Mégis mire jó az EFOTT?

Július első heteiben egymást érik a fesztiválok, egy rakás külföldi fellépő fordul meg az országban, van buli Zamárdiban és a tokaji pincék szomszédságában is, éppen ezért nem túl meglepő, hogy a minden évben máshová költöző, elsősorban hazai fellépőkre építő EFOTT általában nem kap túl nagy figyelmet.

A helyszín

Az idei bulinak a szolnoki Tiszaliget adott otthont, ami nagyszerű adottságokkal rendelkezik egy fesztiválhoz. Jól elkülönül a belvárostól, a megközelítése mégis csak néhány percbe kerül, többek között az idén átadott Tiszavirág gyaloghídnak köszönhetően. Bár hűvös éppen nem volt a fák alatt, még így is sokkal jobban el lehetett viselni a hőséget, mint egy puszta közepén. Erre pedig szükség is volt, hiszen a végig nagyon nyári időjárás garantálta, hogy napközben jóval harminc fok felett járt.

Persze, ha Tisza, nyár és fesztivál, akkor mindenkinek egyből Szeged és a SZIN jut eszébe. Idén az EFOTT is Tisza-parti fesztivállá avanzsálódott, ráadásul a célközönsége is nagyjából megegyezik, a fellépők és a helyszínek koncepciója között is sok az átfedés, úgyhogy a bulit megelőzően volt egy olyan gyanúnk, hogy nagyon hasonló hangulatban lesz részünk, mint Szegeden. Aztán ahogy először megérkeztünk a Tiszaligetbe, ez a gondolat gyorsan elszivárgott. Hiába a Tisza-part, pont a helyszínt tekintve nincs túl sok hasonlóság a két fesztivál között. A SZIN sokkal egyszerűbb és logikusabb elrendezésű, az idei EFOTT-on pedig először még általában a gyakorlott szolnokiak sem mindig tudták, hogy éppen merre járnak. Cserébe viszont járt egy kis vadregényes hangulat, a hetijegyesek ingyen, a napijegyesek kedvezménnyel használhatták a ligeti strandot, plusz a sátrazóknak sem jött rosszul, hogy az ártéri erdő fáinak árnyéka legalább egy-két órával több alvást biztosított.

A buli

Igazán nem mondható, hogy az EFOTT nem egy sokszínű fesztivál. Sőt, egyik jellegzetessége éppen az, hogy össznépi. Itt nem csak rockerek, vagy hajnalig verető diszkósok, sznob cicafiúk és cicalányok vannak, mint sok más, egyes szubkultúra és néhány zenei stílus köré szervezett fesztiválokon. Az EFOTT-on többé-kevésbé jól megfér együtt a bakancsos, a Converse cipős, a strandpapucsos, sőt akadt még egy pár magas sarkúban csetlő-botló is, akik talán nem találtak haza a Balaton Soundról. Ez pedig igazán szórakoztató, és akár önfeledt szórakozás is lehet a vége, már ha valaki képes nem a zene, hanem inkább egy laza, haverokkal töltött több napos nyári lerészegedés és szimpla bulizás kedvéért fesztiválra menni, és jól tud derülni azon a bődületes esztrád-hangulaton, amit az EFOTT áraszt magából. Éppen ezért bele is vetettük magunkat a sűrűjébe, és összességében nagyon jót szórakoztunk azon, amibe itt-ott belebotlottunk.

Egyébként nem indult jól a fesztivál.  A nulladik napon a nyitás körülbelül két órát késett, és utána is folyamatos gondok voltak a jegypénztári rendszerrel, az árammal és az internettel, ami lássuk be, kicsit vicces ott, ahol pont a Djuice a főtámogató. Nem javította a nyitás hangulatát az sem, hogy senkinek nem jutott eszébe a tűző napon a tömött sorokban nyomorgó embereknek vizet osztani, hogy legalább ne száradjanak el a szerencsétlenek a két-három órás sorban állás alatt a harminc egynéhány fokban.

Akinek végül sikerült jegyet vennie, annak jutalma a nulladik nap még csak egy színpadon zajló programja volt a Smile Rock Circusszel és széles körből verbuvált vendégeikkel. Olyanokkal, mint Kovács Kati, Fluor Tomi, vagy az Animal Cannibals, de meghívták Haddawayt is, aki persze előadta egyetlen slágerét, a láthatóan sokak szerint még mindig nem unalmas és ciki What is Love-ot. Utánuk Döglégy Zoli és a Kartel mutatta meg, milyen egy egykor kissé túlzottan keménykedő, mára felszabadultan ironikus zenekar rockrap-koncertje . A hivatalos adatok szerint már a nulladik napon több mint hétezer fesztiválozó érkezett Szolnokra.

A visszafogott első este után szerdától egy rakás színpadon zajlott a fesztivál. Délután Kovács András Pétertől tudtuk meg, hogy ha valaki megszállottan Rubik-kockázik, annak valószínűleg nincsen csaja, és így a legrosszabbul pont a lányok járnak, hiszen ezeknek a fiúknak rendkívül jó a kézügyességük. Mire ezen elgondolkoztunk volna, hirtelen szembe jött Alekosz, aki úgy érezte, jó lesz neki az EFOTT-on megjelenni és Jáksó Lászlóval paprikás krumplit főzni, csak úgy, celebesemény gyanánt.. A főzés után körbejárta a terepet, majd tanúbizonyságot téve rendkívül kifinomult ízléséről, a felhozatalból Takács Nikolas koncertjét nézte meg. Persze kapott pálinkát is.

A nap folyamán a további bulvárérzést Korda György és Balázs Klári fokozta, amit aztán kénytelenek voltunk a meglepően jó hangulatú, odavágós bulit csapó Roaddal, és a nemrég visszatérő, a nyári érzést garantáltan szállító Irie Maffiával levezetni. De még ez sem volt elég, úgyhogy muszáj volt a Paddy and the Rats ír kocsmatúrájára is beneveznünk. Közben egyébként fellépett az egykor szebb napokat megélt brit Apollo 440 is, akik néhány régi, jól ismert slágerükkel igazán nagy bulit csináltak nagyszínpadnál.

Az EFOTT egyik érdekessége volt a korábban már több fesztiválról ismert silent-helyszínek továbbfejlesztett változata, ahol a diszkózás mellett standuposokat, sőt még koncerteket is lehetett hallgatni fejhallgatón. Hogy ennek például délután mi értelme van, nem igazán sikerült megfejtenünk, de azért sok sörrel jó bulinak tűnt, és a helyi lakosokra is biztos megnyugtatóan hatott, hogy legalább nem nem minden helyszínen dübörgött a zene.

A nagyszínpad programját az egész fesztivál ideje alatt az olyan magyar zenekarok jelentették, akik nélkül nem lehet ma egyetemistákra építő fesztivált szervezni Magyarországon. Közülük csütörtökön az Csík zenekar, majd a 30Y mozgatta meg az egyre nagyobb létszámú tömeget, aztán fellépett még a kicsit kakukktojásként ható Republic is, talán az idősebbek kedvéért, akiknek sikerült megoldani, hogy valaki vigyázzon otthon a gyerekre. Persze, az igazság az, hogy a tizennyolcat még alig betöltők is imádták valamiért Cipőt és zenekarát.

Eközben a Szénsavas Kalinka Szifon Sátor nevű helyen megidéződtek a nyolcvanas-kilencvenes évek. Fellépett Csepregi Éva, az Ámokfutók, éjféltől pedig Dévényi Tibi bácsi (így szerepelt a kiírásban is!) nyomott egy két órás DJ-szettet. Ez a helyszín egész héten a kilencvenes évek legsúlyosabb magyar popzenéinek jegyében zajlott, itt volt a négy nap alatt az UFO együttes, a Kozmix, az Animal Cannibals, sőt, még Szandi is, a napokat pedig az X-Faktor döntősei kezdték.

A fesztivál ideje alatt, úgy tűnt, a legtöbben azt a stratégiát választották, hogy a viszonylag korai, délután hármas kezdés ellenére a Showder Klubból ismert standuposok humorizálásával igyekeztek az előző napból regenerálódni, majd mire a már említett Kovács András Péter, Dombóvári István, Kiss Ádám és Beliczai Balázs befejezték, már mindig akadt olyan színpad, ahol dübörgött valami.

Pénteken a nagyszínpadnál kiderült, a Pannonia Allstars Ska Orchestrára is igaz a mondás, hogy akkor tudunk valamit igazán értékelni, amikor éppen hiányzik. Hát tőlük most trombitásunk, Tony Ass hiányzott, nélküle nem szóltak ugyanúgy a dalok, pedig kárpótlásként elhozták magukkal G Brownt is, aki hegedűvel igyekezett feldobni a számokat. A boroskólás Vad Fruttik után az est fő attrakciója az idén több fesztivált is kihagyó Tankcsapda volt, akik meglepően jó koncertet adtak a sok előre fanyalgó legnagyobb bánatára.

Izgalmas pontja volt az estének a Mystery Gang koncertje, akiknél meglepetésvendégként előkerült Döglégy Zoltán is, és bár először furcsálltuk a dolgot, nagyon jól hangzott az együttműködés.

És persze volt elektro is, ezen az estén DJ-zett a Bomba PartyZónában Andro is, akit már dicsértünk itt a Fesztblogban a Balaton Soundon nyújtott teljesítménye miatt. Itt is hozta a formáját.

Persze a szervezők a fesztivál zárónapjára időzítették a legnagyobb húzóneveket, így aztán egész délutánra és estére beköltözött a tömeg a nagyszínpad elé, ami az idő elteltével és a Quimby fellépéséhez közeledve csak még tovább dagadt. Bár a Heaven Street Seven után fellépő Kiscsillag, és főleg Lovasi András egy kicsit megfáradtnak tűnt, ez a közönséget láthatóan egy cseppet sem zavarta, így mire a Quimby a színpadra lépett, olyan hangulat uralkodott, hogy Kiss Tibi akár úgy is elénekelhette volna a Most múlik pontosant, ahogyan az itt hallható. Még azt is imádták volna.

A nagyszínpad melletti sátorban eközben fellépett a Supernem, a Kolin és a Neo, és egész sokan voltak kíváncsiak a Guns 'n Roses tribute Hollywood Rose fellépésére is a Djuice U26 Színpadnál, ahol egy lány az este folyamán megosztotta velünk, hogy ő még mindig Paradise Cityben érzi magát, pedig ekkor már rég a Pál Utcai Fiúk játszott.

Az EFOTT

Az idei fesztivál végéhez közeledve felmerült a kérdés, hogy mégis mi lehet az, amitől az EFOTT már 1976 óta működik, miközben nincsenek csillivilli világsztárok, óriási parasztvakítás, és nem lehet tudni, hogy a következő évben, a következő helyszín éppen hol és milyen lesz. Megkérdeztünk erről néhány megrögzött EFOTT-ra járót, akik szerint pont az a legjobb ebben a fesztiválban, hogy mindig izgalmas egy újabb város, amit megszállhatnak, és az egésznek szerintük van egy sajátos, már-már családias hangulata, az összetartozást pedig az egyetemi és főiskolás élet nyári kiterjesztése teremti meg. Egy dunántúli lány azt mondta, azért mennek a csoporttársaival minden évben az EFOTT-ra, mert egyébként nyáron mindenki szét van szóródva az ország különböző területein és így itt tudnak találkozni. Ráadásul, az itteni árak viszonylag barátságosak sok más fesztiválhoz képest.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!