Ön sem alszik a baglyok miatt? Én sem, de nagyon bírom őket azért
Jó estét/hajnalt minden kedves olvasónak, akit hozzám hasonlóan felvertek álmából a baglyok. Persze a többieknek is minden jót, de ők aligha tudják elképzelni milyen érzés napok óta karikás szemmel dolgozni járni egy madárcsalád miatt.
Az erdei fülesbaglyok hangja ugyanis nem az a kellemesen félelmetes bariton huhogás, mint ami a régi vágású temetős horrorfilmekben van. Amellett milyen édesen is lehetne aludni!
Sokkal inkább olyan sipító vijjantás, amit leginkább az agyunk teteje és a koponyánk belső fele között jelentkező nyilallással lehet jellemezni. Mindez 4-5 másodpercenként. Alkonyattól pirkadatig.
Oké, telefonos felvételen egy percig egész tűrhető. De az ágyadól hallgatva elég idegesítő. Főleg olyankor, amikor a csukott ablak önmagában is büntetés, viszont nem zárja ki a hangot.
Ráaádásul a bosszankodás mellett én még külön aggódtam minden gyanús zajon, nehogy valaki bántani merje a védett és teljesen ártatlan madarakat.
A hanggal amúgy a már kirepült, de még önálló életre képtelen fiókák tartják a kapcsolatot szüleikkel. Nagyon jól lehet érzékelni, hogy napról napra kevesebben huhognak az utcában, ma már csak a legfiatalabb kurjongat az ablakunk alatt.
Persze úgy kell nekem. Aki kertvárosban lakik, az azért van ott mert szereti a természetet. Haragudni egy percig sem tudok rájuk ezért, ők voltak itt előbb.
Ráadásul tegnapelőtt rájöttem, hogy nem is én szívom velük a legnagyobbat. Akkor egész éjjel zuhogott, de a kicsik vijjogtak tovább rendületlenül. Na akkor kicsit beleképzeltem magam a szülők helyébe.
Milyen lehet ömlő esőben pockokra vadászni a mezőn, közben hallgatni, hogy öt gyereked követeli a kaját folyamatosan, öt másodpercenként reggeltől estig - vagyis estétől reggelig?
Azóta még toleránsabb vagyok velük.
Még így fél négy tájban is.