Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az idei Sziget egyik legaktuálisabb neve gitárzenei fronton kérdés nélkül a brit The Vaccines volt, és bár a zenekar látatlanban is mindent felvonultat, amitől jóérzésű embernek viszket a tenyere (alig két éves formáció, csövesre stylingolt fiúk, elképesztő brit sajtófelhajtás), a valóság az, hogy ezek a srácok tényleg frissnek hatnak és úgy tűnik, hogy teljesen jogosan aggatják tele a divatmárkák Vaccines-pólóval a tizenhatéveseket. Ugyanis olyan tehetséggel lopnak az elmúlt ötven év rockzenéjének legszórakoztatóbb pillanataiból, hogy arra kénytelenek vagyunk inkább jótékony reciklálásként tekinteni, hogy ne csak a diszkóban félhangerőn, szarul recsegő Sheena Is A Punk Rocker jelentse az energikus rockandrollt.
Ugyanis 50-es, 60-as évek ide vagy oda, a Vaccines akkor a legjobb, amikor még magához képest is keveset variál, és tulajdonképp Ramonest játszik, ez pedig azért tiszteletre méltó, mert ezt a műfajt speciel amilyen nehéz rosszul csinálni, olyan nehéz sokra vinni vele, pláne érdekessé tenni az eredeti mellett, ha nem is azzal szemben. A londoniak megközelítésében ennek megfelelően jelen van a vélhetőleg nemzeti előnyként előkerülő súlyos kocsmai óbégatós dallamvilág, a korai Elvis Costello pub-rockját idézve, csak sokkal pimaszabbul (és nem "pimaszabbul", entellektüel módra), farmerdzsekisebben, borostásabban. Ami pedig szintén hajtja a show-t, az a remek dramaturgiai érzék, amivel a másfél-két perc alatt világmegváltó dalaikat egymás után hányják, és megfelelően dobnak a kásába egy-egy markánsabban kiálló gitárt, zakatoló tamtamozást, amik ugyan óriási közhelyek, de legalább egyértelműen juttatják az ember eszébe, hogy milyen régen látott ilyen kerek és sodró lendületű rockkoncertet.
Ha tippelni kéne, most azt tartanám valószínűnek, hogy a Vaccines rövid időn belül sokkal nagyobb név lesz a színtéren, mivel ugyan zsúfolt, de többnyire érdektelen éppen a független rockba. Az, hogy aztán mit tudnak majd kezdeni az egyelőre hiperaktív (és ennek megfelelően nagyon termékeny) londoniak a hírnévvel és a nagyobb reflektorfénnyel, illetve mi lesz, amikor már az NME is fúrni kezdi őket szokás szerint, azt érdemes lesz közelről nézni. Reméljük, hogy tanultak a többiek hibáiból.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon