Az éjszaka folyamán három külföldi állampolgárral szemben intézkedtek a rendőrök a Szigeten, mert az igazoltatások során kábítószergyanús anyagot találtak náluk. Egy nappal később újabb hét főt állítottak elő, mert a ruházat- és csomagátvizsgálások alkalmával náluk is különböző kábítószergyanús anyagokat találtak. Augusztus 10-én egy nigériai férfit is letartóztattak a hajógyári-szigeten, szintén kábítószergyanús anyagok miatt.

Képek az elfogásokrólFotó: Mihádák Zoltán / MTI

Koncertje után beszélgettünk az angliai Wild Beasts zenekar dobosával és basszusgitárosával. Tom Fleming és Chris Talbot mesélt egy kicsit arról, mennyire fontos a hangtechnológia fejlődésének követése, milyen nehéz kitörni egy kisvárosból és arról, hogy három lemez után is vannak koncertjeik, amin csak két tucat ember lézeng.

A zenétekben nagy hangsúlyt fektettek a kísérletezésre. Mennyire követitek a modern technológia fejlődését?

Tom Fleming: Hatalmas kockák vagyunk Chrisszel, ezért mindig igyekszünk képben lenni a hardveres hangrögzítőkkel. Nagyon fontos követni az új fejlesztéseket, mert hangtechnológia folyamatosan fejlődik és megfelelő figyelem nélkül az ember pillanatok alatt lemaradhat sokmindenről.

Chris Talbot: Nekem van egy haverom, aki most egy hangrögzítő szoftvert fejleszt, ami szerintem teljesen megváltoztatja majd a hangfelvétel rendszerét.

Fotó: Galambos Máté / Index

TF: Alapvetően egy elég klasszikus felállású, tradicionális gitárzenekar vagyunk, ennek ellenére mindig figyeljük mi lesz a következő nagy újítás a hangtechnológiában.

Azért a zenéteket semmiképpen sem nevezném klasszikusnak vagy tradicionálisnak.

TF: Muszáj folyamatosan változnunk, aminek köszönhető szerintem, hogy nem vagyunk egy átlagos együttes. Meghallgatod a lemezeinket egymás után akkor te is érzékeled, hogy mindig a fejlődésre koncentrálunk, és ne csináljuk meg kétszer ugyanazt a dalt vagy lemezt. Persze az évek során mi is jobb zenészek lettünk, mert rengeteget tanultunk a három nagylemezünk elkészítése alatt.

Demokrata-republikánus feszültség a Nagyszínpadon, haldokló aranyhalak otthon. Alig negyed órával azután, hogy hordozható dobszerkójával a dühöngőben hergelte a közönséget, interjút adott az Indexnek Pat Thetic, a politizáló punk zászlóshajójának, a pittsburghi Anti-Flag együttesnek egyik alapító tagja, aki természetesen a válságban lévő Európai Unióról és Obamáról sem rejtette véka alá a véleményét.

Nem tartasz attól, hogy az Anti-Flag kemény üzenete mögött elvész a zene? Inkább egy kemény szocipolitikus üzenetet közvetítő csapatnak tartod magatokat, mint egy punkzenekarnak?

Fotó: Bödör Adrián / Index

Nem hiszem, hogy ezt a kettőt külön kellene választani. A hangszereink nélkül is valódi aktivisták vagyunk (Pat a magyarra nehezen lefordítható „effective activist” kifejezést használta – a szerk.), és igazából nem is érdekelne a zenekar, ha csupán partyzenét játszanánk. Szóval számomra ennek a két dolognak találkoznia kell valahol, hogy úgy érezzem, boldog és elkötelezett vagyok, amikor az Anti-Flaggel dolgozom.

Amerika egyik olyan szegletéből jöttetek, ami nem a punkegyütteseiről híres. Irigykedtél emiatt a kaliforniai és New York-i srácokra, amikor fiatal voltál?

Á, dehogy! (nevet) Valójában Pittsburghben is volt pár igen jó punkegyüttes, csak éppen nem mozdultak ki otthonról. Mi úgy éreztük, hogy ez volt az igazi punk rock, a nyugati parti bugyuta együttesek a pénzszerzésről szóltak, és Pittsburgh rakta le az alapjait az igazi punk rocknak, szóval nem irigykedtünk senkire, mert azt gondoltuk, hogy amit mi csináluk, az jobb bárminél. De nem csak a punkot, hanem a városunkat, és az ottani zenei közösséget is termékenyebbnek éreztük.

Mik voltak a kedvenceid akkoriban?

Fiatal koromban a Los Angeles-i Avengerst, Social Distortiont, a Minor Threatet hallgattam, és természetesen a Clasht és más klasszikus angol együtteseket, mint a Generation X. Szóval elég sokféle punkegyüttest láttunk, ezek mind hatottak ránk.

Gyakran dolgoztok fel Clash-számokat, most például a Should I Stay Or Should I Go címűt játszottátok. Soha nem zavart, hogy veletek ellentétben a Clash leginkább azért öltötte magára ezt az egész baloldali-politizáló imidzset, mert az trendi volt akkoriban?

Nem hinném, hogy csak azért lett volna politikai töltete a Clashnek, mert az jól állt nekik. Ők valóban rá akartak világítani azokra a problémákra, amiről az emberek akkoriban beszéltek, és Joe Strummer a Clash után is különösen aktív volt ilyen szempontból, egy rakás politikai kérdéssel foglalkozott később is a zenéjében. Szóval nem zavar, ha Clasht játszom, és amit tettek, azt szerintem teljesen jól csinálták a maguk idejében.

A koncertről szóló kritikánkat itt olvashatja.

Az IndexVideó rendszeresen jelentkezik zenei témákkal is. Kövesse a Stenket a facebookon is!

Bajonettel és néptánccal ugratták nyakukba a holland lányokat a magyar díszhonvédek.

Mi az a három szó, amit hazavisz egy külföldi a fesztiválról?

Vajon hogyan teljesít egy alapvetően fesztiválidegen zenekar Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválján? Mi tesz jót a genetikának? Mindenkinek kötelező leérettségiznie? A Wild Beasts pénteki koncertje számos kérdést megválaszolt.

A renitens fülek, és persze szemek, könnyedén láthatják úgy, hogy látszólag alig történik bármi is az előadás során. A felszínen egy langyos Arcade Fire-t, vagy egy gitármániás Future Islandset láthatunk, ám a figyelmünknek köszönhetően, egy kicsivel mélyebbre kaparva egy amolyan magyarosan, vörösbortól sírva vigadó és bágyadtan merengő Talking Heads sejlik fel. A belső feszültség mellé valami visszhangzó ködbe bújt egészséges szentimentalizmus társul.

Fotó: Balogh Zoltán (Sziget.hu)

Az első Szigetes YouTube közvetítés erősen indult, aztán tegnap már nem láthattuk a főzenekarokat, szombatra pedig tényleg átalakul az egész egy Sziget lighttá. Jó bizonyíték erre, hogy a nagyszínpadról összesen két koncertet nézhetünk meg a fotelből: a második lemezével turnézó francia indie-ben utazó Two Doors Cinema Clubot, és az Amerikai Pite soundtracket végtelenítő Sum 41-t. Sőt a Sum41 végül az utolsó pillanatban azt is visszamondta.

A 20. sziget utolsó előtti napján Snoop Dogg személyében ismét egy egykori klasszis előadó látogat hozzánk, aki az utóbbi években David Guetta és Katy Perry kollaborációkkal ijesztgette a népet. Ennek viszont már vége, mert Amerika első számú szmókere szakít eddigi életével és Snoop Lion néven reinkarnálja magában Bob Marley szellemét. Rajta kívül lesz kanadai hülyegyerek punk a Sum 41-nal, napsütéses borongás a Horrorsszal illetve táncolós indie Észak-Írországból a Two Door Cinema Clubnak köszönhetően. Aki kicsit folkosabb dologra vágyik, annak kötelező megnézni a kelta punk atyaúristeneinek, a Poguesnak a koncertjét, előtte pedig az Arénában zenél Hamburg új indie üdvöskéje, az In Golden Tears.

Az első szám végére már nem járt a fejemben a meccs vége előtt kihagyott ziccer, és eddigre nagyjából le is tettem a tervemről, hogy baltával pusztítsak el Ikea-konyhabútorokat. Ennyi kellett, hogy magával ragadjon az XX szívbemarkolóan kamaszromantikus száma, az Angels a szeptemberben megjelenő új lemezről. Aminél egyébként nem sok lemezt várnak többen idén.

Fotó: Bödör Adrián / Index

A Vaccines szeptemberben jelenteti meg második nagylemezét, amely az előzőhöz képest egy jóval vidámat, kifejezetten slágeres hanganyagnak ígérkezik. A zenekar szigetes koncertje előtt Justin Young frontemberrel és Árni Hjörvar basszusgitárossal beszélgettünk.

A Sziget felé jövet egész végig a Teenage Icon refrénjét dúdoltam, ami egy kifejezetten slágeres szerzemény tőletek. Hogyan képzeljük el nálatok a dalok írásának folyamatát?

Justin Young: Először a dallamot találjuk ki és azt kezdjük el gyúrni egyre erősebben, majd próbálunk eljutni a legszélsőségesebb megoldásig egészen addig, ameddig a valaki az együttesből azt mondja, hogy ez már kicsit sok. Aztán összeillesztjük a dalszöveggel és mindenki egyenként hozzájátssza a neki megfelelő részeket. Viszont arra végig figyelünk, hogy a melódia erős maradjon, és ne vonja el róla a figyelmet semmi.

Fotó: Bödör Adrián / Index

Te írod a dalszöveget?

JY: Igen. Legtöbbször a dallamhoz igazítom őket, de előfordul, hogy egyszer csak beugrik valami és ahhoz igazítjuk a többi dolgot. Ez néha kicsit olyan, mintha egy megzenésített naplót írnék.

Árni Hjörvar: Mi ilyenkor megpróbáljuk kiemelni a szöveg legjellemzőbb motívumát és a köré felépíteni a dalt.

Ti nem szóltok bele Justin szövegeibe?

ÁH: Nem, Justin a főnök a szövegeknél. Néha mondjuk előfordul, hogy ez vagy az a sor nem tetszik nekünk, aztán ő megmagyarázza miért is jó az úgy ahogy van. Magyarul úgy tesz, mintha együtt dolgozna velünk, de valójában semmi esélyünk sincs beleszólni a dalszövegekbe. (nevet)

Az idei Sziget egyik legaktuálisabb neve gitárzenei fronton kérdés nélkül a brit The Vaccines volt, és bár a zenekar látatlanban is mindent felvonultat, amitől jóérzésű embernek viszket a tenyere (alig két éves formáció, csövesre stylingolt fiúk, elképesztő brit sajtófelhajtás), a valóság az, hogy ezek a srácok tényleg frissnek hatnak és úgy tűnik, hogy teljesen jogosan aggatják tele a divatmárkák Vaccines-pólóval a tizenhatéveseket. Ugyanis olyan tehetséggel lopnak az elmúlt ötven év rockzenéjének legszórakoztatóbb pillanataiból, hogy arra kénytelenek vagyunk inkább jótékony reciklálásként tekinteni, hogy ne csak a diszkóban félhangerőn, szarul recsegő Sheena Is A Punk Rocker jelentse az energikus rockandrollt.

Fotó: Bödör Adrián / Index

Úgy divat most a rock and roll, hogy lettek a tiszteletreméltó, megkérdőjelezhetetlen, csoda-hogy-még-él mesterek, akiknek mocskos erényük az egyszerűség. Iggy és Lemmy, hogy a kultusz legfontosabb héroszait említsük.

Fotó: Bödör Adrián / Index

És lettek az új divatosak, akik a diszkó laza táncát keverték bele a műfajba, és jól énekelhető refrénekkel is segítenek, de azért az elektromos gitár maradt a középpontban. Minden évben jön ilyen is, Kaiser Chiefs, Hives, Franz Ferdinand például.

Az első csoportnak régen volt tétje, most is van ereje, és jól lehet bulizni rá. A másodiknak komoly tétje sose volt, de arra találták ki, hogy bulizannak rá, és közben ereje is legyen. És hogy jön ide a Stone Roses?

Egy toi-toi wc-hez erősített francia logobó alatt üldögélő párizsi Ariadna azt állítja, soha nem menne be a Sziget francia kempingjébe. „Nem azért jöttem el Franciaországból, hogy Franciaországba kerüljek. Más emberekkel akarok találkozni” - mondja, a mellette lévő Antoine szerint viszont a kora reggel frissen facsart narancslé és frissen sütött croissant és bagett miatt megéri. Ő kifizette a jegye és útiköltsége melletti 40 eurót, hogy több mint 800 franciával együtt két koncert és három ördögbotozás között zárt, védett és tisztább kempingben aludjon a Szigeten.

Az első nemzetközi kemping a fesztiválon az olaszoké volt, akik kevéssé beszélik az angolt, ezért örülnek az olasz információnak és egymás társaságának, mondta Berta András, a Sziget nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője. A szlovák kemping viszont teljesen új, a bérelhető sátrakat kínáló Közép-Európai CampHotel viszont a szerdai első napon délután 6 óra körül egy puszta, és a szigetes viszonylatokban megdöbbentően nyugodt és csinos mező képét ölti. Egyetlen szlovák sincs a kordonnal zárt területen. Ennek az az oka, hogy a Sziget szlovák promóterei által működtetett terület csak nagyon későn, ottjártunk után kezdett el épülni és az eredeti terveknél sokkal kisebb helyet foglal el.

Fotó: Bödör Adrián

Szerda délután az üres térben két zavart cseh kóvályog, és amikor a szlovákokat rajtuk keressük, állítják, fogalmuk sem volt, hogy a szomszédjuk földjére cuccoltak. Pedig mint utóbb Berta Andrástól megtudtuk, a csehek nagyon is jó helyen voltak, ez ugyanis elvileg nemcsak szlovák, hanem egyenesen kelet-európai kempingnek lett elképzelve, cseh, lengyel, osztrák és szlovák baráti sátrakkal. A pán-kelet-európai egységet az bontotta meg, hogy a külföldi partnerek nem jeleskedtek a szervezésben, későn hirdették meg ezt az új szolgáltatást. A szomszédos karavánkemping lakókocsis fesztiválozóinak szerencséjére aztán a mező csütörtök reggelre már nem maradt kihasználatlanul, szépen feltöltötték a területet.

A franica és az olasz kemping ugyanakkor hatalmas siker, előbbiben 800-1000, az olaszban 2500-2600 ember van. A Szigetnek a világ 33 országában van helyi promóter munkatársa, akinek csak az a feladata, hogy a legváltozatosabb eszközökkel népszerűsítse a külföldiek körében a fesztivált. Franciaországért Derdák András felelős, szerinte azért választják a keveredés helyett a francia kempinget a francia fesztiválozók, mert otthoni ízeket (például 300 Ft-ért croissant, 1390-ért pedig ratatouille-t) és biztonságot kapnak. Sok szülő szerinte keveset tud Magyarországról, gyanús híreket hall, és így, a nemzeti kempinghez kötött extra biztonságtudat miatt meri elengedni a gyerekét.

Az olasz kempingbe a pizzás-pastás Mambo Italiano olasz éttermen, a franciába pedig a Restro bisztrón át vezet az út, a bejáraton csak az jut keresztül, akinek speciális karszalagja van, ezek tényleg extrán védett helyek. Bent is folyamatosan ellenőrzik, hogy tényleg csak bent lakó tartózkodjon bent. Egyik kempingben sem érezzük magunkat Little Italy-ban vagy a francia riviérán, de szellősebben vannak a sátrak, és gusztusosak a mellékhelyiségek. "A francia és olasz kemping sikerének titka inkább annyi, hogy létezik egy egyértelmű igény a magasabb színvonalú „upgrade” szolgáltatásokra. Ez jelenthet több biztonsági őrt, bérelhető sátrat, otthoni ízeket, vagy szimplán csak egy olyan hazai bázist, ahonnan nyugodtabban indulnak neki az éjszakának" - mondja Berta.

Fotó: Bödör Adrián

Az olasz kempingben eleinte kizárólag holland szavakat hallunk, mivel a Sziget olasz partnercége Hollandiába is értékesített sátorhelyeket. A 18 éves Viola és a 17 éves Ethienne a holland Breda városából jöttek, egyikük testvére már tavaly is volt, onnan tudták, hogy a Szigetre mindenképpen el kell jönni. „Idebent meleg vízben tudunk zuhanyozni, nem szarnak a sátrunkra, nem dőlnek bele a részegek, vagy ha mégis, akkor ismerjük őket” - mondja Viola. A következő sátorban élő Fabionak két problémája van a kempinggel, az egyik, hogy ezen a területen kevés a fa, úgyhogy sokkal melegebb napközben, a másik pedig, hogy összejött egy francia csajjal, akit bevitt volna a sátrába, de egyikük sem mehet át a másikhoz.

Viola kicsit sértődött, hogy nincs saját holland kempingjük, de úgy tűnik, a nagy siker ellenére a Sziget tervei szerint nem az a jövő, hogy még ennél is több nemzetközi luxusgettó lepi el a Szigetet. Mégis csak az együttlét a lényeg ezen a remek rendezvényen.

Amikor 2005-ben a Szigeten lépett fel a Korn, olyan botrányosan rossz koncertet adtak, amilyet csak öntelt szupersztárok tudnak. Mondjuk ilyen lehet a Metallica, ha a turnébusz sofőrjét, meg a menedzser helyettesasszisztensét küldik ki maguk helyett a színpadra, hogy ők addig nyugodtan playstationözhessenek. Jonathan Davis sértődötten rángatta egy ideig a Giger tervezte fémkurvát, amit mikrofonállványnak használ, a kiállások közt pedig unottan csevegett a testőrével. Még jó, hogy nem köpött csak úgy mellékesen szotyihéjat az első sorban eksztázisban üvöltöző rajongókra.

Fotó: Bödör Adrián / Index

Eltelt hét év, a Korn pedig szépen lassan kicsúszott a mainstreamből, a samplerrel pörgetett metál és a fájdalmas, katatón üvöltés sem olyan divatos manapság, a menő arcok inkább dubstepra bólogatnak, a még menőbbek meg brostepnek hívják az egészet. Így most már Jonathan Davisnek is van ideje koncertezni. Mondjuk a sikernek nevezett, hatalmas buli közben sikerült s kirúgnia a fél zenekart, és így tulajdonképpen már csak hárman maradtak az eredeti felállásból. De most csak ketten léptek fel a Szigeten, mert a basszusgitáros meg szülési szabadságon van.

De legalább most már a vendégzenészeket nem rejtik paraván mögé, mint hét éve. Jó, nem nagyon ugrálhatnak most sem a színpad árnyékos sarkain túl, de hát ők csak napszámosok, nem is azért vannak, hogy élvezzék amit csinálnak.

Abban nagyjából minden jelen lévő egyetért, hogy a Korn első, 2005-ös szigetes fellépése botrányosan rossz volt. Erről ugyan nem, de több más dologról beszélgettünk koncert előtt James „Munky” Shaffer alapító-gitárossal.

Fotó: Bödör Adrián / Index

Többször is jártatok Magyarországon...

Nem elégszer. Többször kéne, mert ahogy jöttünk ide néztem is, hogy építészetileg mennyire jól néz ki a város, a lakóházak is. Az járt a fejemben, hogy milyen jó lehet ilyen gyönyörű épületekben lakni.

Fieldy nélkül vagytok most turnén, hogy működik nélküle?

Nagyon hiányzik, teljesen más érzés úgy színpadon lenni, hogy nem ő áll a másik oldalon. De megértjük, és nem is kérdés, hogy a feleségével legyen, a család a legfontosabb. Még néhány hét hátra van nekik, mi is várjuk, mikor küldi a képet, hogy megérkezett az új Fieldy.

Lassan te is kétszeres apa leszel, ha jól tudom?

Igen, van már egy 11 éves lányom, és most novemberben jön a kisfiam. Már alig várom, hogy gyerekezhessek.

És akkor mi lesz a turnéval?

Akkorra nem vállalunk semmit. A feleségem levágná a tökömet, ha nem lennék otthon mikor szül, szóval akkorra szabaddá kell tennem magam teljesen.

Fotó: Mohai Balázs

A Sziget fesztivál főbejáratánál várta Gerendai Károly főszervező azt a jegyvásárlót, aki a hatmilliomodik jegyet vette meg a rendezvényre. A szerencsés egy veszprémi egyetemista lány lett, aki a barátnőjével jött ki az idén amúgy is jubiláló eseményre. A lány egy plakettet, egy Sziget-albumot, illetve egy életre szóló Sziget-bérletet kapott, majd azt kérte a szervezőktől, hogy szeretné, ha a vele érkező barátnőjével is megoszthatná a nyereményt, így mind a ketten életük végéig ingyen jöhetnek a fesztiválra. A lányok egyébként tavaly voltak először a Szigeten.

Örülhet minden anglomán gitárbuzi, hiszen a Sziget pénteki napján az aktuális sztároktól kezdve a múlt legnagyobbján át egészen vájtfülű indie-sekig tart a mai napi fellépők listája. A legnagyobb számnak természetesen a Stone Roses visszatérése ígérkezik, de Nagy-Britannia két legtehetségesebb rockzenekara is fellép, a művészien cipőbámulós The xx illetve a művészkedést messziről kerülő The Vaccines. Lesz még Wild Beasts is azoknak, akik valami egészen különleges élményre vágynak, akik pedig nagy ívben tesz a brit gitáriskolára, azokat várja az Aréna egy kiadós techno veretésre a The Adventtel és Adam Beyerrel.

Mi köze a kubai szabadságharcosoknak egy észak-angliai indie-együtteshez? Hogyan kerülnek gyászjelentések egy lemezre? Három évvel első fellépése után visszatért a Szigetre a newcastle-i Maxïmo Park, és többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk a koncert előtt az együttes dalszerző-gitárosával, Duncan Lloyddal.

Szokatlan egy brit együttestől, hogy nem angol eredetű nevet ad magának. Mi ennek a története?

Az alapötlet onnét jött, hogy egy dokumentumfilm ment a tévében, ami Kubáról, illetve arról szólt, hogy a kubaiak hogyan menekültek át Floridába és az Egyesült Államokba, és abban láttam, hogy létezik egy park Miamiban, amit Máximo Gómez kubai szabadságharcos tiszteletére neveztek el, és amit Domino Park néven is szoktak emlegetni. Nagyon sok idős ember él még, akik részt vettek a kubai forradalomban, és meg akarták váltani a világot. Rokonszenvet éreztem ezekkel a szabadságharcosokkal, mert ugyan forradalmat nem robbantottunk ki az együttessel, de Anglia északi része, ahonnét mi származunk, szintén egy rendkívül önellátó és független szeglete a világnak. Valahogy hasonlónak éreztem a mi helyzetünket, persze kicsiben.

Fotó: Bödör Adrián / Index

Kemény helyzet elé állítja az élet azt ma, aki ismét úgy akarja megkapni a Sziget-élményt, hogy a kisboltban vett sört issza a saját foteljében, ugyanis a YouTube-os közvetítések csak a kisebb zenekarokra korlátozódnak. Tehát ha valaki mindenképp meg akarja nézni a Stone Roses és a The xx fellépéseit a Nagyszínpadon, annak fel kell állnia, és elindulnia a Hajógyári felé.

Az Abigél, az Isten áldásával című előadás,  a Bánfalvy Stúdió produkciója kerül színre a Kultkikötö balatonföldvári színpadán augusztus 11-én (szombat), 20.30 (esőnap: augusztus 12., 20.30)