A Grinderman fesztiválra lett kifejlesztve

2011.07.11. 11:02
1 hozzászólás

A számos hangszeren játszó Warren Ellis már több mint 15 éve Nick Cave egyik legfőbb zenei partnere. 1995-ben csatlakozott a Bad Seedshez, a Grindermant pedig már együtt hozták létre 2006-ban, hogy kitörjenek a Bad Seeds adta keretek közül. Az Exit fesztiválos fellépésük napjának reggelén beszélgettünk vele tíz percet egy újvidéki szállodában.

Általában a koncertek előtt nem sokkal szoktunk interjúkat kapni, ti mégis reggel kilencre hívtátok a hotelbe az újságírókat. Nincs túl korán?

Nem, teljesen jó ez az időpont. Kicsit kaotikus lett a turnénaptárunk, és össze-vissza repkedünk keletről nyugatra, majd vissza keletre. Tegnap Portugáliában voltunk, előző nap Athénban, az előtt Brüsszelben, ahova Oroszországból mentünk. Úgyhogy a reggel kilences interjú, már fel sem tűnik nekem a furcsaságok sorában.

Warren Ellis

Hogyan tud érvényesülni a zenétek a fesztiválfellépések alkalmával?

Tudom, hogy sokan idegenkednek a fesztiválos koncertektől, de szerintem a mi zenénk pont így érvényesül a legjobban. Csináltunk vagy három klubfellépést, aztán lekötöttek nekünk egy 15 állomásos fesztiválturnét. Az első állomás a Roskilde fesztivál nagyszínpada volt, mindenhol emberek, és baromi jól sült el. Lassan megtanultuk, hogyan kell kezelni és működni egy fesztiválkoncert alatt. Egy klubbuli nagyon hangulatos, de egy fesztiválon az energia ide-oda pattog a közönség és mi köztünk, és ettől hatalmas élmény lesz. Erre lett a Grinderman kifejlesztve!

Azt olvastam valahol, hogy azért hívtátok életre a Grindermant, hogy megszabaduljatok a súlytól, ami a Bad Seeds miatt nehezedik rátok. Ebben segíthet egy új név, ha a tagok ugyanazok maradnak?

A Bad Seedsnek mögött sok-sok év van már, mindenki örül ennek, és a zenekarban is mindenki szereti, de kicsit ki kell mozdulnunk. Úgy kezdődött az egész, hogy Nick Cave, Martin Casey, Jim Sclavunos és én elkezdtünk kis klubokban teljesen átírt Bad Seeds-dalokat játszani. Volt olyan is, hogy Nick csak zongorával akarta kísérni a saját dalait egyedül. Ezek a közös, átírt-dalos zenélgetések egyre többször előfordultak, és egyre jobban éreztük magunkat benne mi is. Aztán jöttek a saját dalok, később pedig a stúdiózás. Nick egy olyan ember, aki sosem nyugszik, mindig valami új jár a fejében, és itt ezeket az új gondolatait kiélheti. Ráadásul teljesen más lesz a végeredmény, mikor beállít egy zongorás verzióval, mi pedig rátesszük a saját részünket. Nick új vagy más, akár szöveg, akár zenei megoldásaira pedig mi is máshogy reagálunk, teljesen más körvonalazódik a fejünkben, így kapunk valami frisset, és nem Bad Seeds-dalokat.

A Grinderman nem egy gyors ötlettől vezérelve alakult. Viszonylag hosszú folyamat eredménye, és nagyon jól is esik nekünk. Aztán egy kicsit edzésben is tart minket is. Gondolj bele, nincs bene zongora, szóval Nicknek gitározni kell, én is például mandolinozok, kicsit kilök minket a saját komfort zónánkból, és ezt élvezzük. Olyan dolgokról születnek szövegek, amikről eddig nem. Hiszem azt, hogy miután megcsináltuk az első lemezt, majd elkezdtünk dolgozni a Bad Seeds Dig Lazarus Dig! lemezén sokkal könnyebb lett a munka, és sokkal jobban működött minden. Pont azért mert ezt hozta ki belőlünk a Grinderman. A zeneipar is átalakult, ma már nincs arra kereslet, hogy tonnaszámra add ki a lemezeket, de ha több zenekarban is játszol, sosem veszik el az alkotás folyamata.

Mi a fontosabb számodra? Hogy elérd a hallgatóságot a zenéddel vagy, hogy meg is vegyék azt?

Mindig imádtam élőben játszani, szerintem ez a legkülönlegesebb dolog, és egyben a legjobb is annak, aki a zenét választotta művészetéül. Ha festő lennék, utálnám, hogy festek valamit, kiteszem a falra, és annyi. Fogalmad sincs, hogy ki nézi meg, hányan nézik meg, milyen arcot vágnak közben, semmi visszajelzésed nincs. Ha zenész vagy, akkor pedig minden nap elviheted az alkotásod a hallgatóknak, és megmutathatod nekik, hogy ezt csináltam. Nagyon imádom a zene ezen aspektusát, igazából ez vonzott engem ahhoz, hogy zenélni kezdjek, és nem az, hogy lemezeket csináljak. Olyannyira, hogy nagyjából tíz évbe telt, amíg egyáltalán elkezdtem élvezni a lemezkészítést. Nem azt mondom, hogy most már élvezem, hanem hogy megbarátkoztam vele.

Szóval mindkettő nagyon fontos, de az is nagy kérdés, hogy miként vegyél rá embereket, hogy vegyenek még lemezt. De ez az a kérdés, amit a lemezkiadóknak kell megfejteni nagyon gyorsan, nekem fogalmam sincs.

Warren Ellis

Eddig felváltva jöttek ki a Grinderman- és a Bad Seeds-lemezek egymás után. Most dolgoztok a Bad Seedsen, utána jön a harmadik Grinderman?

Szerintem igen, most is így lesz, viszont most még közbe ékelünk egy filmzene albumot amin Nickkel dolgozunk, és augusztusban jön majd ki. Kicsit később jön a Bad Seeds-lemez, most leálltunk vele, és pihentetjük a dalokat. Nick mindig csinál valamit, vagy a szobájában zongorázik, vagy könyvet ír, vagy szövegeket, és bár nem mondta ki, de nagyon úgy érzem, hogy a Bad Seeds-album most nem élvez nála prioritást.

Az augusztusi lemez amúgy ahhoz a filmhez készül, aminek Nick írta a forgatókönyvét, és John Hillcoat rendezi. A címe az, hogy The Wettest County In The World, és egy ugyanilyen című könyvön alapszik, amit Matt Bondurant írt. Ezen dolgoztunk mostanában Nickkel.