A viccelődő termékmenedzser drámája

2011.08.09. 10:45 Módosítva: 2011-08-09 11:31:48
464 hozzászólás

Ha a Sziget kellemes meglepetése Prince lesz, akkor a kellemetlenebb a Gringo Sztárral, a Jazz + Azzal és a Rapülőkkel is fellépő wannabe popsztár, Geszti Péter koncertje volt. Az állandóan szerepelni és bizonyítani vágyó tehetséges termékmenedzser két és fél órás, számunkra érdektelen, ám sokak számára biztos sikeres és emlékezetes koncertet adott a Szigeten.

A Gesztiválnak nem lett volna szabad megvalósulnia több okból sem. Sorba vesszük: Geszti Péter minden akarata ellenére sem lett közkincs a popkultúrában, a Szigetnek egyáltalán nem tesz jót egy ilyen főfellépő és igény sem volt rá.

Áprilisban jött az elég meglepő hír, hogy a Sziget mínusz egyedik napját Geszti Péter szerzői életműve köré építik fel. Ezt a napot külföldiek mellett olyan magyarok töltötték meg, akik valószínűleg a Szigetre csak ezért az egy programért jönnek ki, így új célcsoportot szólított meg. Geszti egy hétre rá a szokásos, lehengerlő és irigylésre méltó magabiztosságával bejelentette, hogy új projektet hoz létre a Szigetig, a borzalmas nevű Gringo Sztárt.

Geszti minden bizonnyal saját fejéből pattant ki teljes erejében és szépségében, tele ötlettel és tenni akarással, és mivel a komolyabb mitológiák már tele voltak ilyen karakterekkel, minden hagyománytól függetlenül saját történetet kezdett írni. Miután Geszti túl volt önmaga megteremtésén, előbb maga köré csapatot, majd a csapat köré érdeklődést, az érdeklődéshez meg közönséget teremtett. Aztán az Arccal, a Cirque Du Soleiltől átvett alapokra írt Magyarország-dallal és a Nemzeti vágtával meg Magyarországot is csinált volna magának.

Geszti nagyon jó termékmenedzser, ez a legfontosabb tudása, amit a zeneiparban is megpróbál kihasználni: kitalál egy koncepciót, ahhoz megkeresi a megfelelő embereket, felépíti, majd a médiát ügyesen használva két-három év alatt fel-, végül kifuttatja. A teljesen friss Gringo Sztár rövid élete során már több úgynevezett slágert jegyez, köztük van érzelmes ballada, mint a 72 BpM és alapos nyúlás is, mint a Szabadulj fel. A semmiből itt van egy újabb Geszti-csapat gondosan felépítve, a tévékben és újságokban megfuttatva.

Kicsoda ez az ember,  kérdezi két holland srác a koncert előtt. Nagyon nehéz válaszolni rá címszavakban, főleg, ha le kell fordítani az egyik kultúráról a másikra. Egy popos projekteket létrehozó médiaszereplő, talán. Hogy miért fontos nekünk, kérdezte az egyikük, mert állítólag a tavalyi Kispál és a Borz koncertnél utólag értették, mit jelenthet az a zenekar itthon.

Local hero? – kérdezik, mi meg csak bólogathatunk, hogy ez  igaz rá, de mégis inkább a self made man a jó kifejezés. Geszti ráadásul újrahasznosításban a legjobb: fogja a híres számokat, majd azokból újabbakat alakít ki. Dalainak jelentős részében több-kevesebb sikerrel észrevehetünk jelölt vagy jelöletlen részeket más, már befutott előadók munkáiból: When I was a sperm, Black Eyed Peas, Madonna, Zorán, LGT.

Geszti szerepelni szeret, nem gondolatait, érzései vagy önmagát akarja megosztani. Mindezt örök szerepzavarban teszi, mintha az élet farsang lenne, és néha öltözhetne rappernek, James Bondnak vagy popsztárnak, most már leginkább Geszti Péternek. Itthon megteheti, szeretik és ezt várják tőle. Számára trendek vannak, feladatok és megoldások. A zene neki brief és memó, sőt jól sikerült powerpoint prezentáció.

Ha valaki kiemelt előadóként önálló estet kap a Szigeten, ahogy korábban az Illés, a Kispál és a borz vagy a Tankcsapda, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy miért és miért éppen most érdemelte ezt ki.

A Sziget legfontosabb célcsoportja már jó ideje a külföldiek lettek, viszont a kisebb pénzű magyar nézőket is meg kell örvendeztetni híres fellépővel, és mivel a magyar olyan fajta, amelyik az Interpolt és a Xiu Xiu-t kevésbé ismeri, ezért a megfelelő, médiaképes előadónak Gesztit találták meg, mivel jelenleg megint nagyon népszerű az RTL Klub tehetségkutatója, az X-Faktor miatt.

Geszti felismerte, hogy most elpukkanthatja saját produkcióját, hiszen annyira nagy előnye van másokhoz képest: pontosan tudja, mi a termék, kinek szól, hogyan érheti el célcsoportját. A zene Geszti számára termék, akármit mond, és pontosan ezért volt az egész koncertje lapos, akkor is amikor a leglátványosabb vetítések futottak a kivetítőn, amikor a nagy és energikus tánccsoport kapálózott a színpadon, sőt akkor is, amikor füstágyúkkal próbálták elterelni a figyelmünk. Mert képtelen igazán magával ragadni a zenéje.

Két és fél órás koncertet álmodott magának Geszti Péter, mert nagyjából ennyi időre van szüksége saját számításai szerint ahhoz, hogy régi és új dalaiból saját szobrát kifaragja. Gringo Sztár, Jazz+Az, Rapülők, két számnyi Első emelelet, majd megint Rapülők következett sorban a koncerten, ami nem mozgatta ki a világot a megszokott rendjéből, és bár néhány szám alatt nagy üdvrivalgás volt, közepes lelkesedéssel hallgatták az emberek a koncertet. Inkább nézték, mint egy musicalt, mert az Adidas által alaposan megtámogatott tánccsapat a végén már túl sokat szerepelt a színpadon.

Az este sikeres dalai voltak a Gringo Sztártól a Black Eyed Peas-utánzat, a Szabadulj fel, a Jazz+Aztól a Megint hétfő és az összes Rapülők-dal (Áj láv jú, Pitivumen, Helyi Terminátor, Tour de Flanc etc.). Geszti pörgött, táncolt, énekelt, vicceket mondott, számok között beszélt sokat, és mi csak álltunk és néztük, ahogy jön a marhulásnak álcázott modorosság, az aranyosra rajzolt Che Guevara, vagy hogy Zoránt LED-falon tolták be a színpadra.

A koncert nem volt magával ragadó, inkább csak egy unalmasan precíz showműsor. Az biztos, hogy a külföldiek nem értik a Gesztivált, de szomorúbb, hogy mi sem.

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Geszti nem búcsúzik, nagyon is marad velünk. Csinálja amíg jól esik neki, mert megteheti. Ha ő kitalálja, hogy a Gringó Sztárral eladnak sok lemezt, illetve koncerteznek néhányat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy óriási munkával közönséget is találnak ehhez a projekthez. Magyarország a sok Juventus-hallgató országa, a Sziget pedig hétfőn egy vidám Juventus-buli volt.