Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

"Drogvita" - mutatta az utat több felirat is a főépület földszinti előadótermébe. A hivatalos kezdésig azonban csak öt hallgató tévedt be az előadóba, de a végén sem voltak húsznál többen, ami - visszatekintve az eseményekre - végtelen előrelátásra és bölcsességre vall, bár a szervező Politikatudományi tanszék tanára, Sándor Péter a vizsgaidőszakkal magyarázta a visszafogott érdeklődést a terem első néhány sorát elfoglaló 50-60 vendégnek.

"Rágyújtanak? - kérdezi a feleket a vitavezető Krizsó Szilvia. - És mi lett volna, ha füves cigit kínálok?" - folytatja tévériporter. Kezdtem volna elképzelni, mi lenne, ha, de hát elszabadult a párbeszéd.

"Már nagyon sokszor elmondtam, legutóbb éppen minap egy internetes fórumon ..." - próbálta volna Gusztos Péter már az elején megvallani egykori alkalmi marihuánafogyasztását, amikor Pettkó András elérkezettnek látta az időt, hogy történelmi összefüggésbe helyezze az eseményeket, és közbevágott:

"Ez a vita a ma.hu-n folyt, ami történelmi pillanat volt. Több mint 12 ezren követték nyomon, 700 beírás született", és egyetértettünk abban, hogy a prevenció jelentőségében egyet tudunk érteni, és a 2004-es költségvetés biztosítson több pénzt a megelőzésre és a Vám- és Pénzügyőrségnek és a GYISM-nek. (A drogtesztet és az eperjelvényt a képviselő későbbre hagyta, ami így az elején a riporternek mértéktartásra vallott.)

"Csak drog van, még ha néhányan mosolyognak is"

A gondolatkísérletet sajnos nem vitték végig. Az Ifjúsági Demokrata Fórum és az SZDSZ Új Generáció három-három tagja moderátori segédlettel rátért arra a kérdésre, miért is volt szükség a törvény módosítására.

Még csak a "vessük össze adatainkat" játék elén jártak, amikor a "négyszeresére nőtt az előzetes letartóztatásban lévők száma" mondat valamiért felingerelte az egyik vendéget: "Nagyon helyes".

"Ha az Önök gyereke ...".

"Mi nem engedjük a gyerekeinknek" - kapcsolódtak be mások is. Miután a szervező szigorú pedagógusi hangon ismertette a hagyományokat, és hogy ha így megy tovább, akkor jobb, ha mindenki hazamegy, a közönség előadói dobogóra vágyó része meglepően jól viselte a méltatlan helyzetet, hogy belé fojtják a szót.

Hála megértésüknek, az Új Generációsok elmondhatták, hogy a szigorúbb törvénynek nem volt visszatartó ereje, és a jogalkalmazók háromnegyede alkalmazhatatlannak tartotta. Az IDF pedig megismételhette, amit már a József Nádor téren is hallhattak, akik a "Fű helyett virág" gondolat bűvkörébe kerültek: a bírák nem küldték a marihuánafogyasztót börtönbe, ezért indokolatlan a módosítás.

Gusztos Péter persze olcsó liberális trükkel megpróbálta elhitetni vitapartnereivel, hogy a korábbi szigor mellett nem lehet azzal érvelni, hogy úgyse tartották be a törvényt. Nem dőltek be neki.

Mintegy félóra után jutunk el a könnyű és a kemény drogok megkülönböztetéséhez. "Csak drog van, még ha néhányan mosolyognak is. - árulta el Pettkó András. - Mi nem választjuk külön őket. Először jön a könnyű drog, aztán a kemény, végül pedig az aranylövés" - magyarázta a dolgok túlbonyolításától idegenkedők tapsát kiérdemelve.

"Azért kell különbséget tenni, mert van" - mondják Gusztosék. Nincs olyan szakember, aki azt állítaná, hogy csak drog van; 98-ban az Egészségügyi Világszervezet is azt mondta, igen valószínűtlen a kapudrog-elmélet.

"Az internetről töltötem le és mindenkinek ajánlom figyelmébe X.Y. munkáját, melyben cáfolja, hogy ... "- válaszol Pettkó egy paksamétát lobogtatva.

Az alkoholizmus társadalmi beágyazottsága

Szerencsére nem sokáig vacakolnak szakértőkkel. Miután mindenki meglelte a magáét, a fórumosok világossá is teszik: nem lehet mindent a szakértőkre hagyni, a politikusok hozzászólnak, és így "felfogások találkoznak", hiszen "értékek mentén" vitatkoznak.

Hamarosan meg is érkezünk az egyik hungarikumhoz: egy millió alkoholproblémával küzdő honfitársunk sokkal nagyobb társadalmi kárt okoz, mint az alkalmi fűfogyasztók.

Az alkohollal való összevetést természetesen csúsztatásnak nevezik a konzervatív beállítottságú IDF-esek (egyikük a vita hevében Deutsch Tamást egyenesen túlzottan liberálisnak nevezte). Szerintük az alkoholfogyasztás kultúránk része, ezzel szemben a füvezésnek "nincs társadalmi beágyazottsága". Nem csoda, hogy a Kendermag Egyesület rendezvénye "provokációt váltott ki a magyar társadalom szemében".

Egyébként pedig véleményük szerint jobb lenne, ha nyugvópontra jutna ez a vita, mert nincs jó hatása a drogfogyasztás elleni fellépésre. Sőt, Pettkó képviselő azt is megkockáztatta, az extasy mostani árzuhanása mögött valójában a drogtörvény enyhítése áll.

Akár az "Edd szabadon a zellert" mozgalmat is!

Egyedül a megelőzés jelentőségében teljes az egyetértés. Pettkó András szerint például drogmentes szórakozóhelyek kellenek, és a mindenkori kormánynak kell olyan lehetőségeket biztosítani a fiataloknak, hogy kulturáltan el tudják tölteni szabadidejüket. Az "Edd szabadon az epret" mozgalom például feleslegessé teszi, hogy valaki droghoz nyúljon.

"És a drogteszt, ami itt van az asztalomon, szintén a prevenciót szolgálja" - érkezik el kedvenc témájához a képviselő.

"Hol vetted András?" - kérdezi Gusztos.

"Az egyik gyógyszertárban. Februárban volt a kérdésem a Parlamentben. Sikerült elérnem, hogy legyen olyan patika, ahol lehet kapni."

Gusztos Péter büszke arra, hogy ő is kapott eperjelvényt. Mint mondja, hajlandó együttműködni mindenkivel, aki azt szeretné, hogy minél kevesebben fogyasszanak kábítószert. Akár az "Edd szabadon a zellert" mozgalommal is. Pettkó András, akit valahogy ezen az estén semmi nem tántoríthat el a marketingmegnyilvánulásoktól, ismeretlen megfontolásból ezt a pillanatot választja, hogy kiosszon a teremben még egy eperjelvényt.

Üveges szemmel szintetikusan vagy természtesen

Egy nagy különbség van közöttünk, foglalja össze a vita vége felé a dolgokat Gusztos Péter. Ne kriminalizálja a törvény a marihuánafogyasztót, vonatkozzon rá szabálysértési jog. "Ezzel az állam azt üzenné, hogy nem támogatja, de nem is kezeli bűncselekményként."

"Nem tartjuk bűnözőnek őket. De nem hiszem, hogy ez az az út, melyet a jóisten és a természet szerint követni kell" - válaszolják az IDF-esek azon túl, hogy a pénzbírságnak nem lenne visszatartó ereje, és ne helyezzük egy szintre a tilosban parkolást és a füvezést.

"Nem nevezitek bűnözőnek őket, de az a törvény, melyet szeretnétek, kriminalizálja őket" - próbálkozik újra az ellentmondás ócska fegyverével a szabad demokrata képviselő.

Az IDF képviselői inkább egy fórumozó hozzászólásával foglalták össze álláspontjukat:

"Én a nép vagyok. Szeretem a bort. Dohányzom. 2 fiam van és remélem, hogy bort fognak inni, nem kólát, ami szétszedi a testük, foguk. A fű a lelket szedi szét. (szerintem). Sajnálom azokat az embereket, akik a füvet használják arra, hogy valamiféle pótcselekvésként boldogságot, csodát, gyógyulást kapjanak. Imádok élni. Számomra a világ tele van tök jó dolgokkal. Nincs szükségem, hogy üveges szemmel szintetikusan, vagy természetesen találjam meg a boldogságom. Jobban örülnék annak, ha a drogprogramok helyett minél többen megtalálnák a világ szépségeit, és nem a fűhöz nyúlnának annak pótlására."

Megfigyelésem szerint egyetlen embert zavart, hogy idő előtt vége lett a vitának. Az 50 körüli férfi haragos volt kicsit, mert - ha jól jól hallottam - a moderátor nem olvasta fel kérdését. Pedig fontos lett volna, és volt még nyolc perc.