És most következzék az Ágyban Reggeliző Magyar Süni igaz története
Tegnap este mutattam be Pufit, a sünt – vagyis a nevét akkor még nem tudtam –, aki ágyban reggelizik, mármint persze nem a sajátjában, de akkor is. És hogy honnan tudom mostanra a nevét?
Onnan, hogy reggel levelet írt Kinga, aki állatorvos, és aki a sünről gondoskodik. Viszont a sün nem az övé, és nem is lehetne, mivel tilos tartani, ugyanis védett állatról van szó. Kinga elmeséli, hogyan került hozzájuk a sün, miért az ágyon eszik, és mi lesz vele később. Át is adom neki a szót.
Két héttel ezelőtt, még csukott szemmel, teljesen kiszáradva hozták hozzám a rendelőbe, beteg volt és árva. Kábé kéthetes lehetett, még szopnia kellett. Mivel állatorvos vagyok, és van már gyakorlatom benne, vállaltam, hogy a szabadon bocsátásáig nevelem. Október végén, ha eléri a megfelelő testsúlyt, visszaengedjük a természetbe, ha nem, akkor természetvedelmi mentőhelyen, vagy egy arra alkalmas más helyen átteleltetik, és tavasszal engedik el.
Nem perverzitasbol eszik az ágyon, hanem nyaralni is el kellett hoznunk, hiszen négyóránként eszik, de az óriási ketrecet nem tudtuk elhozni, viszont evés után aktív, és kell neki egy nagyobb tér a mozgáshoz, ami az ágynál nem sokkal nagyobb szálláson máshogy nem megvalósítható.
A videón csak a kézzel nevelt sünfiak etetéséről beszelgettünk, ez már nem igaz a felnőttekre, vagy a termeszetben nevelődöttekre. A célunk, hogy miután már nincsenek egészségügyi problémái (tegnapig még szinte minden alkalommal hasmenése volt, és alig gyarapodott, mára viszont úgy tűnik, ez rendeződött, végre gyarapodott is), rendesen, kényeztetés nélkül, igazi vadállatot neveljünk Pufiból, aki a szakértő kolléga szerint lány.