönség - oké, volt 47 fizető néző, de ez egy koncertenként 200 liter művért szertefecskendező zenekarnak kevés. Mégis becsülettel adták végig a komplett műsort, szolgákkal, áldozatokkal nonpíszí poénokkal. Járt nekik a nagyszínpad, legalább annyira, mint Danko Jonesnak, és remélem, kedvenc kanadai kínai négeremhez hasonlóan jövőre megint jön a Gwar. Mert ezt megint becsülettel odarakták - évente mondjuk semmiképp nem igényelnék egynél többet, de ennyihez ragaszkodom.
Furcsa lesz persze ez így délután hármas kezdettel, ehhez zárt tér vagy legalább napszállta kéne, de a Gwar amúgy is bizarrban utazik, és egy űrlények által előadott vérfürdő a verőfényben még bizarrabb is.
Gwar-szüzek kedvéért a lényeg röviden: üvöltözős, csiholós, punkos metál igen vicces és tapló szövegekkel. A Gwart persze leginkább az imidzs miatt szeretjük: a kezdetektől elég profi, saját kivitelezésű és tervezésű jelmezeket használtak. Ezért aztán ha tagcsere volt, a karakter mindig maradt. A kultiban nekem például sikerült lefényképezkednem a bőgőssel civilben, kérdeztem, melyik is ő, mondta, hogy Beefcake The Mighty, nem volt sértődés.
A első két szám egyszerűen nincs meg. Jók, de valószínűleg az új lemezről vannak, azt meg még nem tanultam meg. Aztán a régi sláger, a Saddam a go go, Hitler-Jézussal, aki forog, mond valami hülyeséget, mint Jézus vagy mint Hitler, aztán levágják a fejét. Amerikában ez elég frivolnak számít, úgyhogy az "öljük meg a náci pápát" nevű performanszt már nem is említem. Néhány városból ki vannak tiltva, de időnként turnéznak valami hülye álnéven, hogy mondjuk Krapulax, a rajongók úgyis felismerik Oderus Urungus frontember méteres műpéniszét a plakátokról.
Faszán szól a buli, a közönség is jó, a külföldiek szeretik a Gwart, alakul a tömeg. A Ham on the bone az egyik kedvencem, erős a szett, de ezt imádom, amikor három szólamban dünnyögik, hogy Haaaaam... ooooon.. haaaaam... Aztán jön a rendőrdarabolás, ezt is láttuk anno a Kultiban, jön a rendőr, van-e maguknál kábítószer, hogyne, persze, mondja Oderus Urungus, aztán szétmarcangolják, állva karóba húzzák, kiviszik.
Let us slay, azt hiszem, ez az új lemezről van, aztán a Skull full of maggots alatt komplett boncolás történik. Balzacnak (the jaws of death) olyan lábprotézisei vannak, mint a dél-afrikai mozgássérült futónak, csak neki a meglévő lábai mellé, pluszban. Bejön a sátán maga, mint egy klasszikus viedojáték pályavégi főszörnye, a mellén hatalmas arany dávidcsillaggal, hogy a náciknak is jó legyen. Aztán persze Oderus Urungus levágja a jobb kezét, és spriccel a vér. Aztán letekeri a fejét, és füstöl. Majd megdugja az ütőerét, hogy csak úgy csörömpöl.
Végül is valószínűleg az a show ideológiai magva, hogy az űrlények megérkeznek a Földre, befészkelik magukat az Antarktiszon, és a maguk módján igazságot tesznek: mindenkit szétkúrnak. Csodálatos, ahogy ezt már húsz éve nyomják, és nagy szerencse, hogy az iszlám fundamentalisták annyira el vannak foglalva a dán képregények böngészésével, hogy sose jutnak el Gwar-koncertre, és nem látják, amint egy burnuszos figura fellép az emelvényre, a turbánjából félméteres, szikraesőt szóró gyújtózsinór áll ki, egy kicsit poénkodnak az arab világon, majd elvágják a torkát. És hát olyankor mi is szokott történni? Hát spriccel a vér.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Rovataink a Facebookon