Cipő-emlékkoncert kommunisták nélkül
A hazai előadók a nemrégiben elhunyt Cipőre emlékeztek a Szigeten. Az Őrizz engem ezen a világon című koncerten tiszteletét tette a magyar popszíntér jelentős része, előkerültek a legismertebb slágerek, visszatértek a 90-es évek, és még a Unitedot is megtapsolták.
A Cipő halála körüli-utáni nagy felhajtás közepette akaratlanul is belebotlottam néhány Cipőről szóló cikkbe, és egy egész érdekes ember képe rajzolódott ki belőlük, bár nem tudom, mennyi volt ebből legenda. Állítólag például hithű kommunista volt, és beleíratta a végrendeletébe, hogy az Internacionáléval búcsúztassák el, ami aztán így is történt. Hiába kerestem azonban a Sziget nagyszínpada előtt, még egy-két Lenin-zászló sem lengedezett. Úgy látszik, túl populáris a Republic zenéje a vörös csillagosoknak, ha vannak még olyanok.
„A zenekar számos szakmai elismerést kapott, köztük a Magyar Rádió Emerton-díját, 1992-ben az év popegyüttese címet, kétszer ítélték nekik az Arany Zsiráf-díjat, 1997-ben megkapták az ARTISJUS Huszka Jenő-díját, 2008-ban a Fonogram-díjat. 2010-ben, megalakulásuk huszadik évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehették át” – olvasom.
Zámbó Jimmy búcsúkoncertjét ifjú öntudatlanságban vészeltem át, és itt sem vártam, hogy a zene jobb lesz, de egy-két jó számuk van azért, gondoltam a koncert előtt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a 90-es évek Republic-slágerei annyira be vannak ágyazódva a közös emlékezetbe, hogy az ember azt se tudja, hogy ismeri a szövegeket, aztán mégis.
A nagyszínpad előtti téren rengetegen voltak, ez a mínusz egyedik, hétfői nap egy átlagos szerdának is elment volna. Az emlékkoncertre azonban nem a Sziget átlagközönsége jött, a zömében magyar közönség főleg napijegyes volt, és a harmincas-negyvenes, de inkább ötvenes éveit taposta. A felvezetés még jót ígért: „Ne gyászos legyen a koncert, hanem olyan, amilyet Cipő elképzelt volna.” Ennek ellenére a homokmégyi általános iskola első osztályos diákjai után a mintegy négyórás koncert egy borús Omega-számmal, a Lénával nyitott, de az énekes nem Kóbor János, hanem Keresztes Ildikó volt.
Aztán megtudtuk, hogy a Fluor Tominak öltözött ByeAlex szintén Kisvárdáról származik, sőt, ugyanaz volt Cipővel az énektanáruk. Nem tudni, ő érezte-e magát kínosabban, vagy a közönség (valószínűleg ő egyébként), mindenesetre gyorsan előadta a Kedvesemet, illetve nem is, hanem egy Republic-számot hasonló címmel, hiszen, gondolhatta a koncert rendezője, ByeAlex nyilván nem tud előadni egy olyan dalt, amelyben legalább a „kedves” szó ne szerepelne. Szóval Alex jött, énekelt, nagyon gyorsan távozott, majd Lalikiály szólította máris a következő fellépőt, a Unitedot. Ja igen, a műsorvezető a népszerű rádiós páros, Boros Lajos és Bochkor Gábor volt.
A köldökig kivágott V-nyakú pólóban éneklő Pély Barnabást hatalmas taps fogadta. Abba inkább ne gondoljunk bele, hogy egy olyan társadalomban, ahol mindenki a tehetsége szerint járul hozzá a közös dolgokhoz, és szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból (amilyet Cipő szeretett volna), Pély Barna a hozzájárulás és a részesedés oldalát is erőteljesen visszafogta volna.
Azért a Repül a bálnát már mindenki együtt üvöltötte, „kicsi az ország, nagy a bánat”, „ez a parancs, érik a narancs”, „még, még, még, még, még, ennyi nem elég!”. Sosem gondoltam, hogy ez a szám Simicska Lajosról szól, és új értelmet nyer a Fidesz alatt a „mindenki álljon vigyázzba” és a „aki hülye, az is marad” frázis – legalábbis a jelen lévő szocinyugdíjasok szerint. Az Első Emelet jól megmondta a frekvenciába a szatírát, és nem lennék most Orbán Viktor helyében.
Aztán előkerült Sipos F. Tamás, a Republic új tagja, a 16 tonnával és az Igazi szerelemmel. Kicsit megöregedett ugyan, de a közönség odavolt érte. Az Irigy Hónaljmirigy-es, láthatólag megrendült Sipos Péterrel kiegészült Bikini pedig meglepően jól hozta a Madárjós vakáción című számot („A párizsi udvar zárva, mert a párizsi udvar szép”). Amúgy ennek a fellépésnek egy tanulsága volt: mivel Sipos Péter tisztességes előadóművészként értelmezhető teljesítményt tud nyújtani, az IHM-nek tényleg semmi létjogosultsága nincs.
Bár a koncert első fele ígéretes volt, a másodikban egyre többet feszegették a jó ízlés határait, például a posztumusz díszpolgári cím átadásával, és egymás után érkeztek a nagyon szép szerelmes dalok („most, most, most szeress”), amik 9 óra után a sztárvendégek tolmácsolásában már inkább gyöngék voltak, pedig még Fenyő Miklós is beleadott mindent a Ha itt lennél velemmel.
Cipő utolsó dalát, az Árad a szeretetet az emlékkoncerten maga Cipő adta elő a kivetítőkön.
„Bódi László Cipő, a Republic alapítója idén márciusban 47 éves korában hunyt el szívbetegségben. Az öttagú Republic 1991-ben alakult, azóta 37 lemezt adott ki és számos szakmai elismerést kapott. Cipő zenét írt mások mellett Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is; idén posztumusz Artisjus-díjat és Fonogram-díjat kapott.”
A Cipő nevet maga vette fel, az ország egyik legismertebb és legsikeresebb zenészeként több mint kétszáz dalszöveget írt. Mindenki szerette valamiért.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon