Az pedig, hogy utálnak, végül is megtisztelő

Elég sokan meglepődtek, amikor kiderült, hogy a Sziget mínusz egyedik napján Geszti Péter slágerei szólnak majd a nagyszínpadról. Aztán kiderült, hogy nemcsak múltidézés lesz a koncert, hanem az új zenei projekt, a Gringo Sztár egyik bemutatkozása is. Erről, a Rapülőkről, a Jazz+Azról, a marketingről, az ország balkanizálódásáról, a nemzeti vágtáról a magyarságról és a szóviccekről beszélt a Gesztivál címszereplője.

A Gesztivál akkor most egy Rapülők- és Jazz+Az-nosztalgiakoncert, vagy a Gringo Sztár második nagyszabású fellépése a siófoki után?

Egyik zenekar sem áll össze, úgyhogy nem lehet mondani, hogy ez bármelyik csapat koncertje lenne. Arra kaptam a felkérést a Szigettől, hogy játszam el a dalaimat. Nem vagyok híve az ilyen szerzői típusú koncerteknek, de ez mégis ilyen lesz, csak egy kicsit nagyobb, mint ahogy lenni szokott.

A Rapülők óta minden zenekarod előre megtervezett, hatalmas marketinggépezettel megtámogatott produkciónak tűnt. Mintha mindegyiket úgy rakták volna össze, mint egy kilencvenes évekbeli fiúzenekart. Gondolkoztál már azon, hogy egy igazi, alulról épített zenekart alapíts?

A Gringo Sztárnál is először azt döntöttük el, hogy lesz zenekar, aztán ugyanúgy elkezdtük írni januárban a dalokat, mint bárki más. Az, hogy nekem van egy olyan tapasztalatom, hogy a már elkészült produkciót hogyan kell eljuttatni az emberekhez, más dolog. Ettől a ponttól kezdve a produkció már termék, de addig minden úgy megy, mint egy normális zenekarnál. Az viszont kétségtelen, hogy a kommunikáció egy reklámkampányhoz hasonlóan van felépítve. A marketingkampány előnye, hogy a kezdeteket megkönnyíti. Ennyi idősen nekem már nincs időm várni, hogy majd csak befut ez a zenekar, meg nem is ilyen típus vagyok. Ennél sokkal gyorsabban dolgozom.

Úgy tűnik, mintha minden zenekar egy projekted lenne, és az első fellépés előtt meg lenne a búcsúkoncert időpontja is.

A Rapülőknél és a Jazz+Aznál sem tudtam, és most a Gringo Sztárnál sem tudom, hogy meddig fog tartani a karrierjük. Nincs minden eltervezve, például a mostani felkérésekért nem mozdultam egy centit sem. Az X-Faktor előtt már mondtam, hogy újra zenélni akarok, és erre megtalált a Sziget is. Ha már jönnek a lehetőségek, akkor tudatosan élek velük, de ugyan miért ne tenném?

Nem nehéz úgy zenekart összerakni, hogy tulajdonképpen mindenki sessionzenész, nem a közös célokat, hanem egy ember céljait akarják megvalósítani?

Két nagyszerű embert kértem fel, hogy rakjuk össze a zenekart, Erdélyi Pétert és Fekete Kovács Kornélt. Velük a Jazz+Azban is zenéltünk már együtt. Tény, hogy határozott elképzeléseim voltak arról, mit szeretnék hallani, de csak az alapokat fektettem le, aztán minden rájuk volt bízva.

A zenekar tagjai nagyon hamar egymásra hangolódtak. Ha megkérdezed a tagokat, akik ott voltak az első koncerten, senki nem fogja azt mondani, hogy csak lementünk, és lekísértük Gesztit, aztán jól van. Mindenki nagyon jól érezte magát, hatalmasat buliztunk a színpadon. Én úgy éreztem akkor, hogy ez egy ugyanolyan jó hangulatú zenekar, mint akik az első lemez előtt húsz évig nyomják a garázsban. Ha nem így lenne, nem csinálnám. Nem tudok olyan dolgot csinálni, amiben nem érzem magam jól.

Ha már marketing, ki a Gringo Sztár célcsoportja?

Szerintem 30 plusz, és leginkább a nők. Ez az elsődleges célcsoport, de ezen a korosztályon kívül felmehetünk ötvenig is, mert a velem egyidősek is kíváncsiak lehetnek arra, mit csinálok éppen. Pont arra kell a marketing, hogy őket elérjem, mert már nem aktív zenefogyasztók.

Nincs ebben semmi meglepő, hogy ugyanúgy tudom, ki a célcsoportom, ahogy például a quimbys Kiss Tibi vagy a Tankcsapda is. Ehhez nem kell marketingiskolát végezni. Tudom, az lenne a cél, hogy ezt az egészet úgy állítsuk be, csak a marketingről szól, de nem ez az igazság. Én zenélni akarok. Ha pénzt akarnék csinálni, nem ezzel foglalkoznék.

Mennyit kockáztatsz a Gringo Sztár nevű projektben?

Amikor tavaly felvetettem, hogy helló, zenélni szeretnék, semmilyen támogató nem volt még a láthatáron. Úgy álltam neki, hogy ezt akkor a saját büdzsémből finanszírozom. Aztán jöttek szponzorok és felkérések, így a saját anyagi kockázatom csökkent. Ennek ellenére a legnagyobb kockázatot én vállalom, hiszen saját magamat teszem a projekt középpontjába, ugyanúgy rajtam csattan a siker és a sikertelenség is. De nem kockáztatnak sokkal kevesebbet a muzsikustársaim sem.

Mennyiben más a szereped ebben a zenekarban, mint mondjuk a Jazz+Azban?

A Gringo Sztárnál először azt néztük meg, hogy én mire vagyok képes zeneileg, aztán ahhoz igazítottuk a számokat. Az előző zenekaraimban ez nem feltétlen volt így. Ott megírtuk a dalokat, aztán amit hozzá tudtam tenni, hozzátettem. Ilyen értelemben még inkább rólam szól a Gringo Sztár, mint a korábbi zenekarok.

A mostanában divatos balkáni hatás hogy kerül a Gringo Sztárba?

Egyrészt ma már minden ér a zenében, így ha picit kifordítva is, de tényleg megtalálható a számokban a felkapott balkáni népzene. Másrészt úgy látom, az ezredforduló óta ez az ország eldöntötte, hogy inkább a Balkánhoz akar tartozni, nem Nyugat-Európához. Számomra ez egy elég nehezen megemészthető korszak volt, amíg ezt elfogadtam, el kellett helyeznem magamat ebben az új-régi Magyarországban. A kilencvenes években  mindannyian mást vártunk, inkább egy nyugat-európai típusú kultúrát és demokráciát képzeltünk el. Nyilván ezek a dolgok leképeződnek mindenki életében, így az én dalaimban is.

Az baj, ha kulturálisan Kelet-Európához tartozunk?

Ez nem kritika, mi ide tartozunk, de bizonyos értelemben valóban eltűnt a minőség az országból. A lepukkadás mindenhol tetten érhető, az életszínvonalban, a szakmákban, mindenhol. Elfogyott a pénz, elfogyott a türelem, elfogytak a gondolatok, helyettük előjöttek az indulatok. Minden öt forintért kiárusítható. Mindenhol azt látom, a szűkebb környezetemben is, hogy csak az megy, ami nagyon olcsó, vagy maximum közepes minőségű. Ez szerintem szomorú. Ezt hívta korábban balkanizálódásnak az ország.

A nemzeti vágtával mi volt a célod? Sokan úgy értelmezik ezt a rendezvényt, hogy meg szeretted volna változtatni azt a rendszerváltás óta berögzült képet, hogy csak az vallhatja magát igazán magyarnak, aki a konzervatív vonalhoz tartozik.

Jó lenne a politika minden vírusa nélkül megélni azt, hogy ide tartozol. És igen, számos tevékenységemet lehet ennek a jelzőrakétájaként értelmezni. A nemzeti vágtát azért hoztam létre annak idején, hogy legyen egy nagy magyar fesztivál, ami legalább akkora, mint mondjuk a Sziget, de a magyar tradicionális értékekről szól, modern módon. Azt akartam, hogy a magyar jelképeket kulturális módon vegyük birtokunkba, és ne engedjük, hogy a pártok martalékává váljanak. Azokban a nyugati országokban, ahol nincs vita azon, ki számít az adott ország polgárának, és ki nem, ott ezek a dolgok így mennek. De nálunk ezek a próbálkozások még mindig demagóg, ostoba vitákat generálnak különböző kocsmák pultjainál.

A nemzeti vágta és a mostani projekted kapcsolódik egymáshoz? A Gringo Sztárban is van ilyen misszió?

Maximum személyes céljaim vannak, de nem vagyok misszionárius típus. Amiket csinálok, azok mindig magukért beszélnek, akár szeretik őket, akár nem. Abszolút nyomon követhető, hogy például a Magyarország dalt miért írtam, és miért éppen Oláh Ibolya énekelte. Ennek zenei oldala is volt, mert az ő hangja passzolt a dalhoz, de volt benne egy olyan üzenet is, hogy helló, mi mind magyarok vagyunk. Igen, annak idején egy sokkal nyitottabb, sokkal toleránsabb, a nyugati értékekre sokkal befogadóbb országba eszméltem rá a kilencvenes években. Amikor elkezdtem működni, akkor egy ilyen országot láttam magam körül. Az ezredforduló után ez nagyjából eltűnt, vagy megszűnni látszik. Én viszont ezzel a mostani zenekarommal is azokhoz az értékekhez szeretnék ragaszkodni, amik annak idején nekem fontossá váltak. Viszont direkt politizálni nem szeretnék velük.

A dalokban is csak értékekről, közérzetről van szó, ezt nem kerülhetem meg. Ha nem így lenne, akkor valóban csak egy marketingtermék lenne. Bármilyen furcsa, a dalaim valóban az én életemről szólnak valamilyen módon, ezért azt gondolom, hogy nagyon hitelesek. A régi dalaimban is ugyanezt érzem. Például az 1993-ban megírt Helyi terminátor című dal most sokkal-sokkal aktuálisabb. Nem gondoltam volna, hogy az akkori csírából kinőve egy ilyen kirekesztő közélet alakul ki, hogy Magyarország ennyire bezárkózó, rasszista országgá válik.

Kudarcként éled meg, hogy a saját eszközeiddel nem sikerült ezt visszaszorítani?

Azért valamit sikerült elérnem. Mert például az Arc kiállítás, annak ellenére, hogy most takarékos üzemmódban van, sikertörténet. Lehet ha nem létezett volna, akkor még rosszabb lenne a helyzet az országban, de ezt nem tudhatjuk. A nemzeti vágtával is sikerült szerintem bizonyítani, mert amúgy senki nem hitte, hogy ez bárkit is érdekelhet.

Az X-Faktor-szereplésed hogy kapcsolódik ezekhez a projektekhez?

Oda hosszas válogatás után kerültem be, nem úgy, hogy meghívtak, hogy na gyere, csináljuk. Amikor ez a felkérés megjött, a vágta már nagyjából készen volt, és megint a zene érdekelt a legjobban. Kapóra jött, hogy a tömegmédiumokban engem zenével foglalatoskodó embernek tekintsenek ismét.

Ekkor már megvolt a Gringo Sztár ötlete?

A Gringo Sztárt már 2005-ben létre akartam hozni, csak Berkes Gáborék meggyőztek arról, hogy inkább a Rapülőket csináljuk meg újra. A koncert után elutaztam a feleségemmel Dél-Amerikába három hónapra, ahol megbizonyosodtam arról, hogy nekem meg kell csinálnom ezt a zenekart. Viszont amikor hazajöttem, belekezdtem a vágtába, ami mellé ez nem fért bele.

Hogyan élted meg, hogy az X-Faktorban felfedezett Wolf Kati ennyire hátul végzett az Eurovízión?

Szerintem nem végzett hátul, a középmezőnyben volt. Ráadásul ha mondjuk egy magyar focicsapat tudna ilyen teljesítményt felmutatni, mindenki ujjongana. Mellesleg nem a dallal volt a gond, hanem a formátummal. Ha valamiben lemaradtunk, az a show volt. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy tévés műfaj, itt már nem elég csak úgy kiállni, és elénekelni egy bármilyen jó dalt, valami látványt is kell adni hozzá, ebben pedig mi gyengék voltunk.

A Gringo Sztár mint még alig ismert új zenekar hogyan illik majd a Sziget nagyszínpadára?

Ez egy nagy-nagy kérdés előttem is. Lényegében viszonylag egyszerű dolgom van, mert az én legismertebb dalaimat egyszerűen csak el kell játszanom. Ettől függetlenül egy csomó látványos elemet belepakoltunk a műsorba. Olyan elemeket, amiket a mínusz egyedik vagy nulladik napon nem nagyon szoktak ellőni.

Mit gondolsz, a külföldiek mit szólnak majd a zenédhez?

Van három szám, ami nekik is bejöhet. Péládul a Sprechen sie disco?, ami hét nyelv fordulatait jeleníti meg. Amúgy pont a Sziget az, ahol szépen megfigyelhető, ahogy a bepálinkázás után milyen jól elbeszélget mindenki mindenkivel, pedig az első felesig egymáshoz sem szólunk, nemhogy egy külföldihez.

Elég sok minden változott a Jazz+Az feloszlása óta, elég csak a torrentre gondolni. Hogy fog eljutni a célcsoportodhoz a zenéd?

Egyrészt már eljutott hozzájuk a marketingnek köszönhetően. Ráadásul mi több lemezt fogunk eladni, mint a mai magyar zenekarok többsége, pont azért, mert a fő célcsoportom nem tölt le, hanem inkább megveszi az albumot. Sokat fogunk egyébként koncertezni, akkor is, ha nem lesz olcsó mozgatni ezt a hatalmas produkciót, tehát így is eljutunk az emberekhez. Hiszek abban, hogy amit jól megcsinálsz, az előbb-utóbb megtalálja a maga helyét, bármilyen trend van.

Mit gondolsz arról, hogy az ország egyik fele utálja a szövegeidet, a másik meg imádja?

Az nagyon vicces, hogy a társaságomba kerülő emberek kényszeredetten elkezdenek szóvicceket gyártani. Az is érdekes, hogy legendák keringenek arról, melyik szóviccnek vagyok én az apukája, és melyiknek nem. Az pedig, hogy utálnak, végül is megtisztelő, mert azt jelenti, hogy valamilyen módon foglalkoztatja őket a munkásságom. Nem szeretném, hogy mindenki szeressen, elég, ha csak azok kedvelnek, akik hasonló érdeklődésűek. Szóviccből amúgy az utóbbi években már egyre kevesebb van, az új lemezen sem annyira hangsúlyos. Ez már lassan csak emlék lesz rólam.

Azért a zenekar neve is elég durva szóvicc.

Azért az, hogy Gringo Sztár egy természetes szóösszetétel, sokkal természetesebb, mint a repülők “a” betűvel. Voltak kevésbé szóvicces variációk is. Az eredeti az volt, hogy Albino Latino, de ez nem fedte volna a valóságot. A névből mindenki arra következtetett volna, hogy itt latin zene van, pedig nem. Itt fehér srácok játszanak nem fehér zenéket.

De miért ennyire fontosak neked a szóviccek?

Nem fontosak, de ez egy jellemző momentuma az én munkásságomnak. Ma már kevesebbet használom, de hogy megvigasztaljak mindenkit, lesz még azért a dalszövegekben. Azt azért megjegyezném, hogy a Gesztivál címet nem én adtam a rendezvénynek, akármilyen furcsa is.