Mintha egy megzenésített naplót írnék - The Vaccines-interjú

A Vaccines szeptemberben jelenteti meg második nagylemezét, amely az előzőhöz képest egy jóval vidámat, kifejezetten slágeres hanganyagnak ígérkezik. A zenekar szigetes koncertje előtt Justin Young frontemberrel és Árni Hjörvar basszusgitárossal beszélgettünk.

A Sziget felé jövet egész végig a Teenage Icon refrénjét dúdoltam, ami egy kifejezetten slágeres szerzemény tőletek. Hogyan képzeljük el nálatok a dalok írásának folyamatát?

Justin Young: Először a dallamot találjuk ki és azt kezdjük el gyúrni egyre erősebben, majd próbálunk eljutni a legszélsőségesebb megoldásig egészen addig, ameddig a valaki az együttesből azt mondja, hogy ez már kicsit sok. Aztán összeillesztjük a dalszöveggel és mindenki egyenként hozzájátssza a neki megfelelő részeket. Viszont arra végig figyelünk, hogy a melódia erős maradjon, és ne vonja el róla a figyelmet semmi.

Te írod a dalszöveget?

JY: Igen. Legtöbbször a dallamhoz igazítom őket, de előfordul, hogy egyszer csak beugrik valami és ahhoz igazítjuk a többi dolgot. Ez néha kicsit olyan, mintha egy megzenésített naplót írnék.

Árni Hjörvar: Mi ilyenkor megpróbáljuk kiemelni a szöveg legjellemzőbb motívumát és a köré felépíteni a dalt.

Ti nem szóltok bele Justin szövegeibe?

ÁH: Nem, Justin a főnök a szövegeknél. Néha mondjuk előfordul, hogy ez vagy az a sor nem tetszik nekünk, aztán ő megmagyarázza miért is jó az úgy ahogy van. Magyarul úgy tesz, mintha együtt dolgozna velünk, de valójában semmi esélyünk sincs beleszólni a dalszövegekbe. (nevet)

Az új dalaitok kifejezetten felszabadultnak hangzanak, sokkal poposabbak, mint a korábbi szerzeményeitek.

JY: Igen, ezt mi is észrevettük, de ebben semmi szándékosság nincs, egyszerűen ez példázza tökéletesen az együttes tagjainak aktuális lelkivilágát. Az előző lemezen kicsit magunkkal is kiszúrtunk egyes daloknál, most viszont sokkal magabiztosabbak lettünk, ami meglátszik a számokon is. Sokkal mélyebb a kapcsolatunk egymással, jobb zenészek lettünk és szerintem jobb dalokat is írunk ennek köszönhetően. Képesek lettünk egy sokkal jobb lemezt összehozni, de ez a változás annak köszönhető leginkább, hogy megpróbáltunk sokkal jobbak és profibbak lenni, mint korábban.

Miért éppen Belgiumban vettétek fel az új albumot?

ÁH: Igazából ez egy tök unalmas történet, és mindig kicsit hülyén érzem magam, mikor erre kérdez rá valaki. Mondjuk azt, hogy a jó belga sörök miatt mentünk Belgiumba. Az igazság túl unalmas.

JY: A jó felszerelés miatt mentünk és azért, mert nagyon olcsó volt ott felvenni a lemezt.

Képben vagytok a belga zenekarokkal egyébként?

ÁH: Soulwax azt hiszem belga.

JY: A 2manydjs is.

Ez a kettő igazából ugyanazt a két embert takarja.

JY: Hát, nem igazán követjük az elektronikus zenét. Belgiumban gondolom elég népszerű.

Ezt Magyarországról kicsit nehéz megítélni.

ÁH: A metál ott nagyon megy, ha jól tudom. Van egy csomó hatalmas metálfesztivál.

Árni, te ugyebár Izlandról származol. Hogyan kerültél Londonba?

ÁH: Repülővel. (nevet) Na jó, igazából csak ki akartam próbálni valami egészen mást, ezért hagytam ott Izlandot és költöztem Londonba, pedig még a nyelvet sem beszéltem.

Minek tudható be szerinted az, hogy Izland képes évről-évre nemzetközi színvonalú együtteseknek helyet adni?

ÁH: Erre van egy saját teóriám. Először is Izland hideg, sötét és rohadt unalmas, semmi esélyed arra, hogy valami szabadtéri programban vehessél részt.

JY: Ugyanez az én teóriám arról, hogy miért van annyi fantasztikus művész és dizájner Nagy-Britanniában.

ÁH: Egyszerűen nem mehetsz ki mondjuk egész napra focizni, mert kibaszott sötét és hideg lesz igen hamar. Ezért a srácok visszahúzódnak a négy fal közé és zenélni, programozni vagy rajzolni kezdenek. Pedig a zenélés nem egy kifizetődő karrierválasztás Izlandon, hiszen egy nagyon pici piacról beszélünk. Emiatt a legtöbben nem is próbálnak meg olyan zenét csinálni, ami tömegfogyasztásra alkalmas. Ezért van annyi fura, bizarr együttes Izlandon. Emiatt kapsz olyan zenekarokat, mint a Sigur Rós, a Sugarcubes vagy az Agent Fresco, akik igazából a saját univerzumukban léteznek, amely sokak számára vonzóvá válhat. Amúgy ne érts félre, Izlandon a legtöbb ember továbbra is elképesztően szar dolgokat hallgat.

Akkor nem is tervezel egyszer hazaköltözni?

ÁH: Nem igazán, mert imádom Londont, itt érzem otthon magam.

Elég kimerültnek látszotok. Mivel pörgetitek fel magatokat a fellépések előtt?

JY: Zenét hallgatunk és ölelgetjük egymást. (ásít)

ÁH: A koncert a napunk legizgalmasabb pontja egy turnén, ezért nem is nagyon kell külön ráhangolódnunk, mert mindig nagyon várjuk.

Körbenéztetek Budapesten?

ÁH: Én felmásztam arra a kibaszott nagy dombra, csak aztán fél úton felfelé annyira elfáradtam, hogy megkérdeztem magamtól: még is mi a faszt csinálok éppen?

Mi a következő állomás?

ÁH: Románia, aztán repülünk Dél-Koreába.

Nem éppen egy átlagos koncerthelyszín. Mire számítotok?

JY: Elképzelésem sincs, életemben nem voltam még ott.

ÁH: Én szeretném majd megkóstolni a polip sushit, ami konkrétan nyers polipcsáp. Neked Justin majd szerzünk egy sajtburgert, ne aggódj. (nevet)