`Magyarországon ilyen-olyan - elsősorban politikai - okokból az ártalomcsökkentő módszerek nem igazán tudtak kibontakozni, vagy ha igen, csekély hatásfokkal. A methadonfenntartó kezelésben részesülők aránya a heroinfüggők körében nálunk például mindössze másfél százalék, míg Szlovákiában 25, Csehországban 15, de még Lengyelországban is több mint 12 százalék.

Hogy mi mindent lehet csinálni ártalomcsökkentés címén, erről szervezett konferenciát május elején a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jeles szakemberek részvételével, ahol egyebek mellett a svájci (lásd: Tiltás helyett adagolás, Magyar Narancs, 2003. május 22.), a szlovén és a holland modellt is megismerhették az érdeklődők.

Milan Krek, a ljubljanai "droghasználók kormányzati irodájának" vezetője

a szlovén helyzetet

ismertette. Szlovéniában a kábítószer-fogyasztás kevésbé számított tabunak, mint nálunk, így a kilencvenes évek elején, a kelet-európai illegális drogrobbanáskor a szlovének első riadalmukban nem a tiltást választották, hanem az ártalomcsökkentést. A methadonprogrammal indítottak, 1992-re kidolgozták az első nemzeti drogstratégiát, amit a többi, az EU-hoz csatlakozni szándékozó ország csak 1998-ban tett meg. Noha már a következő évtől nem a bűnüldözést, hanem az egészségügyi szempontokat hangsúlyozták, azért csak az elmúlt öt évben alakult ki egy olyan átfogó szemlélet, amelyben már a szociális ellátás is kiemelt szerepet kapott: ma már minden börtönben methadonprogram működik, a nagyvárosokban pedig bármikor beszerezhetők a steril tűk, és hamarosan "injekciós szobákat" is kialakítanak. A civil aktivisták működési költségeinek nyolcvan százalékát az állam fedezi.

Szlovéniában most készítik elő a marihuánakezelést, ami azt jelenti, hogy három-öt év múlva fájdalomcsökkentésre és bizonyos betegségek gyógyítására használják majd a könnyű drogot, de emellett a heroinadagolást is komolyan fontolgatják. Krek szerint a hatvanéves drogfogyasztók túl öregek, hogy elszaladjanak a rendőrök elől. "Nekik a legnagyobb probléma az anyag beszerzése."

De hogyan lehetett az ártalomcsökkentő módszert ilyen gyorsan bevezetni és meghonosítani? Krek elmondta: "A volt Jugoszlávia többi részeinek meg akartuk mutatni, hogy mi mások vagyunk. Sok külföldi tapasztalatot gyűjtöttünk, és megnéztük, hogyan működnek a modellek. Az emberek pedig, látva a probléma súlyát, elfogadták a politikánkat."

A legnehezebben a pszichiátereket lehetett meggyőzni a methadon-, illetve a tűcsereprogram helyességéről, ők csakis a kórházi kezelést fogadták el. "Szerencsére sok fiatal szakember dolgozott együtt, akkoriban harcosok voltunk. Bevittek a rendőrségre, ránk harapott a média. Ott voltunk a frontvonalban, és végül mi nyertünk".

A fiatalok átlagosan négy-öt évig szívnak marihuánát, aztán változik az életük, és abbahagyják. De

relaxációs célzattal

sokan életük végéig használják a könnyű drogokat. A holland Antoon H. Snip szerint ilyen egyszerű az egész. A drogosokkal foglalkozó rendőr (akit inkább néznénk szociális munkásnak) természetesen a klasszikus tévhitek eloszlatásával kezdte: "Míg korábban 1200, most már csak 846 coffeeshop működik az országban, 538 településből 433-ban például egyáltalán nincs is ilyen hely. Amszterdam persze más, ott van kétszázötven. Amikor megkérdezzük a turistát, melyik múzeumot nézte meg, mind olyan furcsán néz ránk."

Svájc után Hollandiában is elindították a heroinprogramot, igaz, kicsit módosítva. Felírással kezdték, de túl tiszta volt az anyag, amire a drogosok azt mondták, nekik ez rossz. Ráadásul úgy kellett fogyaszthatóvá tenni, hogy szívni is lehessen. Elérték, hogy ma már a fogyasztóknak a nyolcvan százaléka nem tűt használ, így a HIV-fertőzöttek száma igen alacsony. Aggasztó viszont, hogy az intravénás drogfogyasztóknak a nyolcvan százaléka hepatitis C-vel fertőzött.

Hollandiában nemrég ért véget az a kísérleti program, amelyben hétszázötven heroinista vett részt. Elmondható, hogy a methadon- csoport harminc, a methadon-heroin csoport közel hatvan százalékának jobb lett a mentális és fizikai állapota. Ami a fogyasztók számának alakulását illeti, 1970-ben ezer, hét év múlva már tízezer heroinistát regisztráltak Hollandiában, a csúcs 1983-ra esett, amikor számuk megközelítette a harmincezret. Azóta csökkenő tendencia mutatkozik, 2001-ben már "csak" huszonötezer heroinbeteg volt nyilvántartásban.

Snip szerint az ártalomcsökkentő módszer nemcsak a fogyasztóknak, de a rendőrségnek is sokkal jobb. "Nem kell belőtt embert kihallgatni, annak ugyanis semmi értelme. De ha orvost hívunk hozzá, és kap methadont, akkor lehet beszélni vele, és nagyon hálás, hogy ezt megszervezzük neki. A dílereket ők sem szeretik."

A holland rendőr szerint sokkal többen halnak meg az alkohol és a cigaretta, mint az összes többi drog miatt. Mindössze egy kannabisz-halálesetre emlékszik, amikor valakinek a fejére esett egy zsák, benne nyolcvan kiló fűvel. Lehet, hogy ez csak vicc, az viszont tény: a legtöbb uniós országban több a droghaláleset, mint Hollandiában.

Dusza Erika