Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Preston utazása a zámolyi romák ügye óta nálunk is ismert Kanadából indul, ahol a felkészülési folyamat részeként szerzőnk bíróként dolgozik a vancouveri székhelyű Cannabis Culture Magazine Cannabis Kupáján. A rendezvény atyja a kanadai kendermag-guru, Marc Emery, aki saját tengerparti házában rendezi az éves marihuánatermést számos kategóriában elbíráló fűversenyt.

A szerző feladata az észak-amerikai országban kettős: nemcsak kiadós összehasonlítási alapot kell szereznie az utazás során megkóstolandó fajták későbbi elbírálásához a házigazda süppedős szőnyegén üldögélve ( "Szívok egy slukkot a 8-asból és arra gondolok: Hű ez aztán óriási, fantasztikus, agytisztító high, de persze lehet, hogy csak a hetes volt lassan ható fajta"), hanem nyomasztó súllyal nehezedik vállaira a helyi kannabiszkultúra megismerésének felelősségteljes kötelezettsége is. Ez utóbbiról szólva Preston elsősorban a "civilizált" és a "rendkívül civilizált" kifejezéseket használja könyvében, egyetlen alkalommal sem mulasztva el az összehasonlítást az Egyesült Államokban általános, a legsötétebb Nixoni korszak nyilvánvaló hazugságaira építő drogpolitikával.

Fű, vallás, ipar

"Van egy marihuána nevű anyag, amelyet felnőttek milliói szívnak nagy örömmel; egyike az olyan lökött felnőtt dolgoknak, mint a pia meg a szex. Tulajdonképpen nem valami óriási dolog, de nagyon gyorsan rá fogtok jönni, hogy az állam igenis nagy ügyet csinál belőle: Bűncselekménynek nevezik! Mutassuk meg nekik, hogy képesek vagyunk felelősséggel használni a marihuánát!" (Részlet a Fűbolygó ismertetőjéből)

Az igazi kaland Nepálban kezdődik, ahová Preston épp a Shivaratrinak nevezett vallási ünnepre érkezik szigorúan tényfeltáró céllal. Az ünnepség részét képezi ugyanis a "Szent Virrasztás" rituáléja, melyet a helyiek rendkívül komolyan vesznek. Aki átalussza ezt az éjszakát, az hitük szerint elveszíti földi javait és a pokolra jut. "Nos, ül az ember a barátaival a tűznél, hasist szív és egész éjjel beszélget" - foglalja össze az ünnep vallási jelentőségét az egyik helybéli tanító. Preston természetesen virraszt, ahogy útja későbbi állomásain, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Európában is igyekszik elvegyülni a helyi erők között, épp úgy, ahogy a National Geographic, vagy a Travel Channel fiatal riporterei teszik, amikor a pénzes amerikai egyetemistákat egzotikus országokba csábító műsoraikban furcsa ételeket esznek, és zsúfolt buszokon utaznak tetőtől talpig Gore-Tex-be öltözve, DKNY pólóban.

A Fűbolygó szerzője az angol nyelvű közösség segítségével tájékozódik Ázsiában, ami meglehetősen egyoldalú szemlélet kialakítására ad csak lehetőséget, viszont érthető, ha az embernek néhány hónap alatt pontos ismereteket kell szereznie Thaiföld, Laosz és Kambodzsa fűkultúrájáról. Délkelet-Ázsiát a civilizált kényelmet kedvelő Preston nem találja különösebben barátságosnak. Bangkokban a Yao Baa nevű metamphetamin-származék a legnépszerűbb drog, Laoszban az ópium gyakorlatilag a nemzetgazdaság gerincét képezi, a fű olcsó, de gyenge minőségű. A kommunista Pol Pot-rendszertől megnyomorodott Kambodzsában a kegyetlen háború emlékei még túl elevenek bármiféle kultúra létezéséhez. A hegyekben öreg aszkéták élnek szigorú tej- és ganjadiétán, a marihuánát itt mindenki szívja, de a nyomor általános jelenség.

Ideológiák

A könyv első néhány fejezetében a szerző több alkalommal hangsúlyozza: alkalmi fűszívónak tartja magát, aki élvezetből szív, a marihuánát a kikapcsolódás és az eufória egy forrásának tartja, de nem tagja semmiféle kannabiszfogyasztó közösségnek. Mint írja: úgy vásárolja a marihuánát, mintha lisztet venne: nem foglalkoztatja a különösebben a gabonakultúra sem.

Ausztráliában Preston csatlakozik a Nimbin városban szervezkedő hippikolóniához, akik éppen a szabadság - és marihuánatermés éves ünnepére, a Mardi Grass-ra készülnek. Preston itt találkozik először a cannabiskultúra mellett fanatikusan elkötelezett aktivistákkal. Az ausztrál gondolkodás rendkívül pragmatikus spangliügyben. A nimbini közösséget korábban rendszeresen zaklatták a rendőrség helikopterei, de miután egy alkalommal több tucat hippi láncolta magát az egyik géphez, és a dologból országos sajtóbotrány kerekedett, a közvélemény nyomására a kormány úgy döntött: a Nimbint zaklató rendőri erők az adófizetők pénzét pazarolják, amikor helikoptereikbe üzemanyagot tankolnak, vagy mérgező permetet vásárolnak a marihuánaföldek megsemmisítésére.

Szerzőnk a helyi polgári erők unszolására alaposan besütizve hagyja el az országot, hogy Európába induljon, ahol végigjárja a kihagyhatatlan desztinációkat: Anglia, Amszterdam, Svájc, és Spanyolország következnek sorban. A fűpolitika mindenütt toleráns, Madrid belvárosában erkélyenként legalább két növényt nevelnek a helyiek, Londonban mindenki szív, de a népek Preston szerint meglehetősen barátságtalanok, Svájcban a fű nem probléma, Amszterdamban pedig tudjuk mi a helyzet.

Megvilágosodás

A kérdés A pszichedelikus szerek nem jelentenek választ - ezek: a kérdés. A CIA és a még magasabb pozíciókban lévő megvilágosodottak hallották a kérdést, de a válaszuk rá a NEM volt. Azóta mindent, ami Babilonban történt (ebben a kép és médiazűrzavarban, amit történelemnek hiszünk) - minden eseményt és hatalmat abban a kognitív térben kell elhelyeznünk, amelyet ez a NEM hozott létre. Olyan ez, mintha a világ varázslat volna, valamiféle antidrog, amely saját antihallucinációkat, antifelismeréseket, antihangulatokat vált ki. Íme a NAGY NEM elmélete. (Hakim Bey a Psychedelics Reimagined előszavában)

A holland fővárosban éppen a High Times magazin Cannabis Kupája folyik hősünk érkeztekor: a városi coffee shopok és a nagy gonddal termesztett spanglifajták éves versenye (Győztesek: De Rokerij, BlueBerry). Mire Amszterdamba ér, Preston már eleget látott ahhoz, hogy lassan felülbírálja korábbi nihilista világnézetét. A köny végén elszántan harcol a fű felszabadításáért, Jack Herer-t és Hakim Beytidéz, rájön, hogy a tiltó politika értelmetlensége álságos demagógiája ellen a fellépés számára is kötelező. Marokkóba, a féldisznó méretű hasistömbök országába a szerző már megvilágosodott aktivistaként érkezik, majd néhány hét után visszatér Kanadába, és az Egyesült Államokba, hogy levonja a következtetéseket és megfogalmazza üzenetét az "amerikai srácokhoz:"

"Amerikaiak, veckelődjetek fel a seggetekről, menjetek, nézzétek meg, hogy járnak az emberek a földön, hogyan nyernek életet belőle, s fogjátok fel, hogy ti magatok mennyire eltávolodtatok tőle. Vajon a környezetszennyezés, vagy a fű fogja elpusztítani a bolygót? A kettő közül melyik a valószínűbb? És még a fű ellen folyik a háború?"

Fűbolygó - kalandozások a világ marihuánakultúrájában
258 oldal
ára 2500 ft.
fordította: Kőrös László
Chartaphilus Kiadó, Budapest, 2002