Gyerekkorom egyik nagy rejtélye
Mélyre, nagyon mélyre temettem magamban egy komoly gyerekkori dilemmát, hogy aztán az elmúlt fél évben, amióta a lassan másfél éves kislányomnak már lehet mesélni, elemi erővel törjön fel ismét. Mi az igazság Marék Veronika klasszikussá érett mesekönyv-sorozatával kapcsolatban?
Lehet, hogy a sorozat elmúlt években megjelent darabjaiban, amik még nincsenek meg, vannak támpontok, de nem hiszem.
Az egész problémakör Boribonnal, Annipanni macijával kezdődik, aki egyszerre értelmezhető egy felnőtt gyerekeként és egy kislány játékmackójaként. Boribonnak nincs igazán keze, és a varrás is jól látható rajta, vagyis elvileg egy játékmackó. Ebben az olvasatban Annipanni egy, a mackójával játszó kislány.
Viszont Annipanni még a 70-es évek mércéjével – amikor az első Boribon-könyvek megjelentek – is elég felnőttesen öltözködik, az új könyvekben pedig olyan, mint egy menősködő hipsztercsaj, aki benne ragadt a 70-es évek retróban. Egyedül lakik és önellátó, takaros rendet tart maga körül, és már-már abszurd módon előrelátó – például sebtapaszt és fertőtlenítőt visz a kirándulásra.
És nagyon felnőttesen bánik Boribonnal, aki kézzel varrt mackó létére egy 3-4 éves gyerekként viselkedik. Annipanni ebben az olvasatban pont olyan, mint egy, a gyerekét nagyon szerető, de meglehetősen szigorú anyuka. Aki kijelöli a határokat, és rémisztően megharagszik, amikor Boribon a saját feje után megy, mert például megsajnálja a hóembert.
Tehát Annipanni anyafigura is lehet, akinek Boribon a gyereke. De akkor Boribon miért maci? És ami talán a legfurcsább: miért hiányzik az egyébként folyton cukiskodó Annipanniból a gyengédség, mint valami fura mostohából? Hiszen még akkor sem veszi ölbe Boribont, amikor mesél neki: inkább egy távoli hintaszékből szónokol!
Én képtelen vagyok eldönteni, mi a helyzet, de valószínűleg pont ez a kettősség a Boribon-könyvek sikerének kulcsa. Hiszen sokszor a gyerekek is a szülő-gyerek kapcsolatot dramatizálják játék közben, és épp olyan túlzón szigorúak tudnak lenni a babákkal és a plüssállatokkal, ahogy Annipanni bánik Boribonnal. Vagy még sokkal szigorúbbak. És számukra teljesen természetes, hogy a mesékben nem úgy vannak a dolgok, mint a felnőtt sémák szerint értelmezett valóságban: azért mesék.
Azért ha valaki ismeri Marék Veronikát, megkérdezhetné, ő mit gondol erről. Az én lányomat mindenesetre egyelőre Boribon lufijainaik a kipukkadása izgatja.