A Művész, akit megint Prince-nek hívnak
További Fesztivál cikkek
Aktuális
Sziget 2011-ben is! Mert a Sziget Fesztivál 2011 vitán felül Európa egyik, ha nem legütősebb fesztiválja és a százezres látogatószám, a világsztárok java igen komoly meggyőzőerő, sőt ómen, hogy a Sziget 2011-ben ismét a kontinens legjobb bulija lesz! Ha össze kellene foglalni a fesztivál lényegét, akkor az egy mondat lenne: A Szigeten minden van! ...Nehéz elfogulatlanul írni róla, hiszen a rendezvény már 1996-óta "kötelező" minden nyáron , de gyaníthatóan sokan egyetértenek, ha az 1993 óta minden évben megrendezett fesztivált a nyarak meghatározó eseményének kiáltjuk ki. Újabb nemzetközi szakmai elismerést zsebelhetett be kedvenc fesztiválunk, a Sziget. Mint tudjuk, nemrég a European Festival Awards a tíz legjobb nagyfesztivál közé sorolta a budapesti bulit. Most a The Independent szakújságírója - időrendi sorrendbe szedve a fesztiválokat - az öt legjobb európai zenei rendezvény között említi a Szigetet. A szerző Európa legnagyobb szabadtéri könnyűzenei rendezvényének nevezi a Szigetet, ahol lenyűgöző környezetben zajlanak a programok egy héten keresztül, éjjel-nappal. Az újságíró szerint a tavaly 380 ezres közönséget vonzó fesztivál nemcsak méreteit tekintve emelkedik ki a mezőnyből, hanem a zenei és egyéb kulturális programok változatosságát tekintve is egyértelműen Európa élvonalához tartozik.
KépekHa elhiszed, hogy rendjén van az, ha valaki ötven év felett flitterben, magassarkú, fehér szőrös csizmában és vörös zakóban flangál a színpadon, és hogy nincs a világon szexibb egy sikongató, hisztis hercegnél, bezárul a kritika tárháza.
Prince húsz éve ugyanúgy néz ki, ugyanazt csinálja, és ugyanúgy tízezreket vonz be a koncertjeire, nála nagyobb hatású popzenész valószínűleg jelenleg nem létezik. Az, hogy első magyarországi Sziget nagyszínpados koncertje jól sikerül, nem igazán volt kérdés, a szerkesztőségben orális szexért osztották a jegyeket. Prince keddi koncertje azonban nem csak jól sikerült, hanem konkrétan tökéletes volt, az első hangtól és mozdulattól az utolsóig.
Bő félórás késéssel jelent meg a színpadon egy karcsú jelenés, egy délibáb a reflektorfényben, a Művész, Akit Korábban Úgy Hívtak, Hogy A Művész, Akit Korábban Prince-nek hívtak, és aki egy időben egy útjelző tábla, egy vadászkürt és egy csiga nászából fogant idétlen jelet használt név helyett – nevezzük őt most az egyszerűség kedvéért Prince-nek.
A pop hercegéről az hírlik, hogy rémes hangulatember, és ez a koncertjein is meglátszik. Szerencsére a Sziget nulladik napján jókedvű volt, így nem haknit, hanem örömzenét kaptunk. Ez nemcsak a koncert bő két és fél órás hosszán látszott, hanem azokon a csupafog mosolyokon, amiket a könnyűzene kakaduja az őt kísérő vérprofi zenészekre villantott. És persze azon, hogy Prince több dalnál átalakult A Művésszé, Aki A Közönséggel Keresteti Meg A Gázsija Jelentős Részét, és ez kimondottan jól állt neki. A folyamatos közönségmozgatás és -énekeltetés természetesen simult a koncertbe, de azért így is meglepetés volt, hogy az utolsó előtti ráadásszámnál Prince felhívott 15-20 embert táncolni a nagyszínpadra.
Bár Prince már az első számtól slágerekkel bombázott - elhangzott a Pop Life, a Musicolgy, a The One és a Cream - a tömeg nyilvánvalóan a Purple Raint követelte.
A koncert csúcspontjai alighanem Prince gitárszólói voltak, a külön rá méretezett hangszert, mintha csak ötletszerűen kapdosná elő, mégis minden hang a helyén. A fesztelen feszültség és a tervszerű rögtönzések végigkísérték a koncertet, időnként a billenytűkhöz rohant, hogy egy hangot lenyomjon, máskor a zongorára ugrott fel. Hiába vette magát körül zseniális zenészekkel, egyetlen pillanatig sem hagyta, hogy elterelődjön róla a figyelem.
A dalok között vegyesen voltak régi és nem olyan régi slágerek a Rapsberry Berettől a Kissig, a giccsméter mutatója persze a Purple Rainnél akadt ki teljesen, amikor bíborszínű flitterfelhő robbant a színpad fölé. De ezt a giccset csak a funky 53 éves királya tudja úgy becsomagolni, hogy öklendezés nélkül le is nyeljük: félelmetes tempóban pörgött, ugrált egyik hangszertől a másikig, olyan könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne jól hangosított koncertet adni, amin egy félhangnyi elütést sem hallani.
A saját számok mellé még egy kis Michael Jackson-tribute is belefért a Don't stop till get enough remek felgdolgozásával, elhangzott a Nothing Compares 2U (kevesen tudják, de ezt Prince írta), a már sziluettjeikről is felismerhető kísérő zenész-énekesek egyike, Andy Allo pedig a Look of Love című Dusty Springfield-dalt énekelte el. Ez utóbbi volt a koncert egyetlen igazán gyenge pontja, illetve akadt még néhány párperces üresjárat (a ráadásblokkok előtt ráadásul talán túl hosszan kérettek magát), amik nélkül feszesebb lehetett volna a produkció, de ezt meg tudtuk bocsátani.
"Csak ti öregedtek, én nem" – mondta az egyik szám után, és bár – mivel a fotósokat nem engedte közelről fényképezni – ezt ellenőrizni nem tudtuk, kénytelenek voltunk elhinni neki. Mert a közönség hiába próbált pihenni, Prince nem hagyta, két és fél órát játszott, háromszor jött vissza. Hiába a nyálas és érzékenykedő popszámok, két és fél órán keresztül mindenkit meggyőzött arról, hogy nyálasnak lenni a világ legkúlabb dolga, és hogy ő nem csak egy popsztár, hanem maga a pop.
Prince keddi fellépése egyrészt minden idők legjobban hangosított szigetes koncertje volt, másrészt a flitteres, magassarkú cipőben rohangáló popherceg megannyi kőkemény rockert könyökkel hátrébb lökdösve beverekedte magát az elmúlt 19 év tíz legjobb fesztiválprodukciója közé.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon