Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Vannak ugyebár azok a károgók, akik szerint nem lenne jó ötlet olimpiát rendezni Budapesten. Ezek a károgók (embereknek azért nem nevezném őket) arra szoktak hivatkozni, hogy az olimpia sokba kerül, csak kihasználatlan létesítmények maradnak utána, tehát jó nagy pazarlás az egész. 

    Elég gyakran hoznak fel múltbéli tapasztalatokat, szétrohadó olimpiai helyszíneket, például a szarajevói téli játékokat, hogy ott is mi lett belőle. (Héló, volt közben egy háború, pupákok! Ha nem lett volna, most Bosznia lenne a Balkán síparadicsoma!)

    Na, most a szarajevói bringások jó nagy taslit adtak ezeknek a savanyújóskáknak. Hát tud valaki ennél jobb befektetést, minthogy bringáspark lett a bobpályából?

  • Hengki Koentjoro minimalista képei kiszakítanak minket a fekete-fehér sztereotípiákból, miszerint csak két színből állnak. A tónusjátéknak köszönhetően a szürke kilenc árnyalatával játszva érti el képei finomságát. Vallja, hogy a kevesebb néha több. Munkája során a fő inspirációt a haiku irodalmi műfaj adja.

    A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni, vagy újrakölteni. Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van. Koentjoro a haiku által megtanulta másképp látni a világot, természetközelibbé válni, ahol eleresztheti szabadon eresztheti gondolatait, identitását és szabadságát is.