Minden véletlenül történt velem

2011.07.02. 18:31
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Idén is több világsztárt üdvözölhetünk az idei VOLT fellépői között: többek között a Thirty Seconds to Mars, Moby, a Pendulum, Paul Kalkbrenner és a hosszú évek után újra koncertező House of Pain is ott lesz velünk június 29-július 2. között Sopronban. Annak érdekében, hogy a kiskorúak még nagyobb biztonságban fesztiválozhassanak, a 18 év feletti fesztiválozók a bejáratnál külön karszalagot kapnak, alkoholos italt csak ennek birtokában lehet vásárolni a VOLTon.
Tovább »
 

Moby nemrég adta ki új nagylemezét, amit rögtön el is kezdett turnéztatni. Így jutott el a soproni Volt fesztiválra is, ahol készségesen válaszolt pár kérdésünkre a koncert előtt.

Nemrég jelent meg a Destroyed című lemezed, mindennel elégedett vagy rajta?

Ezen a lemezen mindent én csináltam egyedül, egyszerűen nem volt más választásom. Ha egy zenekarban játszotok, akkor vagytok átlagban öten, ott a stúdióban a hangmérnök, a producer, a lemezkiadó, akik mind beleszólnak, hogy mit módosítgass a lemezen. Én viszont teljesen egyedül voltam, ezért mi mást is mondhatnék, mint hogy nagyon-nagyon jó lett, és nagyon szeretem. Ebbe aztán tényleg nem szólt bele senki, és csak a saját fejem után mentem. Nagyon hangulatos, érzelmekkel teli, experimentális. Ez egy olyan lemez, amit ha más csinált volna meg, akkor nagyon irigyelném tőle, és boldogan fizetnék azért, hogy hallgathassam. Nem minden lemezemről tudnám ugyanezt elmondani.

Fotó: Huszti István
Fotó: Huszti István

Nagy szereped volt abban, hogy az elektronikus zene a szélesebb, mainstream körökben is ismert legyen.

Mikor elkezdtem egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez így lesz. Hogy is számíthattam volna. Azt se gondoltam gyerekként, hogy én előadóművész leszek, nem igazán vagyok ez a típus. Aztán elkezdtem zenélgetni, mondták, hogy jó lenne, ha lenne lemez, én nem akartam, úgyse kell ez senkinek, az is jó, hogy eljönnek a bulijaimra. Minden véletlenül történt velem, hogy ez most baleset vagy szerencse, azt mindenki döntse el maga, de azt meg végképp nem terveztem, hogy mainstream lesz az elektronikus zene.

Szereted bevonni a rajongókat a munkafolyamatokba, az életed nagy részét is megosztod velük. Nem szokott ez néha terhessé válni?

Mindig arra gondolok, hogy én semmivel sem vagyok különb azoknál, akik hallgatják a zenémet. Illetve egy valamiben mégis, nekem nagyobb szükségem van a közönségre, mint nekik rám. Vegyük ezt a fesztivált! Egy csomó ember fellép, és ha én nem jövök, akkor jön helyettem más. Az egyetlen dolog, ami ebben visszaüthet, amikor a magánéletem is előkerül, amit viszont tényleg szeretnék megtartani magamnak, mint ahogy bárki más is egy normális életben. Néha előfordul, hogy néhányan ezt nem értik meg, de általában a hallgatók és a köztem lévő egymás iránti tisztelet kölcsönös.

Más művészeti ágakban is kipróbálod magad, esszéket írsz, fotózol. Tervezed, hogy ezekkel komolyabban foglalkozol majd a jövőben?

Elsősorban zenélek, aztán jöhet a többi, pl. a nagyon rövid filmek. Meg írtam egy könyvet is, az a címe, hogy Gristle, viszont az nem művészi, sokkal inkább tényeken alapuló, tudományos könyv a mezőgazdaságról és az állattartás. Nagyon érdekel a farmok világa. Nemrég megjelent a fényképalbumom is, szóval az az igazság, hogy szeretek sok mindent csinálni, nem mondom, hogy mindegyikben nagyon jó vagyok, de élvezem, úgyhogy a jövőben is tervezem, hogy ilyen aktív maradok, amíg csak lehet.

Gyakran hangoztatod markáns véleményedet, legyen szó jótékonyságról, arról hogy miben hiszel, vagy akár aktuálpolitikai kérdésekről is. Szoktak emiatt támadni?

El nem tudod képzelni, hogy mennyire! Valamilyen okból, ha egy zenész vagy egy színész véleménnyel rendelkezik, sőt, kiáll és elmondja azt, esetleg még érvei is vannak, az az embereket halálosan felidegesíti. Ha összehasonlítod Liam Gallaghert vagy Bonót, láthatod, hogy főleg Angliában mindenki imádja Liam Gallaghert, mert állandóan iszik. Bonót meg utálja a sajtó, mert  állást foglal ahelyett, hogy botrányokat csinálna. A sajtó sosem nézi jó szemmel, ha politikai vagy társadalmi kérdésekről mondom el a véleményem. De én meg úgy vagyok ezzel, hogy szeretném, ha egy kicsit jobb lenne a világ, fogalmam sincs hogy kell jobbá tenni, az eszközeim sincsenek meg hozzá, de elmondom mit gondolok, és próbálkozom együtt gondolkozni az emberekkel hátha kisül belőle valami jó. Mindegy hogy az emberi jogok, a környezetvédelem, vagy az állatok jogai a téma. Szerintem, ha mindenki csak annyit csinálna, mint én, hogy legalább elgondolkozik, véleményt formál és elmondja, akkor simán jobb lehetne a világ.