A mostani kitiltós botrány kapcsán arról sem árt megemlékeznünk, hogy milyen nehéz feladata van a határőröknek, akik most kaptak még egy listát a nyakukba. Szerencsére a vállalkozó kedvűeknek van rá módjuk, hogy igazán beleéljék magukat az emberek szűrésébe, mégpedig a könnyed hangulatú Papers, Please játékkal.
Persze egy amerikai reptéri ellenőrnek még könnyű dolga van, csak lehúzza az útlevél adatait, és máris kijön, hogy nem szabad beengednie a korrupt kormányközeli elemzőcég irányítóját vagy a tisztességtelen navost. De próbáljuk meg mindezt megoldani egy képzeletbeli kommunista országban, éhező családdal, 80-as évekbeli technológiai színvonalon, értelmetlen utasítások és potenciális terrortámadások közt!
A hidegháborús kelet-berlini határállomásra hajazó munkahelyünk pillanatok alatt magával ránt, szinte érezni a szűk irodánk dohos szagát vagy az esőre álló idő nyomott levegőjét miközben megalázkodva kushadnak előttünk a belépni vágyók. Egy idő után pedig arra leszünk figyelmesek, hogy szenvtelenül szakítunk szét családokat vagy szkennelgetjük a szerencsétlen belépni kívánókat pár jó pontért. Külön hangulati előnyben vannak, akik jártak az elmúlt években tekintélyelvűbb posztszovjet országban, esetleg összefirkáltak egy mutatósabb VIII. kerületi fideszes választási plakátot.
A játéknak nincs különösebb üzenete azon túl, hogy határőrnek lenni nehéz, kommunista országban élni pedig pocsék. De ha mindig is érdekelte az államigazgatás, esetleg ha soha, vagy mondjuk épp szívesen eltöltene 5-6 órát feszült figyelemmel, akkor töltse le, nem kell installálni, munkahelyi géppel is belevághat a mókába.
(A minőségi játékélményhez komolyan hozzáad az angoltudás, és ha tetszett, akkor egy mozijegy áráért igazán megfontolandó, hogy meg is vegye)