Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMGyártson egy mozdulattal Ákos-dalszöveget!
Készítettünk már akciófilm- és művészfilm-generátort, de mindkettőnél messze nehezebb feladat volt Ákos-dalszövegeket generáló kis programunk. A dekonstruálás jól ment, lézerszikével hasítottuk egyre kisebb darabokra az Ákos-korpuszt, és hamar meglettek a kulcsszavak. A rekonstruálás viszont lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Úgy jártunk, mint Szent-Györgyi Albert, aki azt mondta: „az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül.” A szavakká darabolás közben a mi kezünk közül is kiszaladt Ákos, és nem bírtuk összerakni. Rá kellett jönnünk, hogy Ákos titka nem csak a jelzőhalmozás, és a prozódiai trükkök sem érnek véget az egyszerű szótagszámolásnál. Sajnos nem álltak össze a mondatok.
Aztán amikor már úgy éreztük magunkat, mint egy vak angyallal az égő betonon táncoló tanulékony indián, egyszer csak helyére kattant egy-egy jelzős szerkezet, egyre gyakrabban jöttek ki a rímek. Textuális Frankenstein-szörnyünk elkezdett Ákosra emlékeztetni távolról, aztán már egyre közelebbről (bár nyilván így is csak csenevész másolata lehet a Mester géniuszának). És ahogy formálódott szörnyszülöttünk, úgy lett egyre viccesebb az egész. Klikkeljen, ha nem hisz nekünk! És a refrén előtt: Taps! Taps! Taps! Taps!
Rovataink a Facebookon