Kiver a víz a Starbuckstól - interjú a Rise Against énekesével

Tim McIlrath a punk-rockban utazó Rise Against énekes-gitárosa. Punk gyökerekkel bír, már tiniként megalpította a Baxter nebű punkzenekart, és azóta is folyamatosan zenél. A Rise Against 1999 óta létezik, eddig hat albumot jelentettek meg, turnéznak, mint a meszes, és nagyon szeretnek politizálni. Az énekessel a Sziget Nagyszínpadán szerda délután adott koncertjük előtt beszélgetünk pár percet.

Hogy tetszik Budapest?

Most jön a sablonválasz, hogy imádom, blabla, de tényleg szeretem, már harmadjára vagyok itt, és most a feleségemet is elhoztam magammal, mert úgy voltam vele, hogy ezt a helyet neki is látnia kell. Az európai nagyvárosok közül a keleti régióban maradt pár olyan, mint Prága, Varsó vagy Budapest, ahol a város, az ország történelme, hagyományai a mai napig prominensen jelen vannak. Ez pótolhatatlan, olyan dolog, amire vigyázni kell, mert ha megnézel egy nyugat-európai várost, Londont, Amszterdamot vagy Berlint, mind ugyanolyan, Starbucks minden sarkon, amitől a víz kiver.

Az már nálunk is van.

Ó, bazdmeg, meneküljetek, itt a vég.

A zenekar kisebb kiadónál kezdte pályafutását, aztán jött a Geffen, most meg az Interscope. Miért jobb egy nagy kiadóál melózni?

Mert megkapod a gépezetet a hátad mögé. Ha nem vagyunk nagy kiadónál, most nem a Szigeten játszunk, és nem nem interjúzok, hanem egy kis fesztiválon keresek éppen egy üveg vizet (mert az öltözőbe nem tettek) és a kutya sem foglalkozik velem. Így meg csak az a dolgunk, hogy felmenjünk a színpadra és játsszunk, ami nagy könnyebbség, mert arra koncentrálhatunk, ami igazáén fontos. Az is nagyszerű, hogy megszervezik az interjúkat, foglalkoznak velünk, népszerűsítik a zenekart, és természetesen azt sem szabad kihagyni, hogy saját terjesztői hálózatuk van.

Ez mennyire fontos? Vesznek még az emberek CD-t?

Fura, de valahogy a mienket megveszik. Én sem nagyon értem, de az eladásaink jobbak, mint amire mi, vagy a kiadó számított. Annak, hogy a CD-k ott állnak a boltokban halomban, az a jótékony hatása is megvan, hogy az emberek legalább megtudják, hogy van egy ilyen nevű zenekar. Ez mondjuk az USA-ban, ahol népszerűbbek vagyunk nem akkora gond, de Európában minden promóciós eszközt meg kell ragadnunk. Még ha la is tölti az anyagot a netről valaki, ha azért teszi, mert a CD-t meglátta a boltban, akkor már volt értelme a dolognak, legalábbis bizonyos szempontból.

A szövegekben és interjúkban is elég sokat politizáltok. Miért?

Egy elég progresszív, hardcore punk közösségben nőttem fel, így a punk és a politika nekem valahogy egységet alkotott. Maga a zene volt a politikai kinyilatkoztatás, legyen az Ramones vagy a Sex Pistols. Már az is politikai állásfoglalás volt, ha a rendszert elutasítandó valaki egy zenekart alapított. Én nem azért kezdtem el zenélni, hogy a klasszikus rockkliséket magamévá tegyem, nem nőzni, inni és drogozni akartam, nem érdekelt a magazinok címlapja sem. Más punkzenekarokhoz hasonlóan egy lehetőséget láttam a zenében, amivel a változásra hívhatom fel a figyelmet, arra, hogy nézzünk körül és térjünk már magunkhoz, mert valami nagyon el van kúrva.

Ha már politika, Obama beváltotta a hozzá fűzött reményeidet?

Bush elnöksége alatt mindenki arra várt, hogy jöjjön már valaki, mindegy ki, aki valami mást akar. Amit Obama ígért, a változásokat, azt az emberek nagyon jól fogadták, és meg is választották ugye, de az már más lapra tartozik, hogy ezekből mi valósult meg. Ami engem a legjobban

zavart és bosszantott a Bush-érában az a központi ellenőrző rendszerek, a nagyvállalatokat és magát a kormányt is ellenőrző szervezetek leépítése volt, aminek köszönhetjük a értelmetlen háborúkat Irakban és Afganisztánban, és még kismillió dolgot, teszem azt a BP olajkatasztrófát a Mexikói öbölben.

Obama azt ígérte, ezek a rendszerek ismét funkcionálni fognak, de ezt nem tudta megvalósítani. Ez számomra csalódás, de úgy vagyok vele, hogy még négy évet csak adni kellene neki, hátha most még csak ismerkedik a helyzettel.  A republikánus média úgy állítja be a dolgot, mintha a lakosság mit tudom én, 60 százaléka elégedetlen lenne az elnökkel, pedig ez így nem igaz. Amikor az egészségbiztosítási reform vitája ment, az ellenzői azért voltak vele elégedetlenek, mert be akarta vezetni (a magánpénztárak kezéből kivette volna a biztosítást, és olyan rendszert akart bevezetni, amiben mindenki megfelelő ellátáshoz juthat, a szerk.), én pedig azért csalódtam, mert nem volt elég erős ahhoz, hogy sikerüljön neki. Ez azért nem ugyanaz a tészta.

Aktív állatvédő vagy, támogatod a PETA-t. Tartasz állatokat?

Igen, van egy kutyám, egy pitbull. Sorban már a harmadik, és mindegyiküket menhelyről hoztam el, mert nem hiszek a tenyésztésben. Amikor csak tudok, segítek a helyi, chicagói állatmentőknek. Aki egyszer elmegy egy ilyen telepre, soha többé nem akar majd tenyésztőtől vásárolni, mert rengeteg szerencsétlen állat van a menhelyeken, akik gazdára várnak. Itt Budapesten is voltunk egy menhelyen, forgattunk is ott pár jelenetet egy DVD-hez.