Hippifesztivál a pusztában

Ahogy két nógrádi falu, Szanda és Terény közt befordultam a SUN-ra vezető földútra, nagyjából 15-20 rendőr fogadott, akik minden autót átvizsgáltak. Látszott, hogy több napra terveztek, nagy sátrakkal és asztalokkal, székekkel érkeztek. Az ellenőrzés egyik legszigorúbb része az volt, hogy miután „nem”-mel feleltem a „van nálad drog?” kérdésre, a rendőr visszakérdezett: „biztos?”. Felütésnek nem rossz.

Ez jut mindenkinek eszébe a SUN-ról: drogos hippifesztivál. Van is némi alapja az aggodalomnak, lényegében ugyanazok szervezik a SUN-t, mint akik korábban Ozorát, azt a fesztivált, amit az évek óta tartó keringő pletykák után tavaly szállt meg nagy erőkkel a rendőrség a nyílt drogkereskedelem miatt. Az Ozora fesztivál szervezői két éve összevesztek a terület tulajdonosával, így tavaly óta más csapat szervezi a fesztivált, a többiek pedig – idén első alkalommal – megcsinálták a SUN-t. A drogoknál viszont bőven többet ad a SUN szűk egy hete, kábítószert amúgy is csak az nem vesz, aki nem akar, nem kell ehhez a magyar vidék ürességébe utazni.

Az éden új kertje

Mezítlábas lányok és félmeztelen fiúk mászkáltak mindenhol a fesztiválon, tele van a völgy rasztákkal és agyonpiercingezett emberekkel, de ugyanígy szaladgálnak a kisgyerekek, és jönnek csecsemőkkel is a szülők. A Cserhát egyik völgyében elterülő fesztivál Budapesttől másfél órányira fekszik, kedves dombok közt.

A létezés itteni ritmusát a 0-24 órában szóló elektronikus zene adja meg, „goa istenség” elől nem lehet elmenekülni, hiszen a völgyben mindenhol hallani a dübörgést. A közönség pedig folyamatosan tapossa a ritmust, mintha valami ősi munkát végeznének.

A hangulat más, mint a nagy fesztiválokon: itt senki sem sietett sehova, nem késte le a kedvenc bandáját, mert összesen két színpad van, egymástól 5 perc sétára, egyébként is átlátható az egész terület. Nincs rohanás, nincs lökdösődés, mindenki meglepően kedves. A színpadokon kívül van egy csomó izgalmas részlet a völgyben, például sátornyi kaleidoszkóp, lampionos pihenő rész, testfestés és a meditációs zenei CD-k borítóiról ismert szupergiccses festményekből álló kiállítás.

Instant tao

Aki ellátogatott a SUN-ra, csipegethetett a mindenféle keleti vallásokból, nagy volt a transzcendens választék: minden reggel más (tibeti, japán) szertartással nyitották az ébren levők a napot, volt jógaoktatás, meditáció és „zen kert" is. Ízelítőt kaphatunk a fesztivál filozófiájáról, ha a honlapját olvasgatjuk. Az előbbieken túl volt még testfestés, lehetett japán rakukerámiát készíteni és volt közös esti zenélés is, ahova mindenki elvihette a saját eszközeit, például a Hang nevű hangszerét (aminek semmi köze a magyar „hang" szóhoz).

Hosszú sorokkal nem találkoztam, az egyetlen kivétel a víz volt, amit szűken mértek a forró dombok között. Az év egyik legforróbb hétvégéjére eső fesztiválra a közeli falvakból kellett hozni a vizet, amit teherautókkal oldottak meg, nagy műanyagkockákban érkezett az ivóvíz. Egyik nap például azért nem volt több órán keresztül friss víz, mert a teherautónak nem volt forgalmi engedélye, a rendőrök pedig így nem engedték be.

„Minden napra jutott legalább egy ellenőrzés” – mondta a végén Mátraházy Péter, a SUN egyik szervezője, aki szerint szigorú bánásmódban volt részük, de ez nem feltétlenül baj. Nemcsak a bejáratnál nézték át az autókat, hanem bent is járőrözött a rendőrség és a NAV is, de megjelentek a katasztrófavédők is, a nagy meleg miatt például tűzoltóautót is kellett szereznie a szervezőknek. „Úgy tudjuk, hogy nem is találtak drogot és minden más feltételnek is sikerült megfelelnünk” – mondta Mátraházy, aki szerint nagyjából hétezren vettek részt a fesztiválon.

Megéri?

A nagy fesztiválokkal összehasonlítva a jegy nem drága: 50-100 eurós hetijegyek voltak és ételt, vagy italt is be lehet vinni a fesztiválra. Érdemes is előre felkészülni, mert a benti árak brutálisak: reggelire egy pár virslit ezer forintért ettem.

És a nagy kérdés: jobb lett-e Ozoránál a SUN? Csak mások beszámolóira tudok hagyatkozni, mert Ozorán egyszer sem voltam, de tapasztalt látogatók szerint sem egyértelmű a helyzet. Volt, aki szerint a SUN még gyerekcipőben jár, például a vízszolgáltatást valahogy meg kell oldaniuk a szervezőknek, és hiányolták az Ozorán megszokott nagy tűzgyújtást is. Más szerint a SUN-ban nagyon jó a sok kis zegzugos hely, hogy sokfelé lehet érdekes dolgokat találni, sátrazás szempontjából viszont rosszabb Ozoránál, ott egészen csendes helyeket is lehet találni. Mondta mindezt az egyik éjjel-nappal játszó színpadtól 20 méterre, ahová a sátrát állította.

Annak, aki nem a nagy neveket, vagy a gigakoncerteket szereti, és éjjel-nappal elektronikus zenét akar hallgatni, mindenképpen jó választás a SUN. Egy nyugodt, családias hippifesztivál, néhány gyerekbetegséggel.