Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEgy élmény volt a Black Sabbath a Nova Rockon
Valóságos csoda, hogy 2014-ben még Black Sabbath-koncertet nézhet az ember élőben. Leginkább Ozzy Osbourne miatt. A 65 éves énekes a tudomány egyik megfejthetetlen rejtélye. Hogy egyáltalán még él, azok után, amiket karrierje során beszedett, hogy még jobban feldobja az amúgy sem unalmas napjait. Mondjuk ha valaki most, a Nova Rockon látta életében először a színpadon, akkor végig azon retteghetett, hogy mikor esik össze holtan. Akik viszont ismerik, tudják, hogy már fiatalon is hasonlóan totyogott fel-alá, csak így, hatvan felett kicsit jobban bedől, miközben átrohan az egyik oldalról a másikra. Amúgy meg teljesen összezavarja a közönséget. Egyik pillanatban még papisan álldogál azzal a jellegzetes, félkegyelmű mosollyal az arcán, a következőben meg tol egy olyan békaugrást, hogy az ember azt hiszi, valami vizuális effektet látott.
Ozzyt akkor is tátott szájjal lesné a közönség, ha felolvasná a telefonkönyvet. Bármit csinál a színpadon, attól a közönség bevadul. És ezt ő rettenetesen élvezi. Már tradíció, hogy a színpadra lépés előtt belekiabál a mikrofonba, és teljesen őszintének tűnik a kacagása, mikor a lefüggönyözött színpad előtt a közönség erre válaszol. Ráadás előtt sincs semmilyen idegesítő várakoztatás. Alig megy le a színpadról, már kiabál valahonnan hátulról, hogy „ordítsátok már, hogy játsszunk még egy dalt.”A közönség persze ordítja is, ők meg lelkesen jönnek is vissza picit megszívatni őket a Sabbath Bloody Sabbath elejével, majd a ténylegesen záró Paranoiddal, hogy helyszínt adó Pannónia mező pocokjai is ismerjenek már valamit.
Ezt játszották:
War Pigs
Into the Void
Snowblind
Age of Reason
Black Sabbath
Behind the Wall of Sleep
N.I.B.
Fairies Wear Boots
Iron Man
God Is Dead?
Children of the Grave
Paranoid
Geerer Butler basszusgitáros-szövegíró és Tony Iommi gitáros-zeneszerző meg csak mosolyog a bajsza alatt, ahogy a félbolond, rettenetesen aranyos, picit öregasszonyos frontemberük kurjongat a dalok között, mint valami óvodás. Tőlük lesz gonosz a Black Sabbath zenéje, ők a csapat kemény arcai, akiket azért ki lehet zökkenteni. Ozzy legalábbis képes erre. Rengeteget lehet olvasni Iommi küzdelméről a rákkal, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Ugyan ilyen volt mikor legutóbb Budapesten járt a diós Black Sabbath élén is. Szigorúan, egy-két lépés előre-hátra és csak néha-néha felnézés a hangszerből.
A legjobb az egészben, hogy hiába vannak óriási egók a csapatban, hiába hatalmas sztár Ozzy, úgy viselkednek a színpadon, mint egy klasszikus zenekar, akikről azt is el lehet képzelni, hogy most is ugyanúgy kocsmáznak egy briminghami pubban, ahogyan azt 45 éve tették. Akár még barátoknak is hihetnénk őket, és lehet nem is tévedünk. Persze, kaszálnak ők rendesen ezzel az újjáalakulással, de úgy látszik, még mindig működik köztük az, ami miatt a Black Sabbath akkora zenekar lett, hogy megkerülhetetlenek bármilyen zenerajongó számára..
A kivetítőn kívül, semmi cicoma nem volt a koncerten. Négy zenész és az ősdalok, amik közül egyáltalán nem lógtak ki a tavaly megjelent, 35 év szünet után ismét Ozzy által felénekelt 13 című album számai. Az egész lényegében egy teljesen egyszerű rockkoncert volt úgy, ahogy annak idején is játszottak. Csak most picit nagyobb helyen. Még az sem volt hiba, hogy a Varga Viktorra hajazó, a koncerteken doboló Tommy Clufetos nyomott egy szólót, kellett a pihenés az öregeknek. A Black Sabbath-nak mindent elnéz az ember. Azt is, hogy a Nova Rockon négy dallal kevesebbet játszottak, mint a turné többi állomásán, meg azt is, ha többet az életben nem látom őket, mert elmennek nyugdíjba. Ez akárhogy nézem, tényleg egy élmény volt.
Rovataink a Facebookon