Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A korábbi napokon tapasztaltaknak megfelelően valószínűleg szombaton, az utolsó estén voltak a legtöbben a Szegedi Ifjúsági Napokon, persze, csak ha az ingyenes nulladikat nem számoljuk. A tömeg szerencsére hiába növekedett napról napra, a bejutással egyszer sem volt gond, mondjuk általában nem is bonyolították túl az ellenőrzést a biztonságiak. Tőlem például minden alkalommal csak azt kérdezték, hoztam-e magammal szúró-vágó eszközt, és egy határozott "nem" mindig elég is volt nekik, hogy mehessek a dolgomra. Ezek után elképzelni sem tudom, szerencsétlen Bencével mi történhetett még a fesztivál elején.
Szombaton többek között volt az Ivan & The Parazol, az Óriás, a Korai Öröm, a Junkies, a Blind Myself, az Alvin és a Mókusok, a Subscribe, a FISH! és a Neo is koncertezett a Tisza-parton, a nagyszínpadra pedig a Moby Dicket, az Intim Torna Illegált, a Vad Fruttikat és a Quimbyt pakolták egymás után a szervezők. Itt most a délutáni órákban még valamivel kevesebben voltak, mint például pénteken, de aztán a Vad Fruttikra már megérkezett a tömeg. Pedig én komolyan reménykedtem benne, hogy mióta legutóbb hallottam őket, azóta a közönségnek is megjött a jobbik esze, és messziről elkerüli ezt a minden elemében katasztrofális zenekart, de nem. Sőt, a többségnek láthatóan nagyon bejött az együttes búskomor, még a vidámságot is valamiféle folyamatos szorongással vegyítő zenéje. Én meg inkább gyorsan átmentem a JATE sátorba, ahol ez idő alatt a Subscribe játszott Rage Against The Machine-számokat, egészen tisztességesen. Ők egyébként később a Tisza színpadon is felléptek saját zenéikkel, az is teljesen rendben volt, csak hát nem túl nagy tömeg hallgatta őket. Bezzeg az előttük játszó Alvinéknak ilyen gondjuk nem volt: a koncertjük után hosszú sorokban kígyózó tömeg hagyta el a színpad környékét.
Ahogyan tavaly is, a fesztivál utolsó estéjén lépett fel a nagyszínpadon a Quimby, akik nyári turnézáró koncerttel készültek, és bár Kiss Tibi mintha szabadkozott volna valamit az elején ezzel kapcsolatosan, teljesen rendben volt az egész produkció. Sodró lendületű, változatos, sokszínű koncertet adtak, amit úgy tűnt, ők is kifejezetten élveztek. Azt pedig számomra egészen jó volt hallani, hogy a Kicsi ország című lemezük megjelenése idején még nem olyan erősnek tartott újabb dalaik élőben mennyire jól működnek és milyen remekül egybesimulnak a régebbiekkel. Számos zenekar esetében érezhető, hogy a kezdeti lendület éveiben készült számok a mai napig sokkal erősebbek egy-egy koncerten az újabbakhoz képest, itt ennek nyoma sem volt. A közönség is élvezte az egészet, és bár az előre nyilvánvaló volt, hogy az este folyamán rájuk lesznek a legtöbben kíváncsiak, azon azért kicsit meglepődtem, amikor a tömegben egy komplett családot is láttam unokától a nagymamáig. Szépen kiszélesedett a zenekar rajongótábora az elmúlt kábé tíz évben.
Eközben egyébként a FISH! zenélt kábé félháznak a JATE Klub sátrában, az Összművészeti téren pedig Szabó Balázs Bandája csinált remek hangulatú bulit egészen sok ember előtt. Itt amúgy az este folyamán fellépett még a Tárkány Művek is, akikről egy ideje folyamatosan azt hallom, általam jó ízlésűnek tartott ismerőseimtől, hogy meg kéne már egyszer hallgatnom őket. Ez valahogy sajnos most is elmaradt, úgyhogy ha valaki hallotta őket, és van kedve, igazán írhatna a kommentek közé pár sort a koncertről.
A Quimby után közvetlenül a legnagyobb buli a JATE sátorban alakult ki, itt ekkor már Papp Szabi és a Supernem nyomták, és bár az egy nappal korábbi HS7-höz képest valamivel kevesebben voltak, azért így is színültig telt sátorban ment az ugrálás. Itt egyébként hajnalban az egykor még a Portishead dj-jeként ismertté vált Andy Smith is pakolta a lemezeket. Szó szerint, hiszen javarészt 7 inches korongokról játszott hiphop és funk számokat, közben pedig MC Honey Brown nyomta a mikrofonba, aki, ahogyan egy barátom találóan megjegyezte, nagyjából olyan képet festett, mintha eredetileg csak egy bronxi közértbe ugrott volna le kenyérért. Smith egyébként teljesen jól eltalálta, hogy ha már hiphop, akkor abból mi kell egy ilyen fesztiválra. Semmi obskúrus, underground izé, helyette a legnagyobb klasszikusok '78-tól kábé az ezredfordulóig, aztán rázhatta a seggét, aki csak akarta. Előttük és utánuk a helyi Gedzo intézte a fel- és a levezetést, teljesen korrektül oldva meg a feladatot, pedig Smith és haverja késtek vagy egy órát az eredeti időponthoz képest.
Na és ha már a helyieknél tartunk: a fesztiválon a szokott módon jó pár szegedi, vagy környékbeli zenekar is fellépett keddtől szombatig. Közülük leginkább a Gőzerő, a Volvox, a Tirke Honolulu, a Honeybeast, a JackDanimalZ, a SKAtch, A Shit gyülekezete és a Krumpliczukor koncertjeit volt érdemes meghallgatni.
Vasárnap hajnalban, mire világosodni kezdett, szokás szerint már csak a Silent Discóban ment a buli, nagyjából az előző napokhoz hasonlóan, bár most az unalmas elektro house mellett a másik csatornán DJ Alfa játszott egész korrekt slágereket.
Aztán hatkor ott is lehúzták a zenét, és ezzel véget is ért az idei SZIN, ami sok szempontból volt más, mint az előző években. Többektől hallottam az elmúlt napokban, hogy tavaly már egy egészen nagyszabású, egyre színvonalasabbá fejlődő fesztivál képét mutatta a rendezvény, idén ehhez képest visszaesést tapasztaltak. Tény, hogy nem volt metapay, nem voltak külföldi fellépők, kevesebb színpad volt és minden szempontból összement a fesztivál, ennek ellenére azonban nagyon határozottan úgy tűnt az idei négy-öt nap alatt, hogy a szervezőknek talán most sikerült leginkább eltalálniuk a SZIN-re jellemző, javarészt helyi egyetemistákból és környékbeli fiatalokból álló közönség igényeit. Ez pedig kábé úgy fest, hogy legyen olcsó a belépő, ne kelljen sokat fizetni a sörért és a kajáért, napközben lehessen fürdőruhában mászkálni a Tisza-parton, jöjjenek el az egyébként jól ismert, kedvelt hazai zenekarok, ezekre lehessen részegen ugrálni a haverokkal, utána pedig mehessen a buli még valahol hajnalig. Ez pedig így nagyjából teljesült is, leginkább csak a koncertek utáni éjszakai szórakozással voltak bökkenők: azért az a pár diszkó sokaknak hiányzott a partról. Összességében a számos más fesztiválhoz képest olcsó belépőknek köszönhetően hiába érződött idén a spórolás, nem hiszem, hogy kisebb lett volna a buli az idei Szegedi Ifjúsági Napokon, mint mondjuk az előző években.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon