Brutalitás Orfűn: kisbetűs zenekarok koncertjén jártunk

DSC 5272
2014.06.20. 15:35
0 hozzászólás

Azért mentem le csütörtökön a Fishing On Orfűre, hogy megnézzem az annabarbit, mint a fesztivál egyik kuriózumát, akik elvileg több koncertet nem adnak a közlejövőben. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor belenézek a letlive-be is, egyrészt, mert sokan dicsérik a post-hardcore zenekart, másrészt, ha nem tévedek, akkor ez volt az egyetlen nem magyar együttes a fesztiválon, ráadásul nem is a Fishingen megszokott alternatív zenei közegből, tehát rendesen kilógtak a sorból. Szóval annabarbi, meg egy kis letlive (igen, mindkettő szigorúan kisbetűvel). Ez volt a prioritás. Aztán borult minden.

Az előjelek

Sorrendben nem, mert a letlive előbb kezdett jó negyven perccel. A háromlemezes kaliforniai zenekar elég intenzív zenét játszik, és mondogatták is nekem, hogy állítólag koncerten is nagyon jók. Ok, nézzük meg, ha már itt vagyunk. Lelkesedésem egyébként kissé letört még délután, mikor az érkező zenekari mikrobuszból mankóval szállt ki az énekes. Hová lesz így az a legendásak mondott intenzitás. Mindegy, belenézünk, aztán megyünk annabarbira.

Bődey Janó fotós kolléga mesélte koncert után, hogy figyelhetett volna a jelekre. A rettenetesen nagy szakállú Jason Aalon Alexander Butler énekes ott ücsörgött ugyanis a színpad szélén, és egyik lába ugyan térdnél rögzítve volt, de a másik annyira veszettül járt, hogy csaknem önálló életre kelt. Meg aztán elég masszívan rögzítették a mikrofonokat is, szóval fel lehetett volna készülni. De ami a kezdésnél történt, azt nehéz leírni.

Ennyit játszott a letlive

  1. 27 Club
  2. The Sick, Sick, 6.8 Billion
  3. Dreamer's Disease
  4. That Fear Fever
  5. Pheromone Cvlt
  6. The Dope Beat
  7. Muther
  8. Banshee (Ghost Fame)
  9. Renegade 86'

A támadás

Butler ugyan sántikálva, de úgy rohant be a színpadra, mint aki meg sem áll Pécsig. A mikrofonzsinór azonnal rátekeredett mindenre, ami csak kiállt, a csávó pedig úgy pörgött, hogy így, lerokkanva is alig lehetett követni, amit csinál. Mintha egy dühöngő állat szabadult volna fel a színpadra, és tényleg nem túlzok. A mikrofonállvány majdnem a színpad tetejét érte, úgy eldobta. A második vagy harmadik dal alatt a pólóját bevágta a dobfelszerelésbe, amit a mikrofonja is követett, ezt alig tudta a két technikus lefejteni a cuccról. Közben, mikrofonja nem lévén Butler a gitáros-vokalistának az állványát tette tönkre, abba ordított veszettül. A fel-le rohangálás végig megmaradt, csak egy pillanatra lassult le a buli egy nem annyira intenzív szám közben, de Butler ez alatt is képes volt annyit mozogni, mint mondjuk a teljes Metallica zenekar egy év alatt. Aztán a koncert egyik pontján egyszer csak elkezdett a színpad tartóoszlopára felmászni (még egyszer mondom, egyik térde sínben volt), el is érte a színpad tetejét, ahonnan ugyan nem ugrott le, de így is szép mutatvány volt. Befejezésként pedig feltekerte magát egy nagy molinóba (vagy szőnyegbe, nem tudom), és ennyi. Nagyjából 40 perc, de ez sokkoló volt. Koncert után világosítottak fel nálam nagyobb letlive-szakértők, hogy ez csak félgőz volt. Normál esetben például Butler a színpad tetejéről leugrott volna, de így is elment a buli. A sérült láb rejtélye mindenesetre megoldódott.

Ja, és ne felejtsük el, közben azért zene is szólt, mert a letlive jó stúdióban is. Butler ugyanis énekelni is tud, és nem csak az van, hogy zúznak ezerrel, tartalom nélkül. Ez a tök jó szám is volt például:

Mellesleg azt hittem, hogy a műfaji kakukktojás státusz miatt alig lesznek a koncerten, de szépen megtelt a kettes számú nagyszínpad előtt a tér. Mondjuk tuti, hogy aki csak arra tévedt, az is megállt tátott szájjal lesni a produkciót. Aztán ott is ragadt.

Levezetés

Na, szóval a letlive miatt kicsit késtem is az annabarbiról, meg egy ilyen intenzív élmény után a zenekar indie rockja picit tingli-tanglinak tűnt, de így is jó volt a koncert. Egyrészt nagyon jól szólt, és a tagok is láthatóan rettenetesen élvezték az egészet, plusz családias volt a légkör is (bár a Fishing On Orfűn még mindig az, még ha nem is egy Fekete Zaj).

Az annabarbi a kétezres évek első felének egy kedvelt budapesti zenekara volt, bár ez leginkább kult státuszt jelentett, ami nem feltétlen jár sok rajongóval is. Összesen két EP-vel a hátuk mögött, négy év után fel is oszlottak, hogy aztán olyan zenekarokban folytassák, mint az Óriás vagy az amber smith, esetleg a Chief Rebel Angel. Az említett kult státusz viszont megmaradt, és állandóan előkerült a zenekar interjúkban és magánbeszélgetésekben is. Addig-addig erősködtek ezek az újjáalakulást fújó hangok, hogy a feloszlás után kilenc évvel a zenekar is úgy gondolta ideje lenne nosztalgiázni. Le is szerveztek gyorsan két koncertet, egyet a budapesti GMK-ba, egyet pedig a Fishing On Orfűre.

Ezek a bulik tulajdonképpen csak arra voltak jók, hogy egyrészt azok is lássák őket, akik annak idején nem, másrészt, hogy rájöjjünk, tényleg milyen jó kis zenekar volt ez az annabarbi. A Fishing legkisebb sátrában léptek fel, egyszerre a Punnany Massiffal, de még így is tele volt a helyszín, ha lazán is. Tényleg olyan volt az egész, mint mikor annak idején a Trafo Bár Tangóban búcsúztak. Összejöttek a barátok, zenélgettek egyet jókedvűen, bevonva a közönséget is, akik szintén jórészt a haverokból álltak. Egy ilyen koncerten csak mosolyogva bólogat az ember, elsörözget és néha odakiabál a zenekarnak valamit, ők meg visszakiabálnak.

Természetesen a két megjelent EP dalait játszották, kiegészítve olyanokkal, amik már nem kerültek lemezre, plusz olyannal, amihez Pálinkás Tamás Isten Háta Mögött-frontember nyújtott szövegi segítséget. Pálinkás fel is lépett velük, de ez nem meglepő, lévén Egyedi Péterrel (az egyik annabarbi-énekes-gitáros) az IHM-ben is együtt zenél, meg amúgy is barátok.

Nem tudom mi a terve a csapatnak, de ez az évenkénti pár buli simán mehetne, csak úgy, a maguk szórakoztatására. Meg a miénkre. De legközelebb ne a letlive után lépjenek fel, ha lehet, mert így csak egy perfekt, intenzív torna utáni levezetés volt a koncert.

Itt a két annabarbi-EP közül a kedvencem: