Miért szólt idén olyan jól a Nagyszínpad?

A British Sea Power dobosa becsukott szemmel üti éppen, a hegedűs a tengelye körül forog, a gitáros pedig önfeledten ugrál. Tőlük pár méterre, a színpad szélén a roadok nyugodtan cigarettáznak, a kontroll-hangmérnök időnként állítgat valami a potmétereken, a színpadmester pedig a brit indie-zenekar jól fésült menedzserével beszélget. Az utolsó szám legvégén tartanak, fentről úgy tűnik, hogy a Nagyszínpad délutáni gyér közönsége igencsak lelkes, de a ráadás már nem fér bele: a gitár még recseg, amikor a zenekar már levonul. Ha a gitáros nem is, a hangmérnök azért még kitartja egy ideig az utolsó akkordot.

Hangosítás a kritikusoknak

“Nem szól rosszul, bár ha az egyik hangszer néha hamis, elég nehéz mit csinálni” - mondja Molnár Károly, a Nagyszínpad vezető hangmérnöke, aki szerint a csütörtöki Chemical Brothers volt az idei fesztivál legjobban hangosított koncertje, amit a fesztivál műszaki vezetőjével hallgatott, miközben a Nagyszínpad előtti lefedettséget vizsgálták.

Hogy mégis mit csináltak, amiért sok évnyi fanyalgás és Sokol rádiós hasonlat után idén még a kritikusok is beleszédülnek a basszusokba és a tiszta magas hangokba? Nevet, hogy semmit, az idei frontrendszer, vagyis a színpad két oldalán felhúzott hangosítás még szerényebb is, mint tavaly.

“Tavaly 18 szélessávú hangsugárzóból szólt a koncert oldalanként, idén csak tizenhatot raktunk fel. Kiegészítő hangsugárzók kerültek fel a színpad előtti tér bal és jobboldalának lefedésére.” Vagyis most már a VIP-ben és a vendéglátó helyeken is jól hallani mindent, a kritikusok meg ugye gyakran ott ücsörögnek, és nem mennek be az embermassza közepébe.

Dudás Béla és Molnár Károly (Fotó: Barakonyi Szabolcs)

“Tavaly más volt a hangosítás koncepciója. Arra koncentráltunk, hogy a  koncert a színpadhoz közel a lehető legjobban szóljon, viszont a Nagyrét szélén, a kocsmákban már nem kelljen üvölteni, ha egy sört akar rendelni az ember. Idén viszont az eddigi 15 ezer négyzetméter helyett már 30 ezer négyzetméteren terítjük a koncertet. Úgy alakítottuk ki a hangrendszert, hogy a téren mindenki pont ugyanazt a zenei élményt kapja”- teszi ehhez hozzá Dudás Béla a Sziget produkciós technikai vezetője. Vagyis idén a pultnál csak mutogatni lehet, viszont a koncertélmény elkísér minket a sörcsapig, sőt akár a Nagyrét szélén felállított mobilvécékig is. Mindezt négy delay torony teríti a Nagyrét távolabbi részei felé, pár tizedmásodperces csúszással követi az innen kilövellt hang a színpad melletti hangfalakat, hogy pont akkor erősítsen rá a koncertre, amikor az elér a közönség leghátsó soraiba. A sajtóanyag szerint ezért a Meyer Sound csúcsmodern digitális jeltovábbító rendszerének kell hálát adni.

A hangmérnök is sztár

Közben a British Sea Power tagjai már eltűntek az öltözőben, csak a hegedűslány pakolgat még a sarokban. Érkezik a Skunk Anansie hangmérnöke, egy görgős bőröndöt húz maga után, mintha egyenesen a reptérről jött volna. A roadok szétszedik az előző zenekar cuccait, minden kerekeken gurul: a dob eltűnik a jobb oldalon, és máris érkezik a másik dobogó a másik dobbal a színpad bal oldali ajtaján. Szétszedik a kábeleket, és a délután begyakorolt terv szerint összeállítják az új zenekar kívánságai szerint. A menedzsment tervrajzot is küld minden egyes koncerthelyszínre, így a fesztivál roadjai pontosan tudják hova áll majd a basszusgitáros, vagy hogy akar-e néha csordavokálozni a dobos.

Az angol hangmérnök szöszmötöl kicsit a pultnál, a Skunk Anansie ugyan nem olyan nagy produkció, de saját keverőpultokat és hangmérnököket hozott magával. Az egyik hangmérnök a színpaddal szemben húzogatja a potmétereket, a másik a zenekar mellett figyel a kontrollhangra, vagyis arra, hogy a brit zenekar mit is hall saját magából.

“A legtöbb fesztiválozó minket okol, ha valami nem stimmel a hanggal, azt nem is tudják, hogy sok produkció nem csak a hangszereket hozza magával, de saját keverőpultot is, hangmérnökök jönnek velük, mi csak a hangrendszer utolsó láncszeméért, a hangsugárzókért felelünk ilyenkor, illetve megpróbálunk segíteni, ha valami nem jól sül el” - mondja Molnár Károly.

“A Sziget felszerelése világszínvonalú, pont ugyanilyen hangrendszert használnak a nagy brit fesztiválokon vagy a legnagyobb zenekarok világkörüli turnéin” - mondja Molnár Károly, aki számtalan fesztivál mellett többek között a Metallica ausztráliai koncertturnéján is dolgozott. A hangsugárzók világszínvonalúak, a keverőpultok jó minőségűek, a kábelekkel is csak ritkán van gond: az ember a legnagyobb hibaforrás.

Dudás Béla szerint a Szigeten eddig talán a tavalyi Iron Maiden koncert szólt a legrosszabbul: ott a koncert elején derült ki, hogy a produkció által hozott keverőpultból valamiért a mély csatornán csak zörej érkezik a hangfalakba, ráadásul a zenekar technikusa, aki a rendszert összeállította, akkor már elutazott Romániába, az Iron Maiden következő koncerthelyszínére. A jobb- és a baloldali sávokat ugyan rákötötték a mélynyomókra a koncert közben, hogy mentsék a produkciót, csak sajnos a keverőpult túl jól szűrte ki a mély tartományú hangokat ezekből a sávokból, így a zenekar tulajdonképpen recsegve-ropogva, basszusok nélkül nyomta le a koncertet.

De néha senki nem hibázik, egyszerűen a koncepció nem tetszik a kritikusoknak: a Balaton Soundon fellépő Portishead sokak szerint egyszerűen halk volt, persze mindenki rögtön a hangrendszerre fogta a hibát, pedig a zenekar hangmérnöke szerint az édesbús trip-hophoz egyszerűen ez a csendesebb koncertélmény illik a legjobban.

“A Nagyszínpad koncertjei átlagosan 102 és 108 decibel között szólnak műfajtól és a külföldi hangmérnök ízlésétől függően” - mondja Molnár Károly, persze azt hozzáteszi, hogy egy-egy pillanatra, például a lábdob dobbanásának tizedmásodpercében akár 120 decibeles hanghatás is érheti a közönséget. Ez hosszabb távon fizikai fájdalmat is okozhatna, még jó, hogy a Sziget egyetlen fellépője sem játszik repülőgépturbinán, vagy éppen kitörő vulkánon, mert akkor nekünk annyi lenne. Persze 102 és 108 decibel között sokkal nagyobb a különbség, mint hinnénk, hiszen a hangnyomásszint nem lineáris, hanem logaritmikus skála, ezért körülbelül 6 decibellel nagyobb szint kétszer olyan hangnyomást, a 20 decibellel nagyobb érték pedig tízszeres különbséget jelent.

9 tonnányi hang

Közben a Skunk Anansie felszerelését összeállították a roadok, akik most megint a háttérben várakoznak, nem úgy mint a Prince-koncerten, ahol konkréten el kellett hagyniuk a színpadot, nehogy valakinek a látványa megzavarja a herceget.

Vetünk még egy pillantást az oldalsó hangfalakra, Molnár Károly mutatja, hogy idén 4,5 tonnányi hangládát húztak fel a színpad mellé oldalanként. Most már a mélynyomók is fentről szólnak, mert ezzel a megoldással el lehet érni, hogy a színpadhoz közel álló rajongók és a koncertet távolabbról hallhatók hasonló hangerővel élvezhessék. A mélyek is egyenletesen áradnak a Nagyréten, és állítólag a kocsmák mellett is pont olyan, mintha az első sorokban csápolnánk. Már azt leszámítva, hogy nem kell megmártóznunk mások izzadtságában.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!