Ezért ne nyugodjon bele abba, hogy már szinte mindenki cigánybűnözőzik!
A TASZ összeállított egy érdekes szájbarágót arról, milyen alapvető koncepcionális tévedések vannak abban a baloldalon is terjedő képzetben, miszerint „Ki kell állni, és el kell mondani az igazságot a cigánybű.. bocsánat, a romabűnözésről!” Tényleg érdemes a teljes tanulmányt elolvasni, én most csak a legérdekesebb gondolatokat másoltam ki ide:
- A cigánybűnözés kimondása nem bátorság, hanem gyávaság, mert egy praktikusan nem sokat jelentő, ámde jól hangzó szlogen alá söpör össze egy csomó megoldatlan rendészeti- és szociális problémát:
Ezek a szavak ugyanis nem nevén nevezését jelentik a problémának, hanem azt az elképzelést erősítik, hogy aki cigány, az jó eséllyel bűnelkövető, hogy az etnikai hovatartozás releváns körülmény a bűnelkövetés szempontjából
- A cigányságról amellett a politikának igenis beszélnie kell, hiszen
Amikor emberek egy csoportját hátrányos megkülönböztetés éri már a szülőszobától kezdve az oktatási rendszeren keresztül a munka világáig számtalan területen, vagy amikor embereket csak azért ér erőszak, mert egy kisebbségi csoporthoz tartoznak, akkor erről igenis beszélni kell.
- Pásztor Albert ötletesnek tűnő elképzelései a vajdarendszerről riasztó előítéleteket rejtenek, például azt, hogy
a romák primitívebbek, ezért egy középkori intézményrendszert kell számukra visszaállítani, ami majd kordában tartja őket. Másrészt, a vajdarendszer ötlete egy alternatív jog- és szankciórendszer felállítását is feltételezi, tehát végleg lemond a cigányok integrációjáról, a kirekesztettséget állandósítja.