Gellért, Mercédesz
10 °C
15 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Újbuda kerületi lapjában az Újbudában készült hatalmas interjú Simicskó István honvédelmi miniszterrel. Még szeptember elején, 6-án jelent meg, én egy ismerősöm Facebook-posztjában láttam, hogy a mindenben alákérdezős interjú közepén egyszer csak váratlanul felteszik Simicskónak a nem várt kérdést, miszerint

    A magyar közéletben nem ön az egyetlen, aki hasonló hangzású vezetéknévvel született. Nem szokták összekeverni Simicska Lajossal?

    Bumm! Csatt! Kész.

    Hogy mivan?? Engem egy címeres gazemberrel, aki egy ellenzéki pártot csicskáztat, sőt, Soros Györggyel szövetkezik, csak hogy személyes bosszút álljon korábbi barátján, a miniszterelnökön? Hogy engem egy ilyen emberrel összekeverni? - gondolhatta Simicskó. 

    Sajnos a Facebook-posztban csak egyetlen egy dolog nem látszott: A VÁLASZ! De nézzük, hogyan vág oda Simicskó, hogyan használja ki a lehetőséget, hogy helyretegye a szemtelen újságírót, miközben főnökénél is jó pontokat szerezhet:

    „Nyilván volt rá példa, hiszen mind a két név nagyon sajátos hangzású, és csupán egy magánhangzó az eltérés közöttük. De a tevékenységünk, az életutunk jelentősen eltér. Simicska Lajos gazdasági szereplője a közéletnek, én pedig a politikai szférában tevékenykedem.

    Amikor miniszterelnök úr két éve felkért arra, hogy honvédelmi miniszterként szolgáljam a hazát, a feladat olyan ismertségbeli változást hozott, hogy azóta döntően már meg tudják különböztetni Magyarországon ezt a két nevet.

    Ennyi? Életutunk jelentősen eltér? Miniszterként végre megismerték a nevem, nem kevernek Simicskával? Aki egy sima üzletember? Nem lesz ez így kevés? A kormány egyik tagjának, egy miniszternek ennyi mondanivalója van Simicska Lajosról, akivel teleplakátolták az országot, mint politikusokat rángató bábjátékos? Remélem nem volt nagy fejmosás a kormányülésen emiatt a gyengécske válasz miatt!

  • Mostanában egyre gyakrabban fordul elő az, hogy egyes zarándokhelyeken robotokat is bevetnek annak érdekében, hogy levegyék a terhet az ott dolgozók vállairól, illetve hogy a fiatalabb korosztályt is be tudják vonzani.

    Így tettek most Tajvan egyik legősibb templomában, a csusani Ce Nan templomban is, ahol mostantól a Pepper nevű humanoid robot is besegít majd a munkában.

    Az 1,2 méter magas Pepper, amelynek mellén egy képernyő van, minden olyan információt tud a vallási intézményről, amelyet rendszerébe tápláltak, és idegenvezetőként állhat a látogatók rendelkezésére.

    Emellett  el tudja magyarázni a szerencsepénz kölcsönzésének és visszaadásának rendszerét, sőt még tenyérolvasásra is képes. 

    A robot egyelőre próbaidős, a látogatók visszajelzésén múlik majd, hogy milyen változtatásokat hajtanak végre rendszerében.

    (MTI)

  • Szeptember közepén ért véget a legutóbbi szimulált marsexpedíció, ahol a tagok nyolc hónapot töltöttek bezárva egy Hawaii-i szigeten, marsi körülmények között. Nem érintkezhettek a külvilággal, pontosabban ugyanolyan késéssel kommunikálhattak kifelé, ahogy az egy Marsra tartó expedíción is történne: 20 perc késleltetéssel minden üzeneten oda és vissza. 

    Képzelhetnénk, hogy mennyire becsavarodik ilyenkor az ember, és egy idő után frusztrálóvá válik a bezártság. Mindenki könnyen lesz ideges, meg ilyenek, de a Guardiannek mesélő űrhajós szerint semmi ilyesmi nem volt. Egyszer sem alakult ki vita a tagok között a nyolc hónapos kísérlet alatt. Sokat beszéltek arról, hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat, és addig beszéltek róla, amíg tényleg el is kerülték mindet.

    A legrosszabb az volt, hogy nem tudtak rendesen internetezni.

  • Ehhez nem kell más, csak Fitti, aki csúnyán betépve őrült (nagy) felfedezést tesz: a marihuána a bibliai Élet Fájának a leszármazottja. Nem is kell más, csak néhány tényleg Guy Ritchie-filmeket idéző karakter, mint például a trükkös bróker, a nagystílű üzletember, az orosz maffiózó és az ostoba exlégiós (aki mégsem annyira), és máris kész a Kék. Olvasónapló, 3. rész.

    Nem tudom, Horváth Gábor mit tolt, amikor megírta a Kéket, de elég eszméletlen cucc lehet. Még valamikor a nyár elején kaptam meg a könyvet, sokáig csak odébb-odébb pakolgattam, mindig volt más, sürgősebb, olyan, ami jobban érdekelt. Aztán egyszer félálomban, munkába menet, ezt vettem le a polcról (épp a már említett fiumei helyett), és ha már úgy alakult, elkezdtem olvasni a villamoson. És belefeledkeztem. Nem mondom, hogy olyan míves gondolatokkal lenne teli, mint Nádas Pétertől a Világló részletek, nincs olyan mesteri cselekményvezetése, mint egy Nesbø-kriminek, és persze annyira nem akciódús, mint a már említett film, de hogy tökéletesen szórakoztató egynyári olvasmány, az biztos.