A fesztivál a járványok melegágya

2014.08.13. 19:54
2 hozzászólás

1988 augusztusában Michiganben több mint hatezer résztvevővel tartották meg a Michigan Women's Music Festivalt. Az ötnapos szabadtéri rendezvényen a becslések szerint 3175 látogató, tehát majdnem a résztvevők fele kapott el egy csúnya, szalmonellaszerű betegséget, amit a Shigella sonnei nevű baktérium okozott. 117 ember kórházba is került, és vizsgálat indult a fertőzés eredetének felderítésére. A helyi tisztiorvosok arra jutottak, hogy a fesztiválon nem volt megfelelő az ételek kezelése (nagyrészt önkéntesek dolgoztak), és a rendezvényen alapvető higiéniai igényeket (például evés előtti kézmosást) is nehezen lehetett kielégíteni.

Nem meglepő, hogy egy fesztiválon kialakulhat vagy könnyen továbbterjedhet egy járvány: sok az ember, nagy a népsűrűség, a tisztaság nem olyan, mint otthon, a sok mulatozás gyengíti az immunrendszert. A betegségek esetleges hordozói akár napokig a tömegben lehetnek, a fertőzöttek pedig a fesztiválról húznak haza, sokszor más országokba. A fentihez hasonló esetismertetésekből sokat találni az orvosi szakcikkek egyik fő gyűjtőhelyének számító PubMeden, de szerencsére nem kell olyan nagyon keresgélni, mert az Aix-Marseille Egyetem járványügyi intézetének kutatói összesítették a PubMed idevágó cikkeit 1980 és 2012 júliusa között, ezeket további webes keresésekkel vetették össze, és tavaly közölték eredményeiket.

A kutatók 858 zenei fesztiválra kerestek rá, különös figyelemmel kísérve a 20 legnagyobbat (ezek között a Sziget is megtalálható). A talált járványleírásokat három kategóriában csoportosították: szájon át, ill. széklettel terjedő betegségek, légi úton, cseppfertőzéssel terjedő betegségek, valamint vérrel és nemi úton terjedő betegségek. Fontos megjegyezni, hogy a regisztrált esetekben nagyrészt olyan betegek szerepelnek csak, akik a fesztiválokon felkeresték az orvosi sátrakat.

Kajától, régi hányástól, marhacsordától

A legutolsót könnyű elintézni: a nemi úton terjedő betegségekről legfeljebb csak spekulálni lehet, mert ebben a kategóriában járványszerű jelenségeket nem írtak le. Viszont nem jelenti azt, hogy ilyenek nem is létezhetnek, mert e betegségek közül többnek hosszú a lappangási ideje. A szerzők felhívták a figyelmet arra is, hogy a fesztiválozók jelentős részének hiányos a tudása ezekről a betegségekről, és nem fordítanak kellő figyelmet a védekezésre, ha szexre kerül sor.

A szájon át terjedő, jellemzően emésztőrendszeri fertőzések kategóriájában volt a legrosszabb a helyzet. A tanulmány készítői 10 járványt találtak, köztük olyanokat, amik több ezer embert érintettek. A második legdurvább fesztiváljárvány a fentebb említett michigani volt, de még rosszabb volt a helyzet egy másik amerikai fesztiválon, a Nantahala Nemzeri Parkban 1987-ben megtartott Rainbow Family-gyűlésen, ahol szintén a már említett Shigella sonnei okozott galibát. A 12700 résztvevőből több mint hétezer betegedett meg, majd hazahurcolták a betegséget, a járvány végül így három államot érintett. Itt is a rossz higiéniás viszonyok volt minden baj okozója, aminek köszönhetően a fesztivál ivóvize egy idő után fertőzött lett.

A tíz esetet egy pofás táblázatban foglalták össze (lásd fent, kattintásra megnő), amiből az derül ki, hogy szinte mindig szervezői vagy vendéglátói mulasztás – nem megfelelő közegészégügyi állapotok, az élelmiszer-biztonsági szabályok figyelmen kívül hagyása – volt a járványok oka. Egy 1999-es cardiffi fesztiválon például valószínűleg az okozott norovírusjárványt, hogy a helyszín szőnyegeiből és kárpitjaiból nem tisztítottak ki rendesen korábbi hányásnyomokat.

A legfurcsább pedig az 1997-es Glastonbury fesztivál esete, ahol hét (más források szerint nyolc) embert fertőzött meg az Escherichia coli nevű baktérium. Az eset leírói DNS-vizsgálatokkal igazolták, hogy a fesztivál helyszínén korábban legelésző, a baktériumot hordozó marhacsorda hagyta ott a kórokozót a sárban, amit egy jó kis eső feláztatott, és az abban dagonyázó fesztiválozók érintkeztek vele. A hét ember nem tűnhet soknak, és a táblázatból az is látszik, hogy a legtöbb járvány csak pár tucat embert érintett a fesztiválokon – a szakembereknek azonban ez is sokat mond (a pár tucat fertőzött egy kisebb fesztiválon 100 ezer emberre vonatkoztatva több ezer lehet), és szerencsére azért nagyobb járványok ritkán törnek ki fesztiválokon, nyilván azért is, mert az elmúlt évtizedekben technológiailag is sokat fejlődött a rendezvényszervezés. (2003 és 2012 között például csak egy kirívó esetet sorol fel a táblázat, az azt megelőző évtizedből ötöt is.)

Amikor az új influenza lecsapott

A kutatók 9 olyan járványleírást találtak, ami légi úton terjedő kórokozóhoz volt köthető, és ezekről is az előbbihez hasonló táblázatot készítettek (lásd lent). Feltűnő, hogy a kilencből négy 2009-ben történt, és mindnél az A(H1N1)pdm09 vírustörzs volt az elkövető. Emlékezhetünk még, öt éve mekkora felbolydulást okozott ez a vírus, ami a madárinfluenza új törzse, és éppen akkor, a 2009-es fesztiválszezonban fedezték fel. Azóta kiderült, hogy enyhe virulenciájú és alacsony halálozási rátájú kórokozó, de az akkori kiterjedt vizsgálatoknak köszönhetően az is ismertté vált, hogy fesztiválokon is többen elkapták. A legenyhébb járványocska éppen az akkori Szigeten volt, ahol 8 megbetegedést regisztráltak, míg a szerbiai Exiten például 49-et. Persze ezek csak a megerősített esetek, a valóságban ennél jóval több madárinfluenzás hordhatta ki lábon az új típusú influenzát, és közülük bizonyára sokan tudták be a tüneteit a „Sziget-betegségnek”.

A légi úton terjedő betegségek közül még a mumpsz és a kanyaró szerepel két helyen is a táblázatban egy osztrák és egy spanyol, illetve egy spanyol és egy francia fesztiválnál. Mind a négy esetben több tucat beteg volt, és az esetek nagy részében kiskorúak – és közös pont még, hogy nem voltak beoltva mumpsz, illetve kanyaró ellen. Az esetek jól példázzák, hogy a felelőtlen oltásellenességnek milyen következményei lehetnek.

Következtetéseikben a tanulmány szerzői is arra jutnak, hogy a fesztiváljárványok egyik lehetséges megelőzési módja például az, ha élünk a védőoltás civilizációs vívmányával, amikor ez lehetséges. Általában az is elmondható, hogy a légi úton terjedő betegségek ellen a fesztiválok szervezői nem sokat tudnak tenni, a szájon át és széklettel terjedő betegségeket viszont leginkább ők előzhetik meg azzal, hogy tiszta ivóvizet, mosdási lehetőségeket és rendes vécéket biztosítanak. A szervezőknek érdemes az étel- és italárusítók körmére nézni, hogy betartják-e az élelmiszer-biztonsági előírásokat, különösen akkor, ha nem profi vendéglátósokról, hanem önkéntesekről van szó.

Összességében pedig a szerzők szerint a fesztiválokon előforduló járványok sokkal több kutatást igényelnének ahhoz képest, hogy milyen kockázatokat rejtenek. Valamilyen monitorozó rendszer létrehozását javasolják, aminen a fesztiválozók aktívan részt vehetnének akár facebookos és twitteres posztjaikkal, és amivel többet ki lehetne deríteni a fesztiváljárványokról.

(Az Agyszínpad előző részei:
Fűre sör, meggyötör
Hogyan éljük túl a zúzást?)