Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Csütörtökön kezdődik a négynapos Balaton Sound Zamárdiban, ami idén megnyerte a legjobb 2012-es közepes méretű fesztivál díját a Festival Awards Europe versenyén, bármit is jelentsen az, hogy közepes méretű. Az idei rendezvény pedig valószínűleg több nap is telt házas lesz, szombatra már csak a dílerektől lehet már jegyet venni, pult alól, meg a ballonkabát belső zsebéből. Az elektronikuszene-rajongók számára egy óriási szájtátva csapatás a fesztivál, és nem csaka bikinis csajok miatt, úgyhogy meg sem próbálunk részletekbe menően ajánlani előadókat. Ehelyett napi öt bulit emeltünk ki, amikbe mindenképpen érdemes belenézni. Kevés szöveg, sok zene a hajtás után.
A nagyszínpad első komolyabb húzóneve az Alice Glass és Ethan Kath alkotta duó, a Crystal Castles. Róluk tudjuk, hogy hagyományosan eszméletlen élő bulikat szoktak produkálni, főleg az énekesnő vadulásainak köszönhetően. Aki alkoholvásárláson szeretne spórolni, az feltétlenül nézze meg őket, hátha a lent látottakhoz hasonlóan kijut neki valamennyi a Glass által kiköpködött piából.
A keleti part hiphop all-star alakulata, a Wu-Tang Clan idén elvileg hat év után új lemezzel fog visszatérni, viszont az eredetileg júliusra tervezett megjelenési időpontot jól eltolták messze a homályba, de nagy esély van arra, hogy azért 1-2 új dalba a balatoni közönség is belefut. RZA, GZA, Method Man és a többiek produkciójának kihagyására elég nyomós indokot kell keresni, az sem elég, hogy átmeneti vakság miatt a gyengélkedőn vagyunk, mert az előző koncerten Glass szembeköpött.
Avicii már tavaly is tiszteletét tette a fesztiválon, jól meg is erősítette azt a sztereotípiát, hogy a DJ szakma egyenlő a play gomb konstans nyomkodásával. A DJ Mag éves listája szerint a világon harmadik legjobb lemezlovasként elkönyvelt, még mindig szemtelenül fiatal svéd, akinek Levels című száma nélkül elképzelhetetlen bármilyen plázabeli playlist, megmutathatja, mivel is érdemelte ki ezt az előkelő helyezést.
DJ szettel érkezik a Balaton partjára az ártatlan Daft Punk-kistestvér szerepéből mostanra jócskán kinövő francia elektro-duó, a Justice. Nincs olyan valamirevaló lemeztoplista, ahova 2007-es debütlemezük, a † ne fért volna fel, bár 2003 óta aktívak, az igazai áttörést csak ez az album hozta meg nekik.
A dubstep halott, sírján már lassan ott táncol mindenki, aki képes egy valamirevaló röfögéssel átitatott jóízű dropra, de szerencsére vannak még arcok, akik a zsáner tradicionálisabb oldala felé kacsingatnak. A Hotflush kiadó atyja, Scuba, a techno-alapú bass music felől közelít (vagy inkább távolodik) a zsánerhez, egyike volt azoknak a fazonoknak, akik definiálták a dubstepből vezető kiút egyik lehetséges állomását. Ja és nem mellesleg olyan arcok köszönhetik neki karrierjük beindulását, mint Benga vagy a Mount Kimbie, szóval tud valamit, na.
Nagyon fain érzés lehet az embernek elmondani magáról, hogy ő egy mostanában marha népszerű műfaj origója, ezen tisztség szűk képviselői közé tartozik többek között Afrojack is. Egyik remixét Dave Nada lassította be valahol egy amerikai bulin még 2009-ben, így született meg a brostep után a következő pop felé kacsingató elektronikus stílus, a moombah. Persze a holland producer nem ebben utazik, az ő terepe a könnyen fogyasztható, felhígított elektro- és proghouse, egyszóval garantált a vegytiszta, hamisítatlan dutch-életérzés.
Újabb hollanddal folytatjuk a sort, a trance varázsa az évek során ugyan mintha kicsit megkopott volna, de azért Armin van Buuren és a hozzá hasonló arcok tesznek róla, hogy a népszerűségéből ne veszítsen semmit. A műfaj keresztapja igyekszik tartani a formáját, a DJ Mag tavaly már sokadjára választotta meg a világ no. 1-jának, havi rendszerességű rádióshow-ja, a State of Trance epizódjainak száma már lassan a Barátok köztével vetekszik. A kismillió kiállás miatt garantált a magasba emelt kezek miatti másnapi izomláz, úgyhogy csak óvatosan.
A tech-house osztálybohóca, Seth Troxler tavaly a szakmában leginkább mérvadónak számító Resident Advisor 100-as szavazásán csípte el az első helyet. Néha akkora bulikat rak le az asztalra, hogy önmaga is belefeledkezik kicsit, persze a matek részegség miatt itt-ott becsúszik egy-egy keverési anomália is, de ezek hozzátartoznak a hamisítatlan Troxler-élményhez.
Ha olasz elektro house, akkor egyértelműen a The Bloody Beetroots ugrik be mindenkinek elsőre, a projekt mögött álló Sir Bob Cornelius Rifo és Tommy Tea Edward Grinch dobossal kiegészülve élő fellépéssel érkezik hazánkba. A fekete Venom-maszkot viselő formáció is idén jelentkezik új lemezzel, a HIDE szeptember 17-én érkezik majd, és Sir Paul McCartney is kameózik egyet rajta. Arra azért nem sok pénzt tennénk, hogy az egykori Beatles-tag tiszteletét teszi Zamárdiban, de sose lehet tudni.
A Swedish House Mafia árnyékából szépen lassan kinövő, szintén skandináv Dada Life ugyancsak a fesztivál elektro-house kontingensét erősíti, fellépéseiken Madonnától Mylón át Tiestóig bezárólag mindent szoktak játszani (igaz, saját remixben előadva), szóval a stíluskavalkád mindenképpen garantált. Olle Corneer és Stefan Engblom duója állandó fellépője az olyan visszafogott amerikai megmozdulásoknak, mint az Ultra Music Festival vagy az Electric Daisy, szóval igencsak tapasztalt fesztiválrésztvevők.
Új év, új Prodigy-koncert, de a magyar közönség valami miatt még mindig nem hajlandó megunni őket, a hazai fesztiválszervezők pedig minden esztendőben kedveznek is nekik egy meghívással. Azért elmondhatjuk, hogy Liam Howlették sikeresen átvészelték a bigbeat-forradalom leáldozását, még mindig komplett arénákat képesek megtölteni, és ezek az emberek biztosan nem Keith Flint hajának aktuális fazonjára kíváncsiak.
Jay Lument valószínűleg csak annak kell bemutatni, aki hermetikusan elzárva járt-kelt az itthoni klubvilágban. A magyar producer már több mint hét esztendeje van a pályán, és produktívabb, mint egy Viagra által szponzorált sumér termékenységi isten, bár a raklapnyi kislemezmegjelenés mellett (idén már háromnál tart) csak egyetlen albumot adott eddig ki, és azt sem szólóban. Most elsüthetnénk egy rossz viccet mindenféle félelemtől a nagyobb volumenű dolgokról, de nem tesszük.
Ugyan a Sebastian Ingrossóval és Steve Angellóval közösen alkotott Swedish House Mafia idén feloszlott, hármójuk közül Axwell sikere tűnik a legnagyobbnak. A klubhouse északi fenegyerekét már négyszer is jelölték Grammy-díjra, ezt az elismerést pedig nem szokás akármilyen jöttmentnek odaosztogatni. Az igazi ereje főleg a remixekben rejlik, csinált már feldolgozásokat Madonnának, Nelly Furtadónak vagy éppen Pharrell Williamsnek is.
Az idei Balaton Sound egyik legrendhagyóbb eseményének ígérkezik Karányi Anthology fantázianevű fellépése, amelyen a magyar producer pályafutásának 10 éves évfordulóját ünnepli. Ennek örömére vadonatúj hangszereléssel, egyedi vizuállal és számos vendégszereplő segítségével hallhatjuk mondjuk a My Baby My-t vagy az egészen friss Hello-t.
A Crosstown Rebels kiadó sikertörténete feltehetően sosem valósul meg Jamie Jones nélkül. A brit house-producer szettjeiben ügyesen variálja a deep- és tech-elemeket, a 2009-es BBC-s Essential Mixe például annyira jól sikerült, hogy a sorozat legjobbjai között is simán ott van a helye. Azt már meg sem említjük, hogy 2011-ben Jones odaért a Resident Advisor 2011-es toplistájának első helyére, többek között azért, mert abban az évben egész pontosan 142 (!) fellépést hozott le.
A trance-t van Buuren mellett az Above & Beyond képviseli, bár ők a zsánert a progresszív végéről igyekeznek megfogni. A brit trióhoz köthető az Anjunabeats kiadó alapítása, amin évente kidobnak egy, többnyire szörnyű borítóval megtámogatott válogatáslemezt, ezeken évről évre gyönyörűen mérhető, merrefelé is konvergál a stílus aktuális állapota.
Calvin Harris mondjuk Kanye West és Jay-Z mellett versenyben van a minden idők legmegalománabb albumcímének versenyében, a 2007-es I Created Disco Deadmau5 mellett a mostanában dúló elektro-láz egyik alapköve volt. Rihannával közös felvétele, a We Found Love már a 300 milliós nézettséget nyaldossa alulról, mindenki tegyen hozzá egy pár megtekintést, ha gondolja.
A brazil Amon Tobin fellépéseinek igazi veleje a vizuál, például amit a tavalyi ISAM turnén lerakott az asztalra, annak a fél világ a csodájára járt. Nem valószínű, hogy hozzánk is szállítja a dinamikusan változó színvilágú kockákból álló színpadképét, viszont a Two Fingers (amely alterego alatt már tévésorozathoz is készített soundtracket) megvadult törtütemei azért képi háttértámogatással is bőven megállják a helyüket.
A minimal-forradalom finoman szólva sem a legszebb napjait éli, sőt, egész konkrétan jócskán lecsengett az egész, ezért az utóbbi években Loco Dice is kicsit visszafogott a produceri énjéből, és inkább a DJ-zésre állt rá. Abban viszont még mindig elsőrangú dolgokra képes, house-t és techno-t például csak kevesen tudnak annyira összerokonítani, ahogyan a német teszi.
Szintén a zárónapon érkezik a kísérleti elektronikából induló, de a 2010-es There Is Love In You-val szélesebb rétegeknek is bemutatkozó Four Tet. A polgári nevén Kieran Hebdenként ismert producer Burial mellett (sokan pedzegetik, hogy ők valójában egy embert takarnak) az újgenerációs brit elektronikus zene egyik meghatározó alakja, az IDM-től kezdve a jazzen át gyakorlatilag mindenben nagyon magas szinten dolgozik, amibe csak belenyúl.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon