Koncertek nélkül a Volton

Évek óta egyre kevesebb koncertre megyek ki a fesztiválokra, ez élet rendje, sőt körforgása, a lineup egyre jobban elhúz zenei ízlésem mellett. Idén annyira, hogy nem is igazán érdekelt egy zenekar sem a Volt felhozatalából, de ettől még jó együtt sörözni olyan ismerősökkel, akik szintén nem feltétlenül a koncertek miatt mennek ki.

Viszont sörözésekről nem lehet posztolni (vagy legalábbis eléggé egyhangúan), ezért azt találtam ki, hogy szokásomtól eltérően nem este 6-7 körül nézek ki, hanem már délben, és koncepciózusan végignézem, mit lehet csinálni napközben a Volton. Nyújthat-e bármi izgalmat a civil falu vagy egy Páneurópai Piknik sátor? Mennyien vannak egy délben kezdődő színházi előadáson? Végül magába szippant-e egy hekilabdás-ördögbotos szekta? Léteznek-e még egyáltalán ilyenek? Ehhez hasonló kérdésekre keresem majd a választ.

Cápafog és hamisítvány-allergia

Csütörtökön rögtön erős az indítás: nyerek egy Réz András-könyvet Réz Andrástól. Az esztéta a Werk Akadémiával van a Volton, és minden délben filmkvízt vezet a másnaposoknak (vagy akár a másnaposok 2-nek). Tíz kérdés, elég szívatósak, például hogy melyik volt az első magyar hangosfilm (A kék bálvány, ami óriásit bukott, talán ezért nem hallottam még róla). Összejön egy második hely, de holtversenyben két másik fesztiválozóval, szóval kiállunk felelni az ember elé, akinek cápafog lóg a nyakában, és jönnek a villámkérdések.

Egy már jó hangulatban levő asztaltársaság spontán elkezd szurkolni nekem, és miután a kérdésekre (ki rendezte a Casablancát, mi volt Spielberg első mozifilmje) tudom a választ, nyerek is – addigra a vezérdrukkerem már sörrel vár az asztalnál. Réz egyébként azt mondja, nem biztos, hogy a kvízt olyan jól meg tudta volna oldani, mint mi, de ezt nem hiszem el egy olyan embernek, aki Coper András néven írt Linda-forgatókönyveket.

Aztán körülnézek a civil faluban, ahol egyelőre csak a sopronkőhidai fegyház modellzárkáját próbálom ki (erről lesz külön poszt), illetve megnézem a VPOP által berendezett Hamis tárgyak kiállítását. Az eredeti termékeket népszerűsítő sátorban kiderül, hogy Magyarországon az emberek 35 százaléka vásárol hamisítványt (az európai átlag 22 százalék), és hogy a hamisítványok 65 százaléka Kínából érkezik.

Meg lehet csodálni becsapós márkanevű kamutermékeket, például egy Sthil láncfűrészt (mert franc se tudja, hol van az a h a névben), Nokna és Nckia telefonokat, a legviccesebb pedig a Pisikitty – ez a Hello Kitty nyúlása akar lenni. Egy sötét dobozban fiberszkóppal kutatva fináncnak is érezhetem magam, de a tárlat kicsit komolytalanná válik ott, amikor rőten rohadó lábakat mutat be, hogy tudniillik ilyen allergiás reakciókat okozhat egy hamisítvány papucs.

Bringások, államtitkárok, szevasztok

A cserepesen oszló lábujjközök elől átmenekülök az Új Széchenyi Terv sátorba, ahol éppen a bringások csapnak össze a közigazgatással. A vörös sarokban Kükü, a Critical Mass főszervezője és László János, a Magyar Kerékpáros Klub elnöke, a kék sarokban Schváb Zoltán közlekedési helyettes államtitkár és Szabó Kristóf, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ munkatársa.

Ahogy várni lehet, a másfél órás beszélgetésben van számháború, egymás szavába vágós érvelések, és Schváb minden válasza egy-egy sikamlós angolna. De ilyen problémákat nyilván nem egy fesztiválon fognak megoldani, inkább arra jók ezek a beszélgetések, hogy a közönségben ülők jobban kialakíthassák a saját véleményüket vagy megszabaduljanak néhány tévhittől. Én például nem tartom rajta az ujjam a hazai bringás közélet ütőerén, ezért nekem új volt, hogy nem mindig jó, ha kerékpárutat építenek a kerékpárosoknak. Makón előkerteket taroltak le egy főút mellé épülő kerékpárút kedvéért, ami rengeteg feszültséget szült, Kükü szerint forgalomkorlátozással egyszerűbben is meg lehetett volna oldani a dolgot.

A csütörtöki nemkoncertezést az MVM Energiaszigeténél fejezem be, egy függőágyban. Kicsit feltöltődöm én is, a mobilom is, az itt található napelemes sörhűtő és mobiltöltő segítségével. Az egész Energiaszigetet megújuló energiaforrásokkal működtetik, vannak ingyenes hajszárítók (vihar után jól jöhet), két áramfejlesztő biciklivel pedig lehet kisautókat versenyeztetni. Akit komolyabban érdekel a téma, az pedig egy konténerben a paksi atomerőmű minikiállításán ismerheti meg a széndioxid-kibocsátás nélküli atomenergia hátterét.

A kísérlet eddig bevált: a fentiekkel simán elment 4-5 óra úgy, hogy közben nem nagyon unatkoztam. A pénteki nap már keményebb dió lesz, bevetem magam a Páneurópai Piknik sátorba, elvileg Pozsgay Imre is eljön.