A Mastodon nem gondolta túl az új lemezt

2011.07.15. 16:24 Módosítva: 2011-07-15 17:42:05
3 hozzászólás

Az idei Hegyalja egyik legnevesebb fellépője az amerikai Mastodon volt, akik a turnézás mellett elkészítették ősszel megjelenő új nagylemezüket is The Hunter címmel, aminek csak a vidámság az egyedüli vezérfonala. Bill Kelliher gitárossal beszélgettünk.

Fotó: A-Team
Fotó: A-Team

Emlékszel, hogy már jártatok Magyarországon? Azóta elég kultikus lett az a koncert.

Az nem az volt, amikor szakadt a hó? Mennyien voltak ott?

Vagy hetvenen.

Akkor nagy buli volt! Próbálom felidézni magamban. A koncertre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy utána hihetetlenül berúgtunk főleg, mikor megláttuk, hogy mekkora hó esett. Elindultunk Horvátországba, de nem jutottunk el, mert a buszunk is lerobbant, vagy a hótól nem lehetett menni, már nem emlékszem. Csak arra, hogy órákat ültünk az autópálya szélén a kurva hidegben, az összes létező ruhánk is rajtunk volt, és úgy is fáztunk. Hogy is felejthetném el!

Lassan vége a turnétoknak, milyen volt?

Hat hétig jártuk Európát, és a mai után már csak egy koncert maradt, aztán megyünk haza. Egyébként nagyon élveztem, volt benne egy kis pihenés is, mert az egyik koncertet lemondták. Rengeteget repkedtünk ide-oda, múlt hét végén például volt egy olyan napunk, hogy megreggeliztünk Franciaországban, elrepültünk Svédországba és ott ebédeltünk, lenyomtuk a koncertet és vacsorára már Angliában voltunk, mert másnap ott játszottunk. Nagyon kalandos kis hétvége volt. Kérdezz bárkit, fejből nyomjuk a repterek hangosbeszélőjének a szövegét. Azzal szórakoztunk, hogy abban a stílusban beszéltünk egymáshoz. Ilyen szegényes poénjaink vannak, de amúgy jó volt, minden flottul működött.

Kivel a legnehezebb együtt élni a turné alatt?

A 12 év alatt megtanultuk már kezelni egymást, most már nem megyünk egymás idegeire, tudjuk kit mikor kell békén hagyni, úgyhogy nem nagyon szokott lenni konfliktus. Egyébként sem merek mást mondani, mi van, ha végén még visszajut az illetőhöz, nagy bajba keveredhetek ha most kitálalok.

Most mutattatok be egy előzetest az új lemezből. Mit kell tudni róla?

A Huntert szerintem a régi rajongók fogják szeretni. Egyáltalán nem lesz olyan, mint a legutóbbi Crack The Skye, ezért már most fel vagyok készülve, hogy ősszel a Facebookon egy csomóan fognak írni, hogy „Nahát, ennek semmi köze sincs a Crack The Skye-hoz, ó jajj”. Nem lesz egy merengős, mély melankolikus lemez hosszú dalokkal, hanem egy sokkal vidámabb, energikus, gyors lemez. A melodikusság megmarad, de negatív motívumok kiesnek.

Ez is konceptlemez lesz?

Nem igazán, most ki akartunk próbálni valami újat. Amikor konceptlemezt csinál az ember az egy baromi hosszú folyamat. Egy csomó történetet kell elmesélni, hogy mindenki értse, mélyre kell ásni, utána kell olvasni, nemcsak nekünk, de annak is, aki meg akarja érteni. Most ettől megkímélünk mindenkit, nyugodtan pihenjenek csak azok, akik szeretnek minket. Voltak dalaink, bementünk a stúdióba, és felvettük, közben meg jól éreztük magunkat. Eddig általában mindig mindenen idegeskedtünk, hogy intézzük közben a borítót, meg az összes kis hülyeséget, amin el lehet csúszni. Most új emberrel dolgoztunk, és minden remekül működött. Az egész nagyon friss lett. Ennek a lemeznek egy koncepciója van, a vidámság.

MG 4332

Ennek ellenére a napvilágra került dalcímek közül az egyik, hogy a polipnak nincsenek barátai. Ez azért elég szomorú.

Ja igen, szegény polip. Egyébként ez egy létező polipról szól, aki egy akváriumban él az állatkertben, és teljesen egyedül van. Elég szar lehet, de most már biztos jobban fogja magát érezni, ha eljut hozzá az infó, hogy írtunk neki egy dalt. Mi leszünk a barátai.

(Közjáték: Kinyílik az öltöző ajtaja, és kijön Troy Sanders énekes-basszusgitáros melegítőalsóban, az emberek pedig kiabálnak neki, mint egy igazi sztárnak. )

Látod, én kijöttem, senki hozzám sem szólt. Brent ott sétálgat már vagy egy órája a fesztiválon, nem érdekel senkit, Troy meg kijön, és mindenki elkezdi éltetni.

Az infókat lépésről lépésre csepegtetitek, először a lemez címe, aztán néhány dalcím, borítókép, most egy kis előzetes, mi lesz a következő?

Ha jól tudom, akkor a következő lépés az lesz, hogy azt a dalt, ami az előzetes alatt megy, azt megmutatjuk teljes egészében, aztán ez lesz az első kislemez. Az a terv, hogy az embereknek nagyon fog tetszeni, és alig várják majd utána, hogy az egészet is meghallgathassák.

Kijött egy dalotok Deathbound címmel, ami a Crack The Skye-ról maradt le. Miért?

Igazából már kész volt a lemez mikor ezt a dalt írtuk, rá tudtuk volna még erőltetni, mert nem volt még legyártva vagy ilyesmi, de nem illet be a többi közé. Brann írta a Crack The Skye lemez nagy részét, így azok a dalok nagyon együtt voltak, tempójukban, dallamosságban, mindenben. A Deathboundot pedig én írtam, és meg kell hagyni eléggé kilógott a többi közül. Nagyon durva, gyors, erős dal. A Crack The Skye már nem bírta volna ezt el, ezért félretettük. Van ilyenből egyébként egy csomó, néhány fel is került az új lemezre, de még így is vannak ilyen dalaink, amik csak állnak.

Sok kritikában metálzene új messiásának tartanak titeket, mit szóltok ehhez?

Őszintén? Röhögünk.

Nem ad egy kis löketet nektek, főleg az új lemez előtt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó érzés, és tök jó, hogy ilyen kedves visszajelzéseket is kapunk. A pozitív kritika azért jól tud esni, de egyszerű arcok vagyunk, azt csináljuk, amit szeretünk, olyan zenét játszunk, amilyet szeretnénk, a többi nem igazán érdekel. Nem vesszük komolyan magunkat. Ha olvasunk egy ilyet, oké tök jó, és lépünk is tovább.

És a negatív kritikák?

Azokkal sem törődünk nagyon. Ami jó tanács jellegű azon elgondolkozunk, de ennyi. Úgy sem tudsz olyat csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Mondjuk hála istennek olyan nagyon-nagyon rossz kritikát nem kaptunk, vagy nem mutatták meg nekünk.

Hogy lett Brentből (Brent Hinds, gitáros-énekes) reklámszínész?

Jézusom, az a videó!!! Egy helyi kocsma és étterem az El Myr, a tulajdonos a haverunk, úgyhogy elvállalta. Nagyon szeretjük azt a helyet, sokszor lógunk ott. Olyanok vagyunk ott a tulajjal, meg az ott dolgozókkal, mint egy család. Egyébként én dolgoztam is ott a Mastodon alatt mikor nem voltunk turnén, hét évet húztam le. Brent meg megcsinálta ezt a reklámot annak reményében, hogy élete végéig ingyen ehet és ihat ott.