Miskolc, put your hands up!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Évről évre más városban rendezik meg az EFOTT-ot, amely most harminc év után ismét Miskolctapolcára költözött. Az elmúlt évek vízparti helyszínei (Zánka, Velence, stb.) után kifejezetten meglepő, hogy ezúttal a miskolci egyetemváros ad otthont az egyetemisták és főiskolások éves nagy dzsemborijának. De vajon mennyire elégedett az idei helyszínnel a jövő értelmisége?
Istenem, miért nem lehetnénk inkább a Balatonnál?
– sóhajt fel az eget kérlelve egy korvinuszos lány a miskolci Tiszai pályaudvar előtt, nekem pedig akaratlanul is a Kispál és a Borz vonatkozó, Tiszai pu. című dala jut eszembe. "MÁV állomás, de fenn a Malév is jár, egy néz föl csak, a többi magába száll" – hümmögöm magamban a tökéletesen ideillő sorokat, miközben a Kandó Kálmán térre szép lassan begördül egy jellegzetes, az amerikai filmekből már jól ismert iskolabusz, ami a helyszínre szállítja a fesztiválozókat.
A buszon azonban nem Kispált játszik a rádió, hanem Lovasi másik zenekarát, a tapolcai nagyszínpadon éppen koncertező Kiscsillagot. Már nagyban szeljük az Avast a Michiganből importált járművel, amikor egyik utastársam, a Franciaországban született Adám döbbenten rácsodálkozik:
Micsoda?! Az EFOTT minden évben máshol van?
Igen, felelik néhányan megmosolyogva a bájos tudatlanságot.
Kicsivel később, a bejárat előtt sodor össze az élet a paksi Balázzsal, aki szerint határozottan rendben van az idei EFOTT helyszíne. "Figyelj, nekünk nagyon sok rosszat mondtak már erről a városról, felkészítettek minden rosszra, de szerintem csak humbug az egész. Képzeld, az előbb legalább huszonöt percre letettem az összes cuccom pénztárcával, mindennel egy konténerre, és hozzá sem nyúlt senki" – meséli a már tintás BME-hallgató.
Közben odabent már a Brooklyn Bounce nevű német trance-csapat hatalmasra gyúrt fekete frontembere üvölti – és egyben üvölteti – a közönséggel, hogy MISKOLC-MISKOLC-MISKOLC, majd néha megvariálja kicsit, valahogy így:
MISKOOOOLC!!! Put your hands up!!
Nem sokkal arrébb, a Rauch Arénában a Soerii & Poolek tolja az ízléstelenségig fokozott, önironikus prosztódiszkóját, teljesítve minden egyetemista álmát: az őrült szeletelés mellé nemcsak jelmezek, hanem egy szál bugyiban ugráló táncoslány és valódi csöcsök is járnak. Szeletelésről, brutális nyárról, de még inkább brutális EFOTT-ról énekelnek, a reménybeli diplomások pedig arconpörögve őrülnek meg és tombolják ki azt az átkozott vizsgaidőszakot. A nagyszínpadon ezalatt a Vad Fruttik okoz komoly meglepetést – különösen a magamfajta kétkedőknek –, hiszen minden manír ellenére, tényleg jó és erős koncertet adnak, jó úton haladva, hogy ők legyenek például az új Heaven Street Seven.
Közben Szendrey 'Szasza' Zsolt feldolgozászenekara, a Zorall a KFT Afrikáját tűzi rockhaknija műsorára, és a jól ismert "imádlak, Afrika" helyett, a borsodi régiónál maradva, inkább azt énekli: imádlak, Barcika! Persze az is lehet, csak én hallom félre, és valójában Mancika nevét búgja a mikrofonba – már az én fülem sem a régi.
De nemcsak a Zorall, hanem Dévényi Tibi bácsi is megemlékezik a relatíve közeli Kazincbarcikáról: amikor Gloria Gaynor örökzöldjét, az I Will Survive-ot teszi fel, azt mondja a fekete énekesnőről, hogy az olyan gyönyörű, még akár Kazincbarcikáig is elzarándokolna érte. És természetesen nemcsak ő szerelmes az EFOTT-on, az egyik fiatalember például épp a Durex standja mögött kapja fel fenekénél fogva szíve választottját, és nyalja-falja, ahol csak éri.
De nem maradnak el az aktualitások és azokra való reagálások sem: a Zorall egy nemrég elhunyt punklegendára, a magyar származású Tommy Ramone-nak szentel egy dalt, az anyukák rémálma, Ganxsta Zolee és Big Daddy Laca pedig a színpadra szólított Funktasztikus Acélvárosról szóló rapje után emlékezik meg a vb-döntőről. "Az összes köcsög német bekaphatja a faszomat" – mondja a köztudottan argentindrukker Döglégy Zoli. Ezután társa, Big Daddy L vonatkozó daluk, A való világ kapcsán beszól az RTL Klubnak és az azon futó realityshownak is, majd jóízű pinázásra buzdítja a közönségét, akik persze készséggel együtt is működnek. "Csak szabadon!" – azt hiszem, nemhiába hirdeti ezt az EFFOTT szlogenje.
"Összességében véve nekem a tavalyi helyszín jobban tetszett. Kisebb volt és családiasabb, nem volt ennyire zegzugos, mint ez a mostani. Kicsit tartottam egyébként Miskolctól, nem nagyon jártam még az ország ebben a régiójában, de egyelőre nagyon jól érzem magam" – meséli hajnaltájt Andi Érdről, majd rövidesen hozzáteszi, hogy tavaly meg hiába volt karnyújtásnyira a Balaton, a rendhagyó hideg élvezhetetlenné tette a fürdőzést és a sátrazást is. Ezúttal az időjárásra nem eshetett panasz, és úgy tűnik, a fesztiválozók többsége egyelőre a koncertekkel is elégedett volt. Reméljük, ez nem is változik majd az EFOTT végéig.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon