Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Több mint két és fél órás késés után állt színpadra az EFOTT különleges fellépőjeként beharangozott LayZee, a Mr. President nevű euroszenny formáció egykori tagja. A fekete úriember eredetileg szombat este tíztől, a fesztivál headlinerével, a Faithlessszel nagyjából egy időben játszott volna, valahogy azonban mégiscsak sikerült kibuliznia, hogy megkapja az éjféltől kezdődő műsorsávot.
Pedig háromnegyed tíz magasságában már szép kis tömeg gyűlt össze a Budapest Bank és a házigazda Corvinus közös sátrában. A hangulatfelelősök stílszerűen a kilencvenes évek legnagyobb eurotrash opuszaival csalogatták az egyetemistákat. Felcsendült például az örökzöld Barbie Girl, az It's My Life a svéd-nigériai Dr. Albantől, a Splash klasszikusa, a Tedd fel a kezedet, és természetesen a hely szellemében a Balatoni láz is.
A Coco Jambo atyja végül fél egy magasságában, egy közbeiktatott Animal Cannibals-fellépés – sőt, Qka MC és Ricsipí azt követő dj-szettje – után méltóztatik csak a színpadra lépni. Furcsamód az Elnök Urat mindezek ellenére is dugig tömött sátor fogadja. LayZee pedig a hatásvadász bevonulása után naná, hogy a Coco Jambóval indítja a bulit! Tökéletesen tudja ő is, hogy annál nagyobb dobása úgysem lesz és lehet már ebben az életben. Nem sokkal később a kötelező magyar szókincstár bemutatása után (popsi, szia, egészségedre) már egy új dalával büszkélkedik: a Tonight pedig pontosan olyan, mint amilyennek az eddigi életmű ismeretében képzelhetjük. Igazán nem szorul magyarázatra.
LayZee színpadi jelenléte és kommunikációja alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy neki tulajdonképpen esze ágában sincs kitörni a kilencvenes évek mainstream fosának bűvköréből. Egy olyan végtelenül primitív világ együgyű boldogsága köszön vissza ezekből a számokból, ahová nagyon kényelmes és könnyű lehet menekülni még ezekben a zord időkben is. Igen ám, csakhogy ezeket a dalokat elő is kell adni. Ez pedig, ahogy a helyszínről szintén tudósító kollégám is mondja, voltaképpen pornó. Az ember tudja, hogy valami rendkívül ízléstelenhez adja az arcát, a jó pénz és feltehetőleg a még annál is jobb kokó reményében mégis megteszi, méghozzá egy ilyen megcsinált, szőke bringával az oldalán, aki többnyire táncolva fokozza a hangulatot, és néhány szám alatt még énekel is hozzá. Legalábbis úgy tesz, mintha énekelne. Néha viszont már meg sem próbálja, elég lesz az a playback is.
A sátor közben egyre csak telik, újabb és újabb nézők érkeznek, ami ugyancsak azt igazolja, hogy van igény az ilyen típusú rendkívül könnyen emészthető, hiperostoba kulturális fertőre. Elég csupán a Mr. President pályatársaira szakosodott tematikus bulikra és az ott szórakozó (örök-)ifjúságra gondolnunk, és máris beláthatjuk, hogy a prosztóságnak tényleg van piaca. Ráadásul olyan, amelyik életképes és eltartó tud maradni még ennyi év távlatából is. Az ember pedig hajlamos arcán kétségbeesett tekintettel körültekinteni az önfeledten bulizó egyetemistákon és főiskolásokon. A leendő értelmiség? Az ország potenciális krémje? Legalább annyira zavarba ejtenek a saját kérdéseim, mintha anyámmal kellene végignéznem egy szaftos gruppenjelenet amatőr felvételeit.
A közönség közben fejét, és vele józan eszét homokba dugva hajol be, arra várva, hogy az atlétikus fekete férfi és szőke asszisztense idővel talán megcsinálja őt is. És LayZee megcsinálja, nemcsak a közönségét, hanem egyúttal a bulit is. Kölcsönös örömszerzésről van szó, és ez így szemmel láthatólag mindenkinek megfelel. Van, aki ironikusan vigyorogva partizik, de olyan is akad, aki a legmélyebb alázattal tombolja végig a bulit, majd tapsol úgy a dalok végén, mintha magát Liszt Ferencet lett volna szerencséje meghallgatni a Királyi Olasz Operában. És nekik van igazuk. Bármilyen nehezen ismerem is be, igazából kurva jó a buli. A Coco Jambo még a ráadásban is nagyot szól, így a közönség maximálisan kielégítve távozhat. Nem para, hiszen úgyis mindannyian nézünk pornót, még ha nem is valljuk be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon