3D Kylie illatos térde

2008.05.16. 03:07
Kapcsolódó cikkek (1)
Egy évvel a George Michael-koncert után, és napra pontosan tizenöt évvel legutóbbi és egyetlen budapesti koncertje után lépett fel csütörtökön a Sportarénában közel háromnegyed háznyi ujjongó tömeg előtt Kylie Minogue, a színváltós díva.

Kylie-nak sokkal kevésbé kidolgozott és szálkás az izomzata, mint Madonnának, és a pop jelenleg épp gimiribancként viselkedő nagyasszonyához hasonlóan ő is híresen kistermetű. Az utóbbi húsz évben láttuk, amint Kylie nővé érik: fodroshajú ausztrál popfruskaként kezdte, a kilencvenes évek elején pedig már ki is adott egy hivatalos besztof lemezt, majd nem sokkal később még a Streetfighterben is karatézott, aztán eltűnt. Rendben, volt még egy duettje Nick Cave-vel, amit a szigorú Nick Cave-rajongók utálnak is.

Ám nyolc éve egy forrónadrágos klipnek köszönhetően elkezdődött Kylie másodvirágzása, előbb diszkóhercegnővé, aztán szupersztárrá vált, ráadásul voltak jó dalai is. Pár éve rákos lett, amiből sikerült kigyógyulnia, ezzel pedig sokak szemében hús-vér emberré, érett nővé vált. Csúnya dolog belegondolni mindennek a hatásmechanizmusába, de tény, hogy amikor Kylie mosolyog, azt szívesebben hiszi el az ember. Kylie pedig nagyon mosolygós ám, egyszer pedig egyik rajongója áramvonalasan futurisztikus, középen lukas kulacsát is meghúzta, valami sárga folyadék volt benne.

A fő-főpompomlány, a diktátorné

Csütörtök este a Budapest Sportaréna bejáratánál Kylie legújabb parfümmintáját osztogatták lányok, egy adott ponton ketten, akik úgy néztek ki, mint két fiú, aki két lánynak szeretne kinézni. Valószínüleg a paróka miatt, amit mintha egy fejre helyezett láthatatlan burára helyeztek volna rá, csálén. Az ampullának lesz még szerepe a későbbiekben, a burának nem.

KYLIE X 2008 turné, Stuttgart

A függöny, melyre nem sokkal korábban függő létrákon másztak fel hegymászó-felszerelést viselő színpadmesterek, háromnegyed kilenckor körül hullott le először, a 2001: Űrodüsszeia monumentális főtémájára. A kivetítőn igézően galaktikus képsorok, a színpadon kidolgozott izomzatú robotok, hátulról pedig egy gömb hatását keltő lebegő nem-gömb belsejében reppent be Kylie, az űrdíva, körötte színkavalkád és fénysebesség, majd lecsatolta magát, és kezdetét vette az előadás.

A koncert első bő órájában egymástól teljesen különböző színpadképek követték egymást: amerikai foci, idegen bolygó, bálterem, testet öltő címlapkép, retróminimalista alakzatok, kék, sárga, piros, kör, vonal, háromszög stb. Kylie átlagban negyedóránként jelent meg új ruhában, volt ő Gaultier-dáma, fő-főpompomlány, óriási csillogó koponyán alászálló vörös diktátorné, atlétatrikós/lovaglócsizmás féldomina, Annie Lennox, bécsi bálkirálynő, mezei borz, hippigésa, futurisztikus matróz stb. (van egy kakukktojás), miközben a kivetítőkön szintén még másmilyenebb ruhákban volt látható, egyszer lánccal és bőrruhában, másszor anélkül.

A Velvet képei a bejárat elől

Kylie kedvesen viselkedett, időnként beszélgetett, magyar szavakat is mondott. A színpad két legszélén elhelyezkedő „együttes” (dobos, gitáros, szintis, vokalisták) jól mutatott, más dolga nemigen volt. A vokalistákat azért időnként hallhattuk, illetve volt egy pillanat, amikor Kylie egyik legelektropoposabb (és egyik legjobb) száma, a Slow rockslágerbe csapott át, na, akkor lehetett hallani a dobost és a gitárost is, nyilván. A show természetesen túlzó volt, de élvezetes és elegáns is, nem kapott tőle az ember agymenést, se másmilyet.

Mértéktelenség, ampulla

A popipar azonban nem ismer mértéket. Sose tudja, mikor elég. Kylie szuperkoncertje ugyanis két részből állt, kicsivel több mint egy óra után szünet következett, és húsz perc pihenő ide vagy oda, amikor Kylie újrakezdte, az épp másfél órával azután történt, hogy Kylie először megjelent a színpadon. És napra pontosan másfél évtizeddel azután, hogy először lépett fel Budapesten, mint mondta. Akkor biztosan előadta az I Should Be So Luckyt is.

KYLIE X 2008 turné, Párizs

Az énekesnő ezúttal egy óriási lebegő kockában érkezett, amiben nem is volt benne, majd amikor a kocka a színpad közepén észrevétlenül magasló piramisra szállt, a piramis szétnyílt, és ott állt benne Kylie, immár tényleg nem Kylie Minogue, hanem simán Kylie, a popikon, afféle hibrid gésacuccban, amelyben úgy nézett kicsit ki (főleg a fejdísz miatt), mint Cicciolina, japános asszociációkkal teli villódzó neonkavalkád közepette, tetovált maori harcosokra emlékeztető szamurájkardos táncosokkal körülugrálva.

A szépen felépített, kifejezetten harmonikus és magával ragadó első rész után a produkció ekkorra igazi gejl tombolássá vált, ezt egy dívásan lírai szám akasztotta aztán meg, részeire esett szét minden, majd a maorik elképesztő matrózokká váltak, a háttér háromdimenziós lett, Kylie pedig matrózkirályné, kókuszdiók és cirkusz és űrhajó, fura dolgok hullottak az égből, egy kézen állva táncoló robot a lábával diszkótapsolt. A kimerültség szép lassan (iszonyú lassan) pszichedelikussá tette az egészet, lecsukódott, majd kinyílt a szem, több ezer ember dobolt a lábával, Kylie más ruhában, Kylie szerelmes és mosolyog, Kylie illata az ember zsebében, beleszippantani, lekésni az utolsó villamost.