Itt jönnek a csajok!

A nulladik napon még ijesztgette ugyan a fesztiválozókat az időjárás a Szegeden, csütörtökön viszont már verőfényes napsütésben, fürdőzésre is kiváló hőmérséklettel indult a SZIN első napja. Mindez egy strandra szervezett buli esetében eléggé optimális állapotokat jelent, úgyhogy a délutáni koncerteket sokan csak a medencékből hallgatták. A nap húzónevei külföldről a Chicane és a Sugababes voltak, találtunk germán hiphopot is, a Party Arénában Elite Force-ra lehetett ugrálni, és hazai részről is fellépett jó pár népszerű zenekar.

Képek az első napról

A Lingua Loca fellépésével kapcsolatban elsőként az merült fel, hogy teljesen felesleges külföldi sokadvonalas hiphopokat hívni SZIN méretű fesztiválokra. A németek jók, lelkesek, és megdöbbentően fasza zenészek, de igazából az égvilágon semmi olyat nem mutattak, amit ne tudna egy Irie Maffia is. Ez a közönség létszámán is meglátszott, amíg pár órával korábban a saját zenekarainkon ugyanitt tisztes félház jött össze a medencés színpadon, addig a Lingua Locára egy szellős első sor volt kíváncsi. A magyar részleg amúgy mindent megtett a nemrég még a Rootsal is dzsemmelgető friccek sikeréért, a Hősökből Eckü és Mentha ment fel egy közös dalra, hogy teljesen újraértelmezve adják elő a Zomblaze-lemezen szereplő Turbinát, majd Norba is odament egy közös szövegelésre. Itt amúgy ki is jött a Lingua Loca legnagyobb gyengesége, ami, illetve aki a saját MC-jük. Nyilván magyarázhatnék itt flowról meg a szuggesztív előadásmódról, de igazából annyi is elég, hogy a faszi pontosan úgy viselkedett, mint az elképzelések szerinti default német. Kicsit kockán, kicsit erőltetetten lazán, és kicsit jellegtelenül. A ritmusszekció azonban oldotta ezt az amúgy sem túl komoly problémát, hangulatos zenélgetésük végül tisztes bólogatásra késztette az összegyűlt nem túl nagy népeket. Szép volt, de kicsit értelmetlennek éreztem ezt a fellépést. (Fekő Ádám)

A nagyszínpad esti programjában először a Magna Cum Laude játszotta el összes slágerét, amire egész sokan voltak kíváncsiak, bár a nézőszám láthatóan nem érte el az előző napon ugyanekkor ugyanitt játszó Csík zenekarét. Lelkesedésből viszont most sem volt hiány, az inkább lányokból álló közönségnek nagyon bejött a The Killers-pólóban feszítő, hol a színpadról, hol pedig a közönség soraiban csajozó Mező Misi és zenekara. A végén, nyilván, hogy megmutassák, tudnak ők amúgy jó számokat is játszani, a lagymatag saját dalok után elnyomtak pár világslágert is, mi pedig kissé meglepődve állapítottuk meg, hogy egész jól áll az énekes hangjának a Smells Like Teen Spirit.

Sokkal kevésbé álltak viszont jól Chicane énekesnőjének a trance producer eredetileg világsztárokkal felvett slágerei. Sok rosszat lehet mondani Bryan Adamsről, vagy Tom Jonesról, de ezen a koncerten végérvényesen kiderült, hogy például az ezredforduló környékén csapból is folyó Don't Give Up szinte egyáltalán nem működik Adams rekedtes hangja nélkül, és a pár évvel ezelőtti Stoned In Love is csak Jones orgánumával értékelhető. Ez aztán rengeteget rontott a koncerten, hiszen az eredetileg Nicholas Bracegirdle névre hallgató zenész idén augusztusban megjelent negyedik lemezének számai se nem elég jók, se nem elég ismertek ahhoz, hogy azokra egy nagyszínpados bulit lehessen építeni. Már pedig ez történt, aminek meg is lett az eredménye. Volt egy pillanat, az egykor nagy slágernek számító  Offshore és Saltwater környékén, amikor majdnem elhittem, hogy újra 1998 van és a képembe ibizai homokot rugdosnak a mellettem táncolók, de aztán jött valami nagyon mainak és modernnek szánt béna effekt, és rá kellett ébrednem a valóságra. Még mielőtt bármi igazán jó elkezdődött volna. Összességében felejthető volt az egész.

Nem gondoltam, hogy így lesz, de a nagyszínpadon számomra a Sugababes mentette meg az estét. A csajok egy komplett zenekarral érkeztek, akik rögtön kezdésnek úgy odacsaptak, hogy egy pillanatra azt hittem, rossz helyen járok. Aztán persze megjelentek a lányok és kitisztult a kép, főleg mivel kapásból három olyan slágerükkel indítottak, amiket még az is ismer, aki egyébként azt hiszi, hogy soha nem hallotta egyetlen számukat sem. Mire az ember észbe kapott, már a negyedik vagy ötödik számnál jártak, de a lendületből nem vettek vissza. Szinte kizárólag csak toplistás számaikat játszották, ami ez alapján akár szörnyű is lehetett volna, a háttérben keményen melózó zenészeik azonban olyan feszes, dögös tempót diktáltak, a csajok pedig annyira profin nyomták, hogy nehéz lett volna nem élvezni az egészet. Hangproblémák sem voltak, már ami a lányok torkát illeti, simán mentek nekik a régi dalok, amiket még nem is ők énekeltek. Különbséget talán csak a fanatikus rajongók vehettek észre, vagy inkább ők sem. Márpedig eléggé valószínű, hogy nem playbacket hallottunk. Az alig több mint egy óra, amit a csajok a színpadon töltöttek, leírva talán kevésnek tűnik, ott azonban ennél jobban ki sem számíthatták volna. Pont ez volt az a mennyiség, amit még gyomorrontás nélkül be lehetett fogadni a slágerdömpingből. Jól végzi a dolgát a menedzsment, az már egyszer biztos. (Kovács M. Norbert)

A hajnalban a Party Arénában fellépő Elite Force éppen Revamped projektjét turnéztatja, így nem meglepő, hogy Szegedre is ugyanazt a kiszámítható, szokványos szettet hozta. A Revamped idén márciusban teljesedett ki egy mix formájában, amiben a jól felismerhető Elite Force-elemek szerepelnek: egy kis veretős techno, az amúgy sem árthat, egy kis elektro-house, a kötelező dubstep, na meg az a kevés, ami a régi szép idők breakjeiből maradt. Ezt az egyveleget egyébként egy kis utánagondolással jól össze lehetne egyeztetni – na, ez az itteni szettre egyáltalán nem volt igaz. Az összevisszaságot némileg ellensúlyozták volna a Revamped sablon remixei vagy kollaborációi, amik ugyan minimum két alkotóból, két teljesen más részből állnak (persze mind ugyanúgy van felépítve), de ha ezeket az egyébként igen lendületes és lelkes DJ végig hagyja szólni, elvész erejük és egy idő után mindenképp unalmassá válik az egész. Egy-két igazi tahó breakbeat simán megmenthette volna az egészet. (Bodnár Dávid)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!