Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Az MGMT-t mindig is zavart művészek csapatának képzeltem, akik egyszer sem tudnak a szemedbe nézni beszélgetés közben, és fogalmuk sincs arról, hogyan kell rendesen befejezni egy mondatot. Na, az MGMT gitárosa, Andrew VanWyngarden pontosan ilyen, de legalább kedves.
Azt érdemes tudni a connecticuti MGMT-ről, hogy nem feltétlenül kedvelik az újságírókat, legalábbis azokat biztosan nem, akik a legutóbbi lemezeikről írtak. Valamennyire megértem, biztos fárasztó lehet, ha mindenki csak arról beszél nekik, hogy az első lemez után ugyan miért felejtettek el slágereket írni, meg amúgyis, mi ez a művészkedő izé, amit a második lemez megjelenése óta csinálnak? Pontosan ezért is kérdeztem rá egy sokkal fontosabb dologra.
Arra, hogy honnan a francból jött az ötlet, hogy egy hatalmas kolompot vigyenek a színpadra, amit a Letterman Show-ban is lehetett látni.
Az ötlet valószínűleg úgy jött, hogy épp füvet szívtunk
- adta meg a nem túl váratlan választ az énekes-gitáros, majd elmondta, hogy fesztiválokra nem szeretik magukkal vinni, mert túl macerás.
Az MGMT legutoljára 2008-ban játszott Magyarországon a Szigeten, akkor a következő évek nagy reménységeként érkeztek. Hat év elteltével már egészen más státuszuk van, kicsit unalmasabb Flaming Lipsként szeretem őket leginkább emlegetni, mert tényleg olyanok, mint Wayne Coyne hallucinációja, amikor három marék gombára még felszippant pár csík lónyugtatót. VanWyngarden életében azonban hat év alatt nem a népszerűség, a pénz, vagy ehhez hasonló hozta meg a nagy változást, hanem a szörfözés.
A második lemez felvételei alatt vettem magamnak egy kis házat a parton Kaliforniában, azóta, ha tehetem, minden időmet ott töltöm, és szörfözök. Igazából semmi másra nem vágyom, csak erre, egész nap a parto lógni, szörfözni, és semmit mást nem csinálni.
- majd arra a kérdésre, hogy otthagyná-e a zenét, hogy kizárólag szörfözhessen annyit mondd, hogy soha nem tudná otthagyni a zenélést, mellesleg az élete tényleg nem áll másból a turnékon kívül, mint a döglésből, szörfből és pihenésből. Mesélt arról is, hogy majdnem sikerült egyszer közös dalban szerepelnie Miley Cyrussal.
Wayne Coyne kért fel, hogy szerepeljek azon a feldolgozáslemezen, ahol átdolgozzák a teljes Sgt. Pepper's-t. A Lucy in the Sky with Diamondsot énekeltük volna Miley Cyrussal, azonban hiába vártunk rá a stúdióban, végül sohasem jött el. Pedig esküszöm kiváncsi lettem volna, hogy mit hozunk ki az egészből.
A zenekar annak idején Ben Goldwasserrel alapították az egyetemi éveik alatt. A Wesleyan Universityre jártak, egy apró liberális egyetem Connecticutban, ahonnan olyan előadók kerültek ki, mint Amanda Palmer, Le1f, de a legendás John Cage is itt dolgozott sokáig. Ezekre az évekre az énekes-gitáros úgy emlékszik vissza, mint az eszetlen hedonizmus éveire.
Évente kétszer voltak meztelen bulik az egyetemen, ezt értsd úgy, hogy tényleg mindenki egy szál semmiben ivott és táncolt ezeken. Az első fellépésünk is egy ilyen volt Bennel, akinek szerencséje volt, hogy a farkát pont kitakarta a gitárja, bezzeg nekem dobolnom kellett a lógó micsodámmal.
- ilyen, és ehhez hasonló sztorikat tudott csak feleleveníteni VanWyngarde, amikor arról kérdeztem, hogy mennyire inspirálta őket a közeg. Magyarán: semennyire, csak ittak, szívtak és zenéltek, ahogy minden egyetemista a környékükön.
Már dolgoznak a következő lemezükön, bár szerinte most az az időszak következik, amikor mindketten kicsit a saját útjukat járják, főleg remixek és produceri közreműködések várhatóak tőlük, illetve felkérték egy szörfös film soundtrackjének az élkészítéséhez, amit élete legjobb projektjeként definiál.
Látod, ennyire nem történik semmit az életemben. Csak a szörf. Kurva unalmas vagyok, mi?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon