Még többet koncerteznék Kelet-Európába

A Two Door Cinema Club a lassan értelmét vesztő indie műfaj egyik kiemelkedő produkciója, ami annak idején a táncolható gitárzenéjük mellett azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy dobgépet használtak egy tradicionálisan dobossal játszott zenéhez. Szeptemberben jön a zenekar második nagylemeze, amivel kapcsolatban Alex Trimble frontemberrel beszélgettünk a szigetes fellépésük előtt.

Szerinted eddig hányszor kérdezték meg tőled, hogy eredetileg miért nincs dobos a Two Door Cinema Clubban?

Szerencsére annyiszor már nem, mert már két éve turnézik velünk egy dobos, ezért hála az égnek egyre kevesebbszer fordul elő hasonló kérdés. Egyébként pedig az új lemezen én is beültem a dobok mögé, szóval már élő dobbal is dolgozunk a stúdióban.

Miért éreztétek ezt szükségesnek, hogy az első nagylemezetektől eltérően élő dobot is használjatok az album rögzítésekor?

Annyira komoly változást hozott a zenékbe az élő dob a koncertjeinken, hogy igazából eléggé kézenfekvőnek tűnt ez a megoldás.

Nem szeretnétek a turnédobosotokat végleg bevenni a zenekarba?

Igazából ő a zenekar teljes értékű tagja a fellépéseinken, viszont nem érezzük szükségesnek a jelenlétét a dalírás kreatív szakaszában, hiszen mi hárman már körülbelül nyolc éve csináljuk ezt viszonylag sikeresen.

Észak-Írországban éltek még?

Kevis és én már Londonban, Sam pedig Glasgow-ban él egy ideje.

Egy észak-ír ismerősöm szerint az ország nagy része meglehetősen konzervatív. Pélául, ha Belfastban valaki egy kicsit is másképp néz ki, mint az átlag, akkor azt jó eséllyel megverik. Mennyire létezik még ez a jelenség?

Régen valóban elég fejletlen volt az ottaniak kulturális érzékenysége, mint Nagy-Britannia többi részén, de az utóbbi években ez szerencsére megváltozott. Ez kifejezetten igaz Belfastra, ami kezd egy nagyon klassz várossá válni és az emberek is jóval kedvesebbek már egymással.

Gyakran jársz haza Észak-Írországba?

Nem igazán, legutoljára Karácsonykor voltam otthon. Néha hiányzik, de annyi fantasztikus helyen járok az utóbbi időben, hogy nehéz hiányolni. Anyukám amúgy még ott él, de nincs barátnőm, szóval emiatt is könnyebb elkerülnöm a honvágyat.

Merre szeretsz leginkább koncertezni?

Ha tehetném, még többet mennénk Kelet-Európába zenélni. Most voltunk Lettországban, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában illetve először vagyunk Magyarországon. Ezek mind olyan helyek, ahol még soha nem jártunk korábban, emiatt mindig extra élményekkel gazdagodunk.

Van különbség a nyugat-, illetve a kelet-európai közönség között?

Nagyon is! Ide alapjáraton sokkal kevesebb zenekar jön, emiatt a közönség sokkal izgatottabb és nagyra értékelik, hogy zenélhetünk nekik, így a koncertünk inkább egy külön eseménynek számít, mint egy szimpla fellépésnek és ezt nagyon élvezzük.

Akik nem hallottak még semmit a szeptemberben megjelenő új nagylemezetekről, azoknak hogyan írnád le az albumot?

Egyértelműen felnőttünk, ami nagyban köszönhető a rengeteg utazásnak. Volt egy-két egészen elképesztő élményünk, így sikerült sok dolgot megtanulnunk a világról. Az album nem lesz annyira gyors, mint az előző és lesz rajta pár kifejezetten lassú dal is, amik nem voltak az előző lemezen. Most először lesz duett a lemezen egy Valentina nevű lánnyal és rengeteg új hangszer szerepel majd a dalokban, mint a trombita vagy a hegedű.

Ezzel tudatosan próbáltok kikerülni az indie skatulyából?

Nem, csak próbáljuk jól érezni magunkat. (nevet) Igazából örülünk, hogy kicsit többet tudunk kísérletezni és én kifejezetten élveztem, hogy trombitához és hegedűhöz írok dallamokat. Soha sem csináltam még ehhez hasonlót, ezért óriási kihívásnak éreztem. Viszont semmi ilyen szándékos váltás nem járt a fejünkben, inkább csak illettek ezen a hangszerek a dalokhoz.

Akkor később elképzelhető, hogy turnédobos után hegedűssel és trombitással fogtok koncertezni?

Talán, de ennél többet most nem mondanék.

Miért éppen egy francia kiadóhoz szerződtetek le annak idején?

A legtöbb kiadó tényleg csak pénzt akar csinálni belőled, míg a srácok a Kitsunénél tényleg nagyon szerették a zenénket, ezért egyértelmű volt, hogy velük fogunk leszerződni.

Korábban említetted, hogy nagy hatással volt rátok a turnézás alatt megszerzett tapasztalatok. Ki tudod emelni azt a meghatározó pillanatot, amikor úgy érezted, új szintre jutottatok az együttessel?

Konkrét pillanatot nem, de például a dél-afrikai fellépésünk elég komoly hatással volt ránk, de az első alkalom Amerikában vagy Ausztráliában is a meghatározó élmények közé tartozik, ahogy az első látogatásunk Magyarországon, kár hogy nagyon nem lesz időnk körbenézni.

Azért valamelyik koncertre elmentek?

Snoop Doggot tuti megnézem, igaz már láttam valahol két hete, csak nem emlékszem hol.

Mit szólsz Snoop Lionhöz?

Hát, az biztos, hogy érdekes lesz, de sokat még nem tudok erről a nagy átváltozásról.

Követed a zenei világ történéseit?

Nagyjából, csak blogok és újságok helyett általában ismerősöktől tájékozódom, mondjuk például a stábunk tagjaitól, akik jóban vannak más együttesek stábjával és így egész vicces dolgokat lehet megtudni. Na jó, azért szoktam újságot és online-t olvasni, például az NME-t vagy Pitchforkot, de a legérdekesebb híreket a zenészek körül dolgozóktól lehet hallani.

Melyik volt a legemlékezetesebb találkozásod zenésszel egy backstage-ben?

Amikor megismerkedtem Tim Wheelerrel az Ash-ből. Rajtuk nőttem fel és tizenöt évesen minden dalukat megtanultam eljátszani gitáron. Emiatt hatalmas élmény volt találkozni vele, de egyszerre meglehetősen bizarr is, hiszen a gyerekkori példaképemről volt szó. Aztán azóta annyira jóban lettünk, hogy nyugodtan nevezhetem a barátomnak.