Új kedvenc költőm van!
Lyra Mundi szinte összes eddig megjelent kötete megvan, nagyon szereti az egész család, rendkívül sokoldalú költő. Ma viszont az Index kapott egy verset Verától, akit megihletett a nagy belbudai csomópont átalakulása, és át kell értékelnem a költészetről alkotott eddigi véleményemet. Nem is ragoznám tovább, dőljenek hátra, a szó Veráé:
Törzsgyökeres Moszkva tériként októberben észre kellett vennem, hogy a metró aluljáróban a mozgólépcsők feletti órát is levették. (Később ezt aztán csak áthelyezték a peronok közé.)
Ám az ekkor érzett bánatomat versbe foglaltam, aminek témája most sajnos újra aktualitást nyert; küldöm nektek:
Két bánatos csavar és egy drót maradt belőled
Nehezen válok én meg tetőled
Elkéstem a napokban nem ám egy ízben
Mondd: nem vagy ugye szervizben?
Tudom, hogy a BKK-n is a csomót keresem
De csalódva nézek fel minden reggelen
Két kerület egy emberként kéri,
Gyere vissza te igazi moszkva téri,
Nagyon csúnya a helyeden a fal lika
Gyere vissza te mutatós órák legmutatósabbika!