Sötétben jobban érvényesül a zenénk

A Hegyalja talán leginkább kakukktojás zenekara idén az electro popot játszó Ladytron volt, akik annak ellenére tisztességgel lenyomták a teljes koncertet, hogy alig voltak rajtuk. Koncert után beszélgettünk pár percet a csapat felével, Mira Aroyo billentyűs-énekessel és Daniel Hunt billentyűssel.

Hogy éreztétek magatokat a koncerten?

Mira Aroyo: Nem volt rossz. Szerintem, ha kicsit később játszunk, többen lettek volna, és nekünk is furcsa volt világosban. De ahogy ment le a nap, mi is egyre jobban élveztük.

Klubkörülmények között jobban működtök, mint fesztiválon?

Daniel Hunt: Ez több mindentől is függ. Ha headliner vagy egy fesztiválon, akkor sötét van már, és jobban tudod a technikai dolgokat is kontrolálni. Ugyanez van egy klubnál, attól függ, hogy milyen a hely, mik a lehetőségei. Mindenhol és minden helyből próbáljuk kihozni a maximumot, és a legtöbbször szerintem sikerül is. Az persze tény, hogy klubban könnyebb megteremteni azt a fajta atmoszférát, amiben a mi zenénk jobban működik. Egy fesztiválon viszont mint ez is, nem biztos, hogy a saját közönségednek játszol, sokan jönnek olyanok, akik csak belenéznek, akiket meg kell győzni, hogy érdemes maradni.

Hogy áll az új lemez?

DH: Már teljesen befejeztük, október végén jön ki, csak az utolsó simítások vannak határa, és nem is a zenén, hanem a többi apróságon. Már néhány dalt ismer is a közönség, úgyhogy tényleg a finisben vagyunk.

Nem zavar titeket, ha a lemezmegjelenés előtt kikerülnek koncertfelvételek az új dalokkal a Youtube-ra?

DH: Nem, mert egyrészt azokat, amiket játszunk már megmutattuk, másrészt meg nagyon jó visszajelzés felénk azoktól, akik szeretnek minket, hogy mit gondolnak az új dalokról. Persze oda kell figyelni, hogy időben ez működjön, tehát ne legyen olyan baki, hogy valamit csak egy rossz minőségű Youtube felvételen lehet hallani, és semmi máson.

MA: Jó az embereknek is, ha tudják mire számíthatnak az új lemezzel. Főleg élőben lehet egy új dal meggyőző. Minket meg az erősít meg, hogy jó úton haladunk, amikor a még meg nem jelent dalokat is énekli a közönség. Az azért elég jó érzés.

Mennyire mutatják meg a már bemutatott dalok a lemez irányvonalát?

DH: Szerintem eléggé lehet érezni rajta a hangulatát a lemeznek, a stílusát. Mondjuk vannak olyan dalok, amik kilógnak, de mégis érezni majd, hogy a maga lemez nagyon egyben van, és a számok között megvan a kohéziós erő, még ha néha stílusban nem is ugyanazok.

Nemrég adtatok ki egy válogatáslemezt. Ez valami újnak a kezdetét jelenti?

MA: Csak szerettük volna, ha az új album előtt összefoglaljuk az elmúlt tíz évet. Igazából egy fejezetet zártunk le ezzel. Másrészt meg nyertünk azzal egy kis időt, hogy kiadtuk, így többet tudtunk foglalkozni az új lemezzel, és szerintem ez jót is tett neki.

Sokat turnéztatok nagy nevekkel Björktől kezdve egészen a Nine Inch Nailsig. Melyiket élveztétek a legjobban?

MA: A Nine Inch Nails nagyon jó volt, mert olyan embereket ismertünk meg, akikkel azóta is szoktunk együtt dolgozni. Mellesleg nagyon nagy megtiszteltetésként éltem azt meg, hogy a Nine Inch Nails színpadán léphettem fel, és hogy az ő rajongóik befogadták a zenénket.

DH: Igen, és sokan meg is szerettek minket, sosem gondoltuk volna, hogy a turné után így megnő a rajongóbázisunk.

Belekóstoltatok a pop világába is, például Christina Aguilerával is dolgoztatok. Terveztek még ilyen jellegű együttműködéseket?

DH: Nem tervezzük, ezt sem terveztük, ő talált meg minket a felkéréssel, mi pedig kipróbáltuk magunkat. Jó kis tapasztalatszerzés volt. Rendben, mondjuk ki, elég bizarr, és nem olyan, amihez eddig hozzászoktunk, de ezt is kipróbáltuk.

Írtatok zenéket számítógépes játékokhoz is. Ezeket ki szoktátok próbálni?

DH: Nem igazán.

MA: Én pedig még soha életemben nem játszottam egyáltalán számítógépes játékkal sem. Úgy képzeltem el, mint mikor filmzenét írunk. Megadták nekünk a hangulatot, a témát, nagyjából a jelenetet, mi pedig csináltunk rá variációkat, megkaptuk azt is, hogy milyen legyen a dinamika, utána már csak fel kellett énekelni. Nagyjából hasonló, mint egy filmnél.

Mindketten nyomtok DJ-szetteket is, mennyire érzitek másnak azokat a fellépéseket, mint a koncerteket?

MA: Más a kettőnek a célja. Ráadásul az, hogy mi DJ-zünk az már azelőtt elkezdődött, hogy megalakult a zenekar. Nagyon szeretjük ezt is, ezért nem is adtuk fel soha. Most az a menetrend, hogy mikor turnén vagyunk, akkor a zenekar van, mikor nem, akkor eljárogatunk DJ-zni. Ez azért is jó, mert benne maradsz a körforgásban, a rajongók is el tudnak járni, mi is tudjuk mindenkivel tartani a kapcsolatot, szóval szeretjük ezt az életformát is.

DH: Sőt ez arra is jó, hogy eljuss olyan helyekre, és tesztelj akár olyan országokat, ahol még nem játszott a zenekar. Fedeztünk már fel úgy helyeket, hogy valahol volt egy jó buli, aztán visszamentünk zenekarral is.

Kipróbáltatok már valami magyar ételt vagy bort?

MA: Ez jön most.

DH: Mindjárt indulunk vissza a hotelbe, és ott majd vacsorázunk egy jót, megkóstoljuk a helyi bort is. Tudom, hogy híres.