Színes falunap lett a SZIN

Azt nem lehet mondani, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok egyenletes képet mutatna magáról az elmúlt években. Sokáig próbálgatták a szervezők azt a receptet, hogy az egyetemisták körében legmenőbb hazai zenekarok mellett néhány egykor népszerű, mára erősen megkopott fényű külföldi fellépővel csábítsák a tömeget a Tisza-partra. Ez a legtöbbször azt eredményezte, hogy a magyar húzóneveken minimum dupla annyian voltak, mint a nagy csinnadrattával beharangozott nemzetközi sztárok fellépésein.

Aztán tavaly végre felfogták, hogy tök felesleges egy csomó pénzt elverni párslágeres, minimum tíz éve lecsengett külföldiekre (pláne, mivel azoknak idő közben lett saját fesztiváljuk Szegeden), és mivel egyébként is ment a spórolás ezerrel, csak magyar fellépőket hívtak a SZIN-re. Gond csak a spórolás egyéb részeivel volt, ami miatt tavaly már azért erősen fapados képet mutatott a fesztivál. Összementek a színpadok, alig lehetett hol bulizni éjfél után, és napközben sem volt túl sok minden a civilek standjain kívül.

Aztán idén szervezőváltás történt, az önkormányzati tulajdonú Ifjúsági Háztól egy vállalkozó vette át a fesztivált, akinek persze komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy délután 3-tól reggel 6-ig legyen hol és miért folyamatosan fogyasztani. A koncepció ismét módosult: újra lett több helyszín, ahol reggelig mehetett a bulizás, napközben is sokkal jobban belakott, sokszínűbb lett a fesztivál. És hívtak egy-két külföldi fellépőt is, ráadásul nem is az ezer éve lecsengett fajtából.

Ehhez képest az árak maradtak barátságosak, az igazán nagy fesztiválokkal szemben itt szinte fillérekből lehetett bulizni. A helyszínen hatezer forint volt egy napijegy, tizenhét körül a bérlet, de aki figyelte az akciókat, pár hónapja még akár tízezer forintért is vehetett magának egész hétre szóló belépőt. A csapolt sör 350 forintba került, és enni is simán lehetett 6-700 forintból, vagy akár kevesebből is. 

Ami a megszokott hazai fesztiválzenekarok koncertjeit illeti, ezekről túl sok újdonságot nem nagyon lehet mondani. A fellépők zöme rendszeresen visszajár Szegedre és a többség nemcsak a SZIN-en, hanem évközben a JATE Klubban vagy a város egyéb szórakozóhelyein is meghallgatható. A Quimby idei koncertjéről például szinte szó szerint ugyanazt kéne leírjam, mint tavaly. És ez még vagy másik tíz zenekarra igaz. A koncerteket hallgatva végig olyan érzésem volt, hogy minden ugyanaz és ugyanolyan, mint tavaly. Ez persze nem jelent feltétlenül gondot – pláne ha olyan koncertekről van szó, mint a Quimbyé –, maximum pár év alatt és főként azoknak, akik szeretnek időnként újszerű élményeket is szerezni.

Ha feltétlenül ki kell emelni néhányat a magyar fellépők közül, akkor például a Kiscsillagot lehet, remek bulit csináltak a második napon a nagyszínpadon. Emlékezetes volt a Republic fellépése is, akik Cipő nélkül is nagyjából teljes értékű koncertet tudtak adni, Boros Csaba meglepően jól helyettesítette az elhunyt frontembert. Az a minden giccstől mentes megemlékezés pedig, amit a produkciójuk végén csináltak, megható volt. Nagy bulit csapott még a HS7, ahogy a Paddy and the Rats és a Mystery Gang is. Utóbbi biztos, hogy az ország öt leghangulatosabb fesztiválzenekara között van, ezt most is jól látszott. És ott volt még a Random Trip is: a turbós Delov Jávor és folyton változó formációja nem tud hibázni.

Az idei SZIN-en a legnagyobb tömegnek a nagyszínpadon a Punnany Massif zenélt. Másfél órán keresztül tépelődtem magamban, hogy erre magyarázatot találjak és megértsem, amit látok, de nem sikerült. Mint ahogy másfél órán keresztül minden akaratommal próbáltam élvezni a produkciót. Ez sem sikerült. A zene vérszegény, erőtlen, bénán hatásvadász, a sokak által ajnározott szövegek pedig valahol Paulo Coelho és Oravecz Nóra között vannak félúton. Ebben az országban ilyen kiábrándítóan szar zenekart ilyen sokan még biztos nem szerettek.

Szerencsére később még volt Happy Gang-koncert is, aminél viccesebbet ezen a fesztiválon nem nagyon lehetett látni. A három arcból csak kettő lépett fel, sajnos a méltán legendás Moha (vagyis Mohaman) hiányzott. A nagyjából egyórás koncertjük alatt körülbelül négy számot játszottak, azokat viszont egyenként kétszer, de talán volt, amit háromszor is. Ezen a színpadon egyébként fellépett még Zoltán Erika, a Kozmix, Dévényi Tibor és egy meglehetősen kamunak tűnő Boney M-formáció is. Durva volt mindegyik.

Idén újra játszottak külföldi fellépők is a fesztiválon. Nem is emlékszem rá, mikor volt a SZIN-en olyan, hogy annyira aktuális sztárfellépőt hozzanak, mint Example. Nem egy hatalmas név, de az elmúlt években voltak nemzetközi toplistás slágerei, többször vezette a brit listát, júliusban megjelent nagylemeze pedig rögtön a nyolcadik helyen kezdte (a UK Dance Charton meg első lett). Szóval, ő azért jelenleg nem egy Kosheen, vagy egy ATB, akikről az elmúlt 10 évben csak az hallott, aki nagyon kereste őket. Jó hangulatú, energikus, döngölős koncertet nyomott a nagyszínpadon, ötvözve az elektrót, a rapet és az érzelmes énekelgetést. A legnagyobb slágernél, a Changed the Way You Kiss Me-nél természetesen az egész tömeg felrobbant, ahogy arra számítani lehetett.

Hasonló volt a hangulat a Pendulum nagyszínpados dj szettjén is: mentek a drum and bass- és dubstep-slágerek, egy rakás saját szám, aztán ordíthatta mindenki, hogy Terézanya.

A tavalyi nagy spórolásban a szervezők elkövettek egy óriási hibát, olyat, amit a SZIN-en semmiképp sem szabad: nem volt Russkaja-koncert. Ugyan az orosznak öltözött osztrák zenekart kábé egymilliószor lehetett már hallani Magyarországon, a SZIN-en évről évre mégis akkora táboruk van, olyan emblematikus buligyárosai lettek a fesztiválnak, hogy több picsogást hallottam a hiányuk miatt az elmúlt egy évben, mint bármi másért a tavalyi SZIN-nel kapcsolatosan. Idén újra felléptek fesztiválon az egyik nagy sátorban. A zenekar szokásához híven óriási orosz lakodalmat rendezett, volt minden, még Avicii-feldolgozás és Ice Bucket Challenge is.

A nappali programok közül a legnagyobb a Civil Falu volt, de hőlégballonos, óriáshintás, meg dodzsemes, céllövöldés helyszínek is voltak. Utóbbiak miatt úgy nézett ki a fesztivál, mint egy nagyra nőtt falunap, de az érdeklődőket látva a szervezők jól mérték fel az igényeket.

A SZIN-en tehát megmaradtak a barátságos árak, a javarészt magyar fellépők, viszont sikerült jelentős részben kiküszöbölni a tavalyi hiányosságokat. Bár az újonnan bevezetett beléptető rendszer elég értelmetlennek, macerásnak tűnt az első egy-két napban, a fesztivál vége felé komoly gondokat már ez sem okozott. Az viszont kínos, hogy azért, mert kedden, szerdán esett némi eső, még vasárnap hajnalban is jókora, vaskos sáröblöket kellett kerülgetni a nagy sátrak bejáratai előtt.