Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÚgy tűnik, egyre melegebb van az Újszegedi Partfürdőn, és a hétvégéhez közeledve minden nap egy kicsivel többen vannak a bulizók is. Aki hiányolta a tömeget szerdán és csütörtökön, az pénteken már nem nagyon panaszkodhatott. Ugyan délután még az olyan népszerűbb fellépők, mint például a Magashegyi Underground vagy Péterfy Bori koncertjein is inkább csak a színpad előtti árnyékos részeken voltak sokan, SZIN Kártya feltöltőpontjai előtt és színpadok közötti utakon időnként már kisebb dugókkal is számolni kellett.
Péterfy Bori egyébként láthatóan a szokásosnál is jobban érezte magát: mint elmondta, gyermeke épp előző este tette meg első lépéseit, így személyében idén egy kirobbanóan boldog anyuka nyomta a bulit a nagyszínpadon. Aztán mire az Irie Maffia belekezdett műsorába, már szinte teljesen besötétedett, így nem csak a hűsebb részeken, hanem az egész nagyszínpad előtt jókora tömeg gyűlt össze. Koncertjükkel hozták a tőlük megszokottat, azt az olvasóra bízom, hogy ez jót vagy rosszat jelent. Közönségük minden esetre meg volt elégedve.
Velük némileg átfedésben a Maszkura és a Tücsökraj csinálta a bulit a Music Channel színpadnál, ráadásul olyan felfokozott hangulatban, hogy a vége felé Maszkura még a gatyáját is majdnem elhagyta. Önfeledt, kifejezetten bulizáshoz készült zenéik egy ilyen fesztiválon biztos sikert jelentenek, ami jelen esetben abban nyilvánult meg, hogy még a tánctértől több tíz méterre, a fűben is kisebb csoportok buliztak, mert odabent már nem fértek el. Utánuk itt a Soerii & Poolek DJ Act folytatta az ezúttal kissé fapados hangulatgerjesztést, ami egy félmeztelen táncosnőt, egy fejetlen csirkét, a formáció egyik tagját, valamint a laptopról játszott számaikat és pár mikrofonba kiabáló embert jelentett, például pár szám erejéig Publo Palkót. Ettől függetlenül persze a buli hasított, a közönséget nem zavarta a light verzió, akkor pedig mindig elmosolyodik az ember, amikor a fellépés végén kissé szabadkozva közlik, hogy ezen az estén csak 10 csajt tudnak megdugni a backstage-ben.
A Jate Klub sátrában, amikor arra jártunk, épp a Random Trip formáció zenélt. Az alapvetően improvizációra építő, főleg jazz, a hiphop, a funk, és a soul környékén mozgolódó csapat ezen az estén többek között Barabás Lőrinc, Busa Pista és Judie Jay közreműködésével állt a színpadra. Lendületes, feszes, tempós, ugyanakkor néha andalító műsorukkal, köszönhetően a válogatott, príma zenészeknek, Busa ötletes szövegeinek, Judie Jay és az afro énekes, Kasai Jnoffin remek hangjának, az egész eddigi fesztivál egyik legjobb koncertjét adták, amivel csak egyetlen gond volt, hogy nem tartott sokkal tovább. Sajnos azt túlzás lenne állítani, hogy sokan hallgatták volna őket, az a kábé száz-százhúsz ember azonban láthatóan remekül szórakozott.
A Random Trip remek fellépésének volt egyébként még egy negatívuma: lemaradtunk miatta Ganxsta Döglény Zoltán és zenekara, a nemrég erősen átszervezett, jóval rockosabb, hardcore-irányba terelt Kartel fellépésének elejéről. Márpedig őket a hazai fesztiválfellépők közül általában kár kihagyni. Most is ez volt a helyzet: hangulatos, keménykedős, nyers, de azért közben kellően laza koncertet nyomtak, sőt, a Keleti oldal, nyugati oldal, a Ki a fasza gyerek?, a Boom a fejbe!, a Figyeld magad és a többi alapvetés talán még jobban is szól 2012-es változatában, mint annak idején, több mint 15 éve. Ráadásul ott volt a színpadon az elmúlt évtizedekben kissé megváltozott Lory B is, akinek viszont a rapstílusa maradt nagyjából a régi, így vele kiegészülve tényleg nagyon rendben voltak a régi számok.
A napot mindössze egyetlen fellépőnek sikerült beárnyékolnia, de neki se nagyon, inkább csak jól kiröhögtük szerencsétlenkedését a nagyszínpadon. Mert amit ATB művelt, arra nagyjából ez az egyetlen jó szó. Arról persze nem ő tehet, hogy a fél 12 és hajnal 1 közé szervezett fellépését a környékbeli lakók nyugalma érdekében nagyjából harmad akkora hangerőn kellett lenyomnia, mint az indokolt lett volna, arról viszont igen, hogy szettjét még csak olyan hatásvadász parasztvakításnak sem lehetett minősíteni, mint amit mondjuk Tiesto tolt tavaly a Balaton Soundon. Egész egyszerűen egy vérszegény, unalmas, semmitmondó, fárasztó produkció volt, ami nyilván csak azokat késztette táncra, akik egyébként is akármire bemozdultak ezen az estén. A szerencsétlenkedésről pedig tényleg csak annyit, hogy emberünknek például egyszer, de tényleg egyetlen egyszer sem sikerült rendesen bemutatnia azt a kegyetlenül trükkös dj-mutatványt, hogy a hangerőt, vagy a basszust ritmusra lehúzza, majd visszaengedje a zenére.
Pontosan az ilyen fellépések azok, amik miatt mostanában ismét egyre többen teszi fel a kérdést, hogy mégis mi a fenét csinálnak ezek a majmok ott a pultban egy rakás pénzért cserébe, és tépázzák meg szélsebes tempóban számtalan, egyébként tehetséges, jó és elismerésre méltó dj renoméját.
Szerencsére persze hajnal egy órakor, a Tisza partján, ATB nevetséges fellépése pillanatok alatt feledésbe merült, és lehetett tovább bulizni jó arcok és a hőség miatt még éjszaka is bikinis csajok gyűrűjében egészen hajnalig. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy vajon van-e egyáltalán szükség ezen a szinten külföldi fellépőkre ezen a fesztiválon. Egyébként eddig ez volt a SZIN minden szempontból legjobb napja.
Rovataink a Facebookon