Mindannyian Scooter-rajongók vagyunk

2011.07.14. 14:49
91 hozzászólás
Fotók: A-Team
Fotók: A-Team

Az egyik egyetemi napokra rendezett Scooter-koncert környékén rájöhettek a koncertszervezők, hogy bármilyen perverznek is tűnik, a németeket érdemes meghívni fesztiválokra. Ennek az országnak van egy rétege, akik számára valahogy tényleg a Scooter lett a világ legjobb zenekara, kicsit sem tartják kínosnak a hidrogénezett hajat, és még a kockaladájukra sem restek rápakolni az I <3 techno matricát. Ezek az arcok első látásra kissé nevetségesnek tűnnek, de aztán a németek első hangjainál kiderül: belül mindannyian kicsit Scooter-rajongók vagyunk. Szeretjük a tűzijátékot, az ízléstelenül táncoló közreműködőket, és a lángcsóvákat is.

Ha feltesznek egy körhintát is a színpadra, tényleg egy falusi búcsú válhatott volna HP Baxxter és két háttérembere produkciójából, így azért távolról emlékeztetett egy koncertre. Komoly változások nem voltak a tavalyi szegedi koncerthez képest, talán a németek valamivel jobban számítottak rá, hogy Magyarországon még tényleg sztárnak számítanak, ezért magabiztosabban hozták a lehető legbugyutább dallamokra épülő dalparkjukat.

A sörtől megbódulva többen is rájöttek, hogy ez igazából tényleg jó: egy másodpercig sem tűnt cikibbnek, mint egy ötezredik Faithless-koncert, voltak slágerek, amikre legtöbbünk már általános iskolás korunkban is felkértünk lányokat táncolni, és a Scooter pontosan ezt a naivitást hozta vissza másfél órára. Nem volt művészi, nem mutatott fel különösebb üzenetet, egyszerűen csak hangos volt, könnyen fogyasztható és hol vicces, hol megható.

scooter MG 3699

Nehéz bármit mondani erről a performanszról, amit tavaly ne lehetett volna. A parasztvakításnak még mindig megvan az a szintje, ahonnan már szórakoztatónak számít, és Baxxterék itt tartanak. Ameddig léteznek emberek, akiknek mond valamit a turbo rágó, addig lesz közönsége a Scooternek, ráadásul olyan, ami az elfogyasztott sörökkel egyenes arányosságban növekszik.