A legdurvább elhallgatás még csak most következik a barguzini Petőfi ügyében! Leplező sorozatunk 3. része
A harmadik megtalált Petőfi-verset (az első itt, a második itt olvasható) ugyanis nem lapunk munkatársa, hanem Grecsó Krisztián kortárs író, költő, az Élet és Irodalom szerkesztője írta találta meg. És nem máshol, mint a Petőfi Irodalmi Múzeumban – ahol tehát ennek a töredéknek köszönhetően nyilvánvalóan tudtak az 1850-es évekből származó kéziratról, és így arról is, hogy mindaz, amit a hivatalos történet- és irodalomtudomány hirdet, hazugság. Hogy az ügynek lesz-e következménye, azt még nem tudjuk, de íme a töredék, ami tényleg olyan jó, hogy akár Grecsó is írhatta volna.
Alig virradt, tűnt az éjjel,
Száműztetek tekintéllyel,
Nincs földem, maradásom,
Nincsen hazám, számadásom.
Csak múltam van, az is kopott,
Csak nevem van, az is lopott,
Ki vagyok én, és ki lehetnék,
Nézem a falat, mállik a festék
(Petőfi Sándor, 1852, Barguzin, töredékben, kézirata: Petőfi Irodalmi Múzeum, P.S./1852.,0001)